Fájdalmait hittel és áldozatos lélekkel viselte
Fotó: Merényi Zita

 

A Szent Domonkos Rend Magyar Tar­tományfőnökségének közleményét olvashatják.

„Megtérve otthonomba, kipihenem magam oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm.” (Bölcs 8,16.)
A Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnöksége, a soproni domonkos rendház, valamint a gyászoló család megrendülve, de a boldog feltámadás reményében tudatja, hogy Barna Ferenc Máté OP életének 52., szerzetesi fogadalmas életének 27., papságának 21. évében, az Egyház szentségeivel megerősítve, 2018. október 1-jén hazatért a mennyei Atya házába. Elhunyt testvérünkért engesztelő gyászmisét mutattunk be 2018. október 9-én, a soproni Szent Mihály-templomban, majd végső útjára kísértük a soproni Szent Mihály temetőben, a domonkosok kriptájához. A szentmisét és a temetési szertartást Veres András győri megyéspüspök vezette.
Szeretett rendtestvérünk és rokonunk 1966. október 14-én született Szegeden, egy hódmezővásárhelyi négygyermekes család elsőszülött fiaként. Hódmezővásárhelyen ének-zene tagozatos általános iskolába járt, középiskolás éveit szintén Hódmezővásárhelyen, a Bethlen Gábor Gimnáziumban töltötte. 1985-ben érettségizett. Katonai szolgálata után a veszprémi vegyipari egyetemen folytatott tanulmányokat, majd Keszthelyen agrármérnöki diplomát szerzett.
1991-ben lépett be a Domonkos-rendbe. A noviciátust Grazban töltötte. Egyszerű fogadalmat tett 1992. szeptember 6-án. Teológiai tanulmányait a franciaországi Bordeaux-ban és Toulouse-ban végezte. Örökfogadalmát 1995. augusztus 26-án tette le Budapesten. Toulouse-ban szentelték diakónussá 1996. június 25-én. 1998. június 28-án szentelték pappá Budapesten, a domonkosok középkori templomának egykori helyén, a mostani Hilton szálló mellett. Papszentelését követően került a soproni domonkos rendházba. Egy évig a ház szindikusa volt, majd 1999. augusztus 15-én házfőnök és templomigazgató lett. Kilencévi házfőnökség után, 2008 szeptemberétől 2017 augusztusáig, tehát majdnem újabb kilenc évig a magyar domonkosok elöljárója volt. 2017 augusztusától haláláig ismét a soproni domonkos rendház tagja.
2007-ben kezdődött súlyos betegségét több mint tizenegy évig derűvel és elszántsággal igyekezett viselni. Fájdalmait hittel és áldozatos szerzetesi lélekkel ajánlotta fel Istennek. Erejét a betegség hordozására főként a szentmise bemutatásából és az igehirdetésből merítette. Ízig-vérig domonkos lelkülettel, tüzesen és fáradhatatlan lelkesedéssel hirdette Isten szavát, tett tanúságot az evangéliumi élet öröméről és a Krisztus-követés boldogságáról. Utolsó leheletéig azon munkálkodott, hogy másokat az Isten-kapcsolatra elvezessen, és abban megerősítsen.
A boldog feltámadás és a viszontlátás reményében búcsúzunk tőle.