Minden pápa más egyéniséggel, új hangon, új stílusban lép arra az erkélyre. Bergoglio pápáról akkor még csak annyit tudhattunk, hogy olasz származású argentin jezsuita, aki érseki palota helyett egyszerű lakásba költözött, és már 2005-ben is felmerült a neve a konklávén. Azóta – egy év alatt – jobban megismerhettük őt. Már tudjuk, hogy nemcsak egyénisége, de szándékai is mások, mint elődeié voltak. Aki annak idején, 1962-65-ben a Vatikáni Rádió segítségével napról napra követhette a II. vatikáni zsinat tárgyalásait, az hamar észrevehette: ötven év után folytatódhat az elakadt zsinati reform. Csak ötven év tapasztalatával és a Szent Ignác-i módszerrel bölcsebben.
Azóta az Evangelii gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli iratban bemutatta reformprogramját – mondja Hagenkord. – Folyamatokat indít el, kérdéseket tesz fel, párbeszédre, megbeszélésre serkent. Közben maga is megfontolja a véleményeket.
Jellemző, hogy Walter Kasper bíboros előadását még egyszer elolvasta a konzisztórium után. Nyilván nem azért, mert először nem értette, hanem éppen azért, mert nagyon is jól értette, és mondanivalóját fontolgatta. A püspöki szinódusok valódi megbeszélésekké válhatnak, Ferenc pápát érdeklik a kérdőívekre adott válaszok.
A döntéseket megelőző folyamatok természetesen időigényesek.
Rodríguez Maradiaga bíboros szerint a pápa tudja, hogy a sokféle kultúrát, vérmérsékletet magában foglaló világegyházat egyetlen személy csak úgy vezetheti, ha állandó párbeszédet folytat, és megfontolja mások véleményét.
Ahogyan védőszentje, Assisi Szent Ferenc, ő sem forradalmár, hanem reformer. Nem felforgató, hanem átalakító. Azt hiszem, ez a titka a népszerűségének. Ezért van tele a Szent Péter tér, valahányszor csak az ablakból szól a hívekhez. Mert a látszatok ellenére az emberek java arra vágyik, hogy túl a ceremóniákon, válságokon, merevségeken és pompán Krisztus egyházának hiteles pásztorától kapjon eligazítást az életéhez.
