E szégyenteljes hiányosságon máris enyhítünk kissé egy izgalmas költőnő, Sirkka Turkka bemutatásával. (Az ám, gondoltuk volna, hogy a Sirkka egy női név?) Helsinkiben született, máig kilenc versgyűjteménye és hat prózakötete jelent meg. A tényből, hogy az egyik legfontosabb kortárs finn szerzőnek számít, azt hinnénk, nyílegyenes volt az útja az irodalmi pályán… Ám a valóság ennél sokkal érdekesebb. A világirodalomban jó néhány szerzőről tudunk, aki (legalábbis ifjú éveiben) valamilyen polgári foglalkozással biztosította a megélhetését – akadtak orvosok (például Ibsen, Csehov, Csáth Géza), akadt biztosítótársasági ügynök (Franz Kafka), sőt még éjjeliőr és rózsakertész is (az angol Ted Hughes személyében). Sirkka Turkka bölcsészeti tanulmányait megelőzően állattenyésztési technikumot végzett, majd istállómesterként dolgozott. Ezért, hogy verseiben gyakran találkozhatunk lovakkal – és ezért, hogy első verseivel csak harmincnégy évesen, 1973-ban jelentkezett. Költői világának további főszereplői kutyák és kövek. Egyik méltatójának szép összegzése szerint „a teremtett világ kicsinyeinek Assisi Szent Ferenchez hasonló szerelmese ő.” 1989-es kötetének egyik költeményében úgy fogalmaz: „Zsebemben árva, sérült köveket hordoztam, / vállamon számos állat halálát.” Csakugyan, Turkka világát szomorúság hatja át és egyfajta keménység – a költők már csak ilyenek: szívesebben verselnek a bánatról és az elmúlásról, mint az úgynevezett szép dolgokról és az andalító boldogságról. E mosolygósan bánatos, határozottan vonzó költői világba magyar nyelven eddig két antológiában nyerhettünk betekintést: az 1996-ban kiadott Tengeráramok és az 1999-es Kánon az erdőn című gyűjteményben. Itt olvasható versei 2004-ben születtek.
Idegen költő esetében méltó és igazságos, hogy a fordítóról is ejtsünk néhány szót. Szopori Nagy Lajos (1935- 2005) a finn szépirodalom egyik legelkötelezettebb, legkiválóbb tolmácsolója volt; középiskolai, majd egyetemi tanár, a helsinki magyar nagykövetség sajtóattaséja, élete utolsó éveiben pedig a Credo című evangélikus folyóirat munkatársa. E most közölt fordításait halála előtt másfél hónappal készítette.
