Ghymes: 30 Fényév

A Riport társadalmi problémáinkról beszél ironikus-keserű hangvételben, a Sirálylány pedig incselkedő frissességgel göngyölíti fel egy kínos megcsalás hazugsággal tetézett történetét. A korongra néhány régebben íródott, s koncerteken vagy egyéb alkalmakon már bejáratott dal is felkerült, többek között Szarka Gyula Toldi-előadásának egyik száma, valamint a felkérésre írt ’48-as és ’56-os ének. A záró Vadak útján pedig hipnotikus ráolvasásszövegével és fékezhetetlen energiájú hangszerszólóival visszavisz minket a zenekar Tűzugrás-korszakának legjobb darabjai közé.

Mire ezek a sorok megjelennek, a csapat már túl lesz a március 1-jei lemezbemutatón, s épp a jubileumi koncertkörút első állomásait rója. Bárhogy is lesz, ezt a harminc évet már senki sem veheti el tőlük. Benne foglaltatik sajátos, leginkább talán „magyar népi világzeneként” leírható stílusuk megtalálása és kicsiszolása, telt házas koncertjeik hosszú sora, közönségük feléjük áradó szeretete. Ha mindezen végigtekintenek, elégedettek lehetnek – szép ez a harminc év. No, nem fényév, mert az távolságmérték, ők pedig nem távolodtak el gyökereiktől. Hűek maradtak önmagukhoz.