Filmikon

Valamikor a távoli jövőben – egy lezuhant meteornak vagy űrhajónak köszönhetően, de ez tulajdonképpen mindegy is – létrejött a Zóna. Több felderítő expedíció is odaveszett már, ezért le kellett zárni, a terület határait fegyveresek őrzik. Valahol a Zónán belül rejlik a Szoba, ahol teljesülnek az ember legtitkosabb vágyai. Az Író (Anatolij Szolonyicin) és a Professzor (Nyikolaj Grinko) a Sztalker (Alekszandr Kajdanovszkij) vezetésével – túljutva a katonákon – elindul a Szoba felé. Az Író az elveszett ihletet keresi, a Professzor be szeretné bizonyítani, hogy a csoda nem is létezik. A Sztalker sokat tud a Zónáról, ám a Szoba küszöbét még soha nem lépte át.


A film műfaji megjelölése szerint scifi, a kalandok mégsem kívül folynak, mint egy szokványos fantasztikus történetben. Bár mindvégig érezzük, hogy a Zóna titokzatos, kiismerhetetlen és folyton változó, jóval nagyobb hangsúlyt kap a szereplők közötti párbeszéd. Utazásuk – vagy zarándoklatuk? – színtere sokkal inkább önmagukban van.

 

Tarkovszkij alkotásában nem találunk különleges díszletet, képi világa mégis – nem utolsósorban Alekszandr Knyazsinszkij operatőrnek köszönhetően – a filmművészetben egyedülálló módon kidolgozott. E kimunkáltság révén válik a film az időben megjelenített ikonná. A legfőbb szimbólum, mely az ikon állóképét mintegy megmozdítja, a víz, mellyel szinte minden formájában találkozhatunk az alkotásban. Lezúdul, vagy éppen áll, elrejti, más fénybe vonja a tárgyakat. Az időt is jelképezi, ami azért is fontos, mert a rendező a filmművészetet az idővel való szembesülésnek, az idő kifejtésének tartotta.

A három szereplő párbeszéde akkora hangsúlyt kap a film értelmezései során, hogy kevesen foglalkoznak azzal, vajon mire is utalhat a Zóna és a Szoba. Az egyik lehetséges megoldás – maradva a szakrális megközelítésnél –, hogy ezek az ember lelkének legbensőbb részét jelképezik. Már önmaga Zónájába sem mindenki merészkedik el, nem beszélve a Szobáról, ahova nincs is igazán merszünk belépni. Tartunk attól, hogy olyasmit találunk ott, amivel szembesülni cseppet sem vágyunk. Ám mégis meg kellene tennünk azt az utolsó lépést, mert ott vár ránk lényünk valódi, lemeztelenített lényege. És talán ott vár ránk az Isten.

(A kétlemezes DVD az Új Ember könyvesboltjaiban is kapható.)