Fotó: Lambert Attila
A Sárköz fölé magasodó Klastrom-dombon, Magyarország egyetlen eucharisztikus kegyhelyén a Szent Kereszt felmagasztalásának napján óriási zarándoksereg ünnepli a 600 éves búcsújáróhely megújulását. A középkorban királyok és főpásztorok látogatták Bátát. A kegyhely, amelynek tisztelete egy eucharisztikus csoda nyomán terjedt el, a török pusztítás során megsemmisült, s csak az 1938-as eucharisztikus világkongresszusra való készület idején újult meg. Most, amikor hazánk másodízben ad otthont a világeseménynek, ismét megszépült a templom és környezete, hogy méltóképpen fogadhassa a zarándokokat. Hagyományosan a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódva tartják a Pécsi Egyházmegye zarándoklatát. Az esemény idei mottója – „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való készületet hivatott segíteni. A gyalogos és a kerékpáros zarándokút során az elmélkedések fő témája az Eucharisztia volt. Az egyházmegye katolikus oktatási intézményeiből és a plébániák közösségeiből több százan vállalkoztak a fizikai erőfeszítésre. Két irányból közelítették meg Bátát. Mohácsról 25 kilométert tettek meg a zarándokok, míg a Bátaszékről érkezők 10 kilométert gyalogoltak a kegyhelyig.
A menet imádkozva, énekelve, máskor pedig hosszú csendeket tartva haladt Báta felé Udvardy György apostoli kormányzó, korábbi pécsi püspök vezetésével. A zarándoklatra imafüzet készült, amelynek központi témáját ez a kérdés adta: Mit jelent az Eucharisztia? Nyúl Viktor, az egyházmegye pasztorális helynöke e kiadvány szempontjait vette végig az elmélkedések során, megvilágítva, mit jelent az, hogy az Eucharisztia hálaadás, valóságos jelenlét, áldozatvállalás, a szeretet forrása, barátság, közösség, az örök élet kenyere, a papság ajándéka és ünnep. A tanításokat kérdések sora követte: Milyen gyakran használom a köszönöm szót? Merek-e a jelenben élni, és adni másoknak az időmből? Hogyan fejezem ki a szeretetemet? Kicsoda számomra a pap, és építő tagja vagyok-e egyházközségemnek? Hiszem-e az örök élet valóságát? Milyen a vasárnapom? Hogyan élem meg a barátságot?
E kérdések irányították a zarándokok gondolatait az út során. Így jutott el a menet az 56-os úton az utolsó kanyarig, ahonnan a völgybe ereszkedve páratlan látvány tárult a résztvevők szeme elé. Balról a bátaszéki templomtorony, jobbról, a Klastrom-domb magasáról a Szent Vér-templom fehér tornya köszöntötte az érkezőket. Amikor a menet elérte a Báta helységnévtáblát, megszóltak a harangok. A zarándokokat népviseletbe öltözött fiatalok kísérték az út utolsó szakaszán. Még egy utolsó kaptató, és elértük a célt.
A kegyhely ünnepi díszbe öltözve várta a híveket. Az érkezők között sokan voltak az iskoláskorú fiatalok. A Pécsi Egyházmegye gyalogos és kerékpáros zarándokai főpásztoruk vezetésével a 2020-as nemzetközi eucharisztikus kongresszus missziós keresztje előtt adtak hálát útjukért a templomban. A kivetítőn keresztül a résztvevők megismerhették a bátai búcsújáróhely történetét, Zsigmond és Mátyás király életében betöltött szerepét, a kegyhely török kori pusztulását és jóval későbbi újjáépítését, valamint az európai és a hazai Szent Vér-kultuszt.
Udvardy György érsek köszöntötte az ünneplőket, köztük Baranya és Tolna megye kormánymegbízottjait, Báta és a környező települések polgármestereit és az oktatási intézmények vezetőit. A főpásztor kifejezte reményét, hogy Báta a jövőben is meghatározó szerepet tölt majd be a magyar Egyház életében. Ezután felkérte Erdő Péter bíborost, hogy áldja meg az épületet és a falai között végzett lelkipásztori szolgálatot. „Szent hely ez, ahol erőt meríthetünk abból, hogy Krisztus misztikus testének tagjai vagyunk” – fogalmazott beszédében a Pécsi Egyházmegye apostoli kormányzója.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros volt. A szertartáson számos pap testvér, köztük Udvardy György érsek és Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök koncelebrált. Szentbeszédében Erdő Péter a következőket mondta: „Nyolcvan éve annak, hogy újjáépült a bátai kegytemplom. Ma pedig azt is ünnepeljük, hogy felújították ezt a modern bazilikát. E búcsújáró helynek az újabb története szorosan összefonódik a hazánkban megrendezett eucharisztikus kongresszusokkal. A kései középkorban már nagy jelentőségű Szent Vér-búcsújáróhely volt Báta, de a török időkben elpusztult. 1539 és 1939 között romokban hevert a régi szentély. Különös öröm számomra, hogy a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve ma megáldhatom ezt a kívül-belül teljesen megújult kegytemplomot.
Hogy az utolsó vacsorán az Üdvözítő milyen kelyhet használt, arról nem szól részletesen a Biblia. Ám a hagyomány már a korai középkorban a legszentebb ereklyeként őriz egy alabástromból készült serleget, amelyet szent Grálnak is neveznek. Ez az ereklye Spanyolországban ma is látható. Számunkra persze nem a kehely alakja a fontos, hanem az a tény, hogy a tanítványok kezdettől fogva szilárdan hitték: az utolsó vacsorán a bor – bár íze és színe a régi maradt – valóban Krisztus vérévé változott. Az Oltáriszentségben Isten a táplálékunkká lett. Jézus az utolsó vacsorán már a feláldozott testét és vérét adta tanítványainak, bár életáldozata időben később következett be. Ő azonban, aki egyszerre volt ember és Isten, korlátlan úr a tér és az idő felett.”
A főpásztor a templomban jelen lévő missziós keresztről is szólt homíliájában. „E keresztben a Kárpát-medence szentjeinek és boldogainak ereklyéje található. Sokan közülük a legújabb idők vértanúi. Ők mindnyájan követték Krisztus példáját: életüket adták katolikus hitükért, Isten és az emberek iránti szeretetből. Nekünk is könnyebb megtalálnunk Krisztus követésének útját, ha e szentek életéről elmélkedünk. Közel állnak hozzánk térben és időben: akadnak közöttük olyanok, akikre még személyesen is emlékeznek kortársaink. Tudjuk, hogyan éltek, s ez ösztönzést, indítást jelenthet számunkra. Ugyanakkor pártfogóink és közbenjáróink ők, akik most is itt vannak velünk. Érdekli őket a sorsunk. Tekintsünk föl bizalommal a megfeszített Krisztusra, mint hajdan a nép a rézkígyóra a pusztában, és rendszeresen járjunk el a templomba, hogy találkozhassunk az eucharisztikus Krisztussal.
A liturgia végén Erdő Péter megáldotta a megújult épületegyüttest, és a következőket mondta: „Krisztus testében és vérében egyetlen nagy közösséget alkotunk. Több mint kétezren részesültek ma a szentáldozásban. Legyen ez a kegyhely nemzetközi viszonylatban is vonatkozási pont, ahol hitünk egy nagyon lényeges igazságával találkozhatunk. A Szent Vér tisztelete a világegyház legaktuálisabb és legtöbbet vitatott problémáját jeleníti meg. Jézus meghirdette Isten szeretetét, amely feltétel nélkül kiárad minden emberre: a szegényekre, a betegekre, a bűnösökre és az Istentől távol élőkre is. Jézusnak azon a titokzatos utolsó vacsorán elhangzott szavai – »Ez az én testem, mely értetek adatik, ez az én vérem, mely értetek kiontatik« – arról az áldozatról beszélnek, amit a népéért vállal. Milyen az Isten? Mindenkinek számolatlanul ad, mégis áldozatot kíván? Igen, ez az Isten titka: Kész mindenkinek megbocsátani, mindenkit üdvözíteni akar, de megtérést kíván. Szabadságot ad, de erőfeszítést kér, ami a legdrámaibb pillanatban még az élet odaadását is jelentheti Isten és az emberek iránti szeretetből. A Szent Vér tisztelete ehhez a titokhoz vezet el bennünket. A keresztényeknek rá kell ébredniük arra, hogy Jézus tanítása nem életmód-tanácsadás, hanem dráma. Kereszténynek lenni azt jelenti: erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a nekünk rendelt hivatás alapján éljünk. Ehhez megkapjuk az erőt, Isten kegyelmét, az Eucharisztiát. Minden forrásom belőled fakad – olvassuk a zsoltárban. Ez a forrás az, amiért hálásak vagyunk.”
A bíboros zárógondolatai után a zarándokok felsorakoztak az eucharisztikus körmenetre. A kereszt és a zászló haladt legelöl, nyomában a viseletbe öltözött bátaiak, a cserkészek és a Szent Sír Lovagrend tagjai. A Szent Vér-ereklyét Sümegi József diakónus, a kegyhely őre vitte díszes tartóban, Erdő Péter pedig az Oltáriszentséget a monstranciában. A zarándokok hosszú menete szinte körülölelte a templomot. Az ünnep főpásztori áldással zárult.
