Fogadj örökbe egy kilométert – az autista fiatalokért

Hetente egy nap jár le Gyöngyösre, szülővárosába, „de ha fellépésre készülünk, akár többször is”. Péter hangsúlyozza, az autizmust nem szabad összetéveszteni az értelmi fogyatékossággal, ugyanis az intézetben előfordul az autizmushoz társuló értelmi sérülés is. Ennek megfelelően vannak olyanok, akikkel együttesben lehet dolgozni, mások szóló zenészként is fölléphetnek.

„Egy nagyon tehetséges sráccal, Mészáros Árpáddal duóban szoktunk szerepelni. Zongorán kísérem gitárjátékát, s ez számára biztonságot nyújt. Másokkal négy-öt fős kamarazenekart alakítottunk, akiknek nincs ilyen tehetségük a zenéhez, azoknak relaxációs- vagy élményterápiát nyújtanak a zenei foglalkozások.”

Énekhangra bírni az autista fiatalt, bizony nem könnyű. „Eddig egyetlen fiút sikerült énekeltetnem. Az új tanévben új diákok érkeztek, s most éppen az új kincseket vadásszuk.”

Péter kisgyermekkorától zongorázik, gitározik és énekel. Kilenc éve kezdte el a zeneterápiát az ugyancsak Gyöngyösön lévő értelmi sérültek intézetében, az Autista Segítő Központ két évvel ezelőtt kérte fel hasonló foglalkozásokra.


Hobbi triatlonosnak, hobbi sportolónak tartja magát. „Mindig szerettem mozogni, sportolni, korábban is rendszeresen úsztam, futottam, de csak két évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni triatlonnal: maratoni távokat futottam, átúsztam a Balatont, a Velencei-tavat. Az interneten találkoztam a Bátor Tábor felhívásával, élményfutókat kerestek; olyan csapatot, amely a maratoni táv váltóban való lefutásával adományokat gyűjt a következő szlogennel: „Fogadj örökbe egy kilométert a futásomból.”

„Megtapasztaltam, milyen jólesik, ha a végén megveregetik az ember vállát, s a közösségi portálokon is kaptam a bátorító, elismerő megjegyzéseket. S felismertem: adottságaimmal azokat tudom szolgálni, akik képtelenek sportolni, triatlonozni.”

A Bátor Tábor felhívására egymaga teljesítette a maratoni távot, majd egy évre rá a vasemberrel (ironmannel) próbálkozott, „olyan zenei formáció érdekében, amely az ország legjobb szellemi sérült zenészeiből állt össze, ezt hívják Nemzeti Színkottás Zenekarnak. A zenekar léte folyamatosan kétséges volt, valamikor volt pénz táborra és fellépésre, máskor nem. Arra gondoltam, segítenem kell, amiben tudok. Ennek köszönhetően összejött kétszázezer forint, egy újabb tábor és egy újabb fellépés fedezésére.”

Szeptemberi versenyzésével ezt szeretné folytatni, a gyöngyösi Autista Segítő Központ fiataljai érdekében. „Minden kilométert »örökbe fogadhat « valaki adományával, a következő csekkszámlaszámra feladott összeggel: 10918001 – 00000039 – 15860009 (a közleményben feltüntetendő: Ironman). A www.autista.hu honlapon a „Támogatóink” fülecskére kattintva minden információt megszerezhet az érdeklődő.

A befolyt összeget hangszerek vásárlására, valamint a fellépésekhez benzinköltségre fordítják.

„Lényeg, hogy a zenei foglalkozások megmaradjanak, a diákok fejlődjenek. Számos ismerősöm, barátom, a katolikus egyház is támogat, többször szerepeltünk a televízióban, a figyelmet az autista intézetre irányítva. S ki tudja, milyen haszna lesz – ha nem is azonnal –, ha minél szélesebb körben szétkürtölik az intézet létét.”

Amikor intézményen belül, a szülők előtt lépnek fel, az ötfős együttes több gyerkőccel kibővül, „hogy a szülők lássák gyermekeik fejlődését, s ezzel örömet okozzanak nekik. Az autizmussal élők is képesek magas szinten zenélni, szórakoztatni.

Sajnos negatív sztereotípiák élnek az autistákkal kapcsolatban, sokan ódzkodnak tőlük – mondja Péter. A koncerteken azonban megismerik őket, s ráébrednek, hogy a korábban magukban hordozott előítéletek helytelenek.”

Különböző zenei műfajban játszanak. Péter szándéka, hogy sokféle stílust – komolyzenét, könnyűzenét, népzenét – megismertessen a fiatalokkal. „Ezáltal fejlődik a szókincsük, gazdagodik érzelmi palettájuk, s megismerik a zenetörténet egyes korszakait. Játszunk Beethovent, Vangelist, Republicot, népdalokat.”

Az ügyfélszolgálatnál rugalmas Péter munkabeosztása. Olykor négy órát, máskor tizenkettőt dolgozik, s közben edz.

„Sokan átokként fogják föl, én áldásnak tekintem: Budapesten órákat kell közlekedni a munkahelyre, vagy egyes ügyek elintézése miatt. Én nem busszal, metróval, villamossal utazom, hanem futva vagy bringával teszem meg a távolságot.”

A hosszútávú triatlon megköveteli a hosszú edzéseket. Hétvégeken pedig, amikor akad egy fél napja, Péter kikapcsol, élvezi a természet közelségét.

„Edzőpályám az országút – mikor merre. S reggelente vár az uszoda. Gyöngyösön is jókat lehet futni, bringázni, ott a Mátra… s Budapest környékén is, Nagykovácsi, Solymár felé.”

Aki az élmezőnyben vagy akár a középmezőnyben végez a triatlonversenyen, annak profi szinten kell űznie a sportot. „Én úgy vagyok a versenyzéssel, hogy szintidőn belül szeretnék beérni, elsősorban a figyelemfelkeltés, az adományok gyűjtése a célom.”

Péter ma még egyedül él, de „barátnőmmel minden szépen alakul, bízunk benne, hogy ez lesz a végső megoldás”.

Szóba kerül, hogy reformátusnak keresztelték. Erre azt mondja: „Egy Istent hiszünk, ugyanazok a gyökereink a katolikusokkal.” Évente kéthárom alkalommal meglátogatja a Böjte Csaba-féle gyerekotthonokat Erdélyben. „Sokan vagyunk, akik anyagi, szociális szempontból rendezett háttérrel rendelkezünk, lehetőségünk van tanulni, dolgozni, sportolni, szép sikereket elérni, de ez nem mindenkinek jár alanyi jogon, hanem kiváltság a Teremtőtől. S akár a zenével, akár a sporttal azért folytatom a szolgálatot, hogy visszaadjak valamit. A kapott talentumokkal szolgálni tudjam azokat, akik nem kaptak ilyen lehetőségeket.”