A nagyszombati érsek úr áldásával, illetve az ehhez egyedüli jogosultsággal rendelkező szerzetesi kongregáció megerősítésével Komárom visszakerült a magyar kongregációhoz, és erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy az oblátusközösségből, azaz a szimpatizáns világi papi közösségből menet közben szerzetesi rendi közösség váljon. Sajnos a kilencvenes évek derekára láthatóvá vált, hogy ebből átmenetileg nem lesz semmi, és még várnunk kell egy olyan fiatal nemzedékre, amely alkalmassá válik arra, hogy a komáromi rendházban a szlovák egyházat és a magyar kisebbséget is lelkipásztori szolgálatával gazdagítsa.
Főapátként teljes joggal kineveztem a komáromi házfőnököt, akit aztán a nagyszombati érsek úr meg is erősített. A legutóbbi időben elhallgatták, legalábbis nem mondták el, hogy vasár- és ünnepnapokon mindmáig lelkipásztori kisegítést végzünk Révkomáromban. Újévkor például Hirka Antal rendtársam tolmácsolta a magyar szentmisén újévi jókívánságaimat azoknak a híveknek, akik értenek magyarul. 1990 óta a mai napig jelen vagyunk Komáromban magyar kisegítő misézéssel, igehirdetéssel, gyóntatással, lelkigyakorlattal, és amíg a rendház alkalmas volt rá, addig a cserkészet és a kateketikai képzés is működött.
Korábban teljesebb volt az élet Komáromban, és senkinek sem volt különösebb kifogása ez ellen. Még Bezák érsek úr (Róbert Bezák, hivatali ideje: 2009–2012 – A szerk.) kinevezése előtt a pozsonyi és a budapesti nuncius urak jelenlétében Sokol érsek úrral megpróbáltuk tisztázni a helyzetünket, de ez nem sikerült. A kapcsolat akkor szakadt meg, amikor a Nagyszombati főegyházmegye belső feszültségei lefoglalták az energiáikat.
– Milyen volt a kapcsolata Bezák érsek úrral?
– Ennek rövid története van. Az érsek úr püspökké szentelése előtt eljött meglátogatni a nyugat-dunántúli püspököket. Németül tudtam vele beszélni. Nyílt légkörű, örömteli volt a vele való találkozás, amely reményt adott arra, hogy ezzel a nyitott szívű, nacionalista háttérgondolatok nélküli emberrel meg tudunk egyezni az egyház érdekében. Az is rokonszenvessé tette őt, hogy maga is szerzetes volt, így egy újabb vonalon tudtunk értekezni egymással. Egy másik alkalommal egy vitás ügyben jártunk nála a gazdasági vezetőmmel, Szalay Györggyel. Nagy szeretettel fogadott minket. A béke és a megértés szellemében tárgyaltunk, és abban maradtunk, hogy közösen képviseljük, s megpróbáljuk elegyengetni az ügyet. Semmiféle hátsó gondolatot nem érzékeltem a részéről. Arra sem utalt, hogy nehézségei volnának. Ezek után döbbenten hallottam a hírt távozásának körülményeiről. Azóta sem hallottam őszinte szót vele kapcsolatban, ami fájdalmas dolog. A legnagyobb tisztelettel gondolok rá. Üzentem is neki, hogy részemről az emberi és jó testvéri kapcsolatunk változatlan, akármilyen helyzetben is van, amit nyilván nem tudok megítélni. Távozásával a szlovákiai kapcsolatokban határozottan rosszabbra fordult a helyzet. Mindezt nem hozom kapcsolatba az ő személyével, de ha Róbert Bezák maradt volna az érsek, valószínűleg nem így alakultak volna a dolgok.
– Ön milyen viszonyban van Orosch érsek úrral?
– Mindig jó volt kapcsolatunk. Idén március végén, április elején Szalay Györggyel látogatást tettünk nála. Akkor még azon a véleményen voltunk, hogy bizonyos földekkel kapcsolatos peres eljárások során együtt lépünk fel. A komáromi rendházzal kapcsolatban beszéltünk a magyar bencés kongregáció szándékairól is, de a találkozó során semmi jelét nem éreztem az egy hónappal később kezdődő eseményeknek. November végén ismét találkoztam Orosch érsek úrral. Egy szóval nem mondta, hogy milyen lépéseket tervez.
– Hogyan értesült a komáromi rendházat megszüntető határozatról?
– Az első hivatalos dokumentum december 15-én kelt, és 18-án érkezett meg, de nem nekem, hanem a gazdasági vezetőnek volt címezve. Ebben arról tájékoztatták, hogy megszűnt a komáromi rendházunk jogalanyisága mind egyházi, mind állami fórumon, és január 15-éig mindent át kell adnunk. A komáromi házunk gazdasági elöljáróját megbénították feladatainak ellátásában, a bankszámláinkat lefoglalták, s ezzel tulajdonképpen lehetetlenné tették a napi ügymenetet. Már most sok kárt okoztak, mert ha a bevételek és a kifizetések nem tudnak a napi ütem szerint haladni, az tényleges anyagi veszteséget jelent. Ez egy nagyon radikális, frontális támadás volt a magyar bencés kongregáció ellen. Mi korábban nem álltunk jogviszonyban a Nagyszombati egyházmegyével. Nem tartoztunk neki gazdasági elszámolással. A gazdasági igazgatót a komáromi házba én neveztem ki, én hatalmaztam fel, és a pannonhalmi konventnek tartozik elszámolással.
– A minisztérium is törölte a rendházat.
– De nem a mi kérésünkre! A mi megkérdezésünk nélkül Orosch érsek úr deklarációjára hivatkozva történt mindez.
– A szlovák minisztérium eljárási hibát követett el?
– Meggyőződésem, hogy igen.
– Megtenné, hogy röviden felvázolja, miben áll a jogi probléma?
– Sokol érsek úrnak az volt a véleménye – és most ezen az állásponton van Orosch érsek úr is –, hogy a pannonhalmi területi apátságé mindaz, ami az új Szlovákia határán belül van: a föld, a rendház, a korábbi két plébánia, és mindez a Nagyszombati egyházmegyéhez tartozik. Itt azonban egy jogi tévedéssel állunk szemben, mert a szlovákiai metropólia, azaz a szlovákiai egyháztartomány 1977-es létrejöttekor Róma teljes joggal és a pannonhalmi főapátság teljes egyetértésével a komáromfüssi és a deáki plébániát földjeivel és épületeivel együtt a Nagyszombati egyházmegyéhez, pontosabban a szlovák metropóliához csatolta. Ezt messzemenőkig elfogadtam, elismertem, ez így van rendjén.
A magyar bencés kongregáció azonban egy nemzetközi kongregáció, ami azt jelenti, hogy házai nem csupán Magyarországon vannak, hanem például Brazíliában, São Paulóban is, és ezen a jogon a magyar bencés kongregáció önálló jogi személyként teljes joggal házzal rendelkezik Komáromban is. A jogi tévedés és a méltánytalanság abból eredeztethető, hogy a szlovák egyházi hatóság jogászai ezt a kétfajta entitást összekeverték. Más a területi apátság (abbatia territorialis), és más a magyar bencés kongregáció (congregatio benedictina hungarica).
A nagyszombati érsek úrnak érsekként az egyházjogban nincs felhatalmazása arra, hogy egy területileg kivett (exempt) rendházat feloszlasson, egyházjogi és állami vonatkozású jogalanyiságát eltörölje. A nagyszombati érsek úr egy jogilag nem megalapozott dekrétummal törölt bennünket az egyházi jogalanyok listájáról, és ezzel a lépésével hatással volt a világi jogi közigazgatásra is, tehát onnan is töröltek minket. Ez egy súlyos méltánytalanság, egy egyházjogi tévedés. Amikor korábban azt nyilatkoztam, hogy egyházi fórumon keresztül keresek jogorvoslatot, az azt jelentette, hogy nem a Nagyszombati egyházmegyével és nem az egyházmegye által befolyásolt szlovák közigazgatási jogi apparátussal állok kapcsolatban, hanem a területileg kivett bencés közösség elöljárójaként a felettes szervhez, tehát egyenesen Rómához, azon belül is a szerzetesi kongregációhoz nyújtottam be a jogorvoslati kérelmemet, és tőlük várom a megoldást.
– Milyen konkrét lépéseket tett?
– Első lépésként jeleztem ezt a komoly gondot Notker Wolf prímás apátunknak (abbas primas), aki december 19-én kelt nyilatkozatában kijelentette, hogy szerinte téves és jogtalan lépés történt, amikor a magyar bencés kongregáció önálló házát a Nagyszombati érsekség megszüntette. Erre csak a Szentszéknek lett volna joga. A prímás apátnak ezt az iratát befogadta a szerzetesi kongregáció és az államtitkárság is. Ellátták pecséttel, ezzel a deklarációt hitelesítették, és elfogadták. Ezt a nyilatkozatot el fogom küldeni Orosch érsek úrnak, és tisztelettel jelezni fogom a pozsonyi apostoli nuncius úrnak is, hogy itt valami fatális tévedés történt. A Vatikán január elején kezdheti meg a vizsgálatot. Az egyházon belül mindezt tiszta képletnek látom, a lépést pedig egyházpolitikailag egy oktalan túlkapásnak tartom.
– A történelemben akadt már példa arra, hogy arra nem jogosultak oszlattak fel szerzetesrendeket. Elég, ha II. Józsefre, Rákosira, vagy Gottwaldra gondolunk. Hogyan élték túl a rendek ezeket az időket?
– Voltak olyan helyek, amelyeket újraalapítottak. A komáromi bencés rendházat utoljára a kommunisták záratták be, ám amikor az eltörlő rendelkezéseket visszavonták, a rendek maguktól újjáéledtek. Ezért volt esélyünk arra, hogy a rendház életét, a lelkipásztori munkát újra tudjuk indítani Komáromban.
– Orosch érsek úr a rendházat megszüntető dekrétumában arra hivatkozott, hogy a komáromi közösség soha nem folytatott a bencés szellemiség szerinti szerzetesi életet. Önnek, mint a rendház feljebbvalójának mi a véleménye erről?
– Ha valaki nem ismeri eléggé a helyzetet, azt gondolhatja, hogy Komárom és Pannonhalma a világ két végén van, holott csupán ötvennyolc kilométer választja el őket egymástól. Éppen ez a fizikai közelség teremtette meg Pannonhalma számára a lehetőséget a komáromi heti szentmisére, a lelkigyakorlatokra, a lelkipásztori munkára. Kifejezett szerzetesi munka ugyan nem folyt a rendházban, de ez nem azt jelenti, hogy bezártuk volna a házat, vagy hogy ne állt volna szándékunkban alkalmas szerzeteseket telepíteni oda. Ám ahogy a világegyházban is komoly gondot jelent a papi utánpótlás, ugyanúgy az egyetemes szerzetességben is, és mindehhez türelemre van szükség.
Minden érsekség, püspökség és szerzetesrend pontosan érti, hogy ha valami nem úgy működik, mint virágkorában, az nem azt jelenti, hogy sehogyan sem működik. Mi továbbra is gondját viseljük a komáromi rendháznak, ahol többek között azért sem virágzó a közösségi élet, mert a kommunizmus után, a teljes amortizációt követően vettük vissza. A rendház felújítása két-három éve folyamatosan tart, és nem kevés kiadással jár. Ennek fedezetét éppen a visszakapott földjeink bérleti díja biztosítja, hiszen más segítségünk nincs. A Szent András- templom tatarozásához is anyagi segítséget nyújtottunk, mert szüksége volt rá a templomnak és az egyházmegyének. Ám ezeket a mindennapi tényeket sajnos ebben a nagy rohamban elfelejtették számba venni. A Nagyszombati érsekség a pillanatnyi létszámhiányból fakadó gyengeségünket használta fel arra, hogy bejelentse igényét a házunkra, a földjeinkre és azokra az ingóságainkra, amelyek a rendház működésének anyagi alapját jelentik.
– Ez motiválhatta ezt a jogilag kétséges lépést?
– Orosch érsek úrral nem voltunk olyanfajta párbeszédben, nyílt testvéri kapcsolatban, hogy tudjam, milyen motívumok alapján határozott. A cselekedetek azonban azt mutatják, hogy anyagi és presztízsokai lehettek a döntésnek. Az anyagi motiváltság gyanúját erősíti az is, hogy nem rögtön a ház elvételével kezdték, hanem a földjeink be nem jelentett és felülről oktrojált átírásával. Ebben az volt a döbbenetes, hogy még a kommunisták is értesítették az egyházat, amikor államosítottak. Érsek atya azonban sem személyesen, sem levélben nem tájékoztatott a lépéséről. A földhivatalból figyelmeztettek minket júliusban egy ügyintézés során, hogy mi történt.
– Az átírást sikerült megakadályozni. A mostani megszüntetés együtt járhat a vagyon átszállásával? Hiszen feltehetőleg ez volt a cél.
– Nem tudom, hogy a szlovákiai jogi szabályozás menynyire rugalmas ezekben a kérdésekben, de ezek után mindent el tudok képzelni. Nagyon sajnálom, hogy ilyen jogtalan és bántó cselekedetekre került sor. Egyházi és polgári jogi vonatkozásban is jogtalannak és sérelmesnek tartom, ami történt. Azt se feledjük, hogy az egyháznak a híveire való tekintettel sem szabad botrányt okoznia. A magyar nemzetiségűeknek sem esik jól a szlovák érsekség részéről egy ilyen gesztus.
– Azt gondolhatnánk, hogy a félreértésekre kevesebb az esély, ha a felek ugyanazt a nyelvet beszélik.
– Udvariasságból és az érsek urak iránti tiszteletből az olasz–magyar tolmácson kívül mindig vittem magammal olyan rendtársat is, aki szlovákiai születésű és kétnyelvű, de a gazdasági vezető, Szalay György is hiteles tolmács. Nyelvi nehézségeink sem anyanyelven, sem szlovák nyelven nem voltak.
– Hogyan alakulhat a magyar és a szlovák egyház kapcsolata, menynyiben érinthetik a szlovákiai magyar hívőket ezek a kérdések? Gondolunk itt például a magyar püspökre vagy az egyházmegyék határainak újragondolására.
– Kár volt ilyen kaliberű ügyekben szembeállítani a két ország két egyházközösségét. Távol áll tőlem ez a fajta egyházi diplomácia, de belátható időn belül nem látok reményt sem a magyar püspökségre, sem az egyházmegyék határainak a magyar közösség számára előnyösebb meghúzására, különösen, ha ilyen gesztusok történnek.
– Korábban az Önök által követelt, de végül szlovák állami tulajdonban maradt oroszvári kastély ügyében azt nyilatkozták, hogy ha Szlovákiában már nem lehetséges, akkor az európai fórumokon folytatják a fellebbezést. Hogy áll ez az ügyük?
– Igen, követelésünk most az Európai Unió illetékes fórumai előtt van. Folytatjuk a pert, és türelemmel várjuk ügyünk előremozdulását.
– Milyen a kapcsolatuk a szlovákiai bencésekkel?
– Mi az alapítástól fogva nagyon jó viszonyban vagyunk, kölcsönösen látogatjuk egymást. Jómagam azért nem jártam még Samporban (2010-ben alapított bencés monostor Szlovákiában – A szerk.), mert nem akarom a személyemmel megterhelni ezt a viszonyt, de a fiatalok között nagyon élénk és személyes a kapcsolat. Legutóbb az augusztusi papszentelés alkalmából jártak nálunk sampori szerzetesek. Akkor is elmondtam, hogy nagyon örülök a kapcsolat ápolásának.
– Hogyan alakulhat a komáromi rendház sorsa az események után?
– Ha nem tudok kinevezni házfőnököt, akkor lehet, hogy kumulatív alapon fenntartom magamnak a komáromi házfőnöki (superior) címet is, amit Nagyszombat is kénytelen lenne elfogadni. Csak nem tagadják meg egy püspöktől, hogy elöljáró legyen! Ezzel joghatóságomon belül is erőteljesebben tudnám képviselni a komáromi bencés rendház ügyét.
– Az ügy lezárását a Vatikántól várják, és külön érdekesség, hogy Ferenc pápa is egy szerzetesrend alapítójának a nevét vette fel. Milyen a szentatya kapcsolata a szerzetesrendekkel?
– Ferenc pápa nagyon intenzív kapcsolatot ápol a rendekkel. Az elmúlt másfél évben több alkalommal is összehívta az általános elöljárókat, és közéjük ülve, minden formalitás és időkorlát nélkül több órán át nagyon őszintén beszélgetett velük. Ferenc pápa elég jól és tisztán látja, hogy milyen a szerzetesség helyzete a katolikus egyházon belül. Nem véletlen, hogy pápaságának második évében az egyház figyelmét a szerzetesrendekre szeretné irányítani, hiszen ezek a közösségek mindvégig motorjai voltak a katolikus egyháznak. A magyar bencés kongregációt már csak azért is érte érzékenyen az Orosch érsek úrtól érkezett arcul vágás, mert az ünnepi évet ilyen ügyekkel kellett kezdenie.
Forrás: Magyar Kurír/Bumm.sk
