A globális világrendetlenség időszakába léptünk, most éppen a befolyási övezetek újrafelosztása zajlik, s a nagyhatalmak geopolitikai játszmákat folytatnak. A neoliberális kapitalizmus a gazdasági és társadalmi szférát elszakítja egymástól. (A kapitalizmus előtt a gazdaság beágyazódott a társadalomba.) A nyers liberális piaci kapitalizmus válságelemei: a humán és ökológiai erőforrások felélése, a társadalom szétesése és fokozódó elszegényedése, a politikai elit jó részének súlytalanná válása. A rendszerváltás (részleges) bukása, hogy szinte semmiben sem teljesültek a rendszerváltó elitek ígéretei. A társadalom kétharmada vagy a létminimum alatt él, vagy annak közelében. A tényleges hatalmat a libertariánus külső gazdasági elit és komprádor helytartói és „értelmiségi” kiszolgálóik birtokolják. Idén is folytatódott a kis magyar abszurd: negyvenmillióért épült negyven centiméter magas kilátó; 112 millió forintos kutyafitnesz szolgálja az ebek egészségmegőrzését. A csak megszorításokra épülő gazdaságpolitika folyamatosan csökkenti a fizetőképes keresletet és az adóbevételeket, rombolja a humán erőforrásokat, és társadalmi feszültséget gerjeszt. Ma jut pénz gigantikus végkielégítésekre, luxuskiadásokra, de egyre több a nyomorgó, bizonytalan élethelyzetű ember. Nyolcszázötvenezer gyermek él a létminimum alatt, mert számuk 2002 óta megkétszereződött. Ötszázhatvanezerre nőtt a munkanélküliek száma. A jövő évi költségvetés – mely a gyermekeket és a fogyatékkal élőket sújtja leginkább – befagyasztja a munkahelymegőrzésre fordítható pénzügyi forrásokat. A kormány hagyja, hogy egyre több ember érezze reménytelen vesztesnek magát. 2009-ben kevesebb gyermek született, mint az előző esztendőben. A lakásépítési szociálpolitikai kedvezmények eltörlése, a gyes lerövidítése is csökkenti a gyermekvállalási kedvet. A magyar bankrendszer Európában páratlan jövedelmezőségű. A devizahitelekkel való üzérkedésen alapuló busás haszon birtokában egyoldalú szerződésbontással családok tízezreinek ingatlanját árverezhetik el. Kilakoltatás fenyegeti őket, mert nem tudják fizetni a megemelt havi törlesztőrészleteket. Az elárverezést nem etikai kódexekkel kell leállítani – amelyhez nem is csatlakoznak a bankok –, hanem jogszabályokkal, mégpedig azonnal! Hazánkban a kutatások szerint rossz a morális közérzet, gyenge a politikai intézmények iránti bizalom, a többség igazságtalannak tartja a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Az emberek meghatározó többsége szerint nem lehet tisztességes módon meggazdagodni, mert aki vinni akarja valamire, át kell hágnia a szabályokat. Hihetetlenül magas az értékvesztés, az anómia. S közben tobzódik a rendetlenség libertinus világukban. Egyre többeknek a házasság helyett a válás szabadsága és az alternatív együttélések jutnak eszébe, egyházak helyett szektákat éltetnek, liberalizálnák a drogfogyasztást, és rosszul értelmezett emberjogi aktivizmus keretében a bűnözőket védenék az áldozattal szemben. Kijátsszák egymás ellen a nyomorú sorsú kisebbséget és a szintén szegény többséget. Véget kell vetnünk a liberális világrendetlenség (és hazai képviselői) regnálásának. Újra több kell, mint kormányváltás. A jövő csak a szabadság és a rend harmóniájára épülhet, amelyet egyedül a kereszténység társadalmi tanítása tud garantálni. Meg kell hogy valósuljon a krisztusi szeretet az igazságban.
A szerző szociológus
