A történészek ma sem tudják pontosan az okát, miként kaphatott az egyházmegye – Esztergom mellett – érseki rangot, ahogyan valójában alapításának hiteles dátumát sem ismerjük. S bár a középkorban osztozott Báccsal az érseki székhely rangján, évszázadokkal később pedig, a trianoni szerződés következtében az egyházmegye elveszítette területének nagyobb részét, Kalocsa ma is őrzője az érsekség több mint ezeréves, gazdag történelmi és művészeti örökségének. Értékeik őrzésére már a korai időkben létesítettek kincstárat a kalocsai érsekek, a gondolat azonban, hogy mindezt, múzeumot létrehozva bemutassák, csak az 1980- as években fogalmazódott meg. A ma is látható kiállítás elődje 1988-ban, István király halálának kilencszázötvenedik évfordulójára valósult meg a hajdani káptalani levéltár helyiségében, a főszékesegyház emeleti szobájában.
– A kiállítás létrejöttében nagy szerepe volt Dankó László érseknek, aki a püspöki kar Egyházművészeti és Műemléki Tanácsának vezetőjeként felmérte, milyen értékeket rejt a kincstár, illetve a palota. Kívánsága, hogy ebből kiállítást hozzanak létre, találkozott a város igényével, hiszen Kalocsa történelme elválaszthatatlan egyházi múltjától – mutatta be a Kalocsai Érseki Kincstár történetét az intézmény megbízott vezetője, Lakatos Andor. – Ezt az első kiállítást „ékszeres doboznak” is nevezték, hiszen főleg a kincstárban őrzött liturgikus eszközöket, ötvöstárgyakat, miseruhákat mutatta be. Bábel Balázs érsek kívánságára 2002-ben, a millenniumát ünneplő főegyházmegye megnyitotta a második, jelentősebb kiállítását, amelyben már nagyobb hangsúlyt kapott az érsekség történetének ismertetése, illetve a palota műkincsei. A tárlat egy szimbolikus épületben, a történetíró Katona István kanonok házában kapott helyet. Az érseki kincstár, együttműködve a Főszékesegyházi Könyvtárral évfordulók, konkrét események kapcsán időszaki kiállításokkal is várja a látogatókat, bekapcsolódva a város kulturális életébe. Emellett – az ingatlan-tulajdonrendezések folytán – az egyházmegye a kezelője a városi Modern Képzőművészeti Gyűjteménynek, illetve a Kalocsa és környéke híres mezőgazdasági tevékenységét bemutató Paprika Múzeumnak, így az érseki kincstár, ezen intézményekkel is kapcsolatban állva, Kalocsa turizmusának meghatározó résztvevője. Az időszaki tárlatok mellett az állandó kiállítási rész is folyamatosan formálódik, bővül, így marad élő, amely képes megszólítani a széles, nemzetközi közönséget.
– Válaszolva a változó igényekre, most készítjük három nyelven a kiállítás hangos-vezetőjét – számolt be a jelenlegi munkákról Lakatos Andor. – A közeljövőben, a restaurálása után visszatér a múzeumba Keresztelő Szent János életnagyságú szobra, amelyet Szepesből hozott magával Császka György érsek, aki nagy hozzáértéssel gyűjtött műkincseket. A faragás 1494-ben készült a Felvidéken, s hasonló középkori szobor nagyon kevés maradt fenn az országban. Eddig egy XIX. századi festékréteg fedte, most azonban, eredeti állapotában múzeumunk egyik meghatározó, emblematikus darabja lehet. Emellett lényeges feladatunk a kincstár, az érseki palota, illetve az egyházmegye plébániáin őrzött műtárgyak nyilvántartásba vétele, korszerű katalogizálása. Ezt a munkát a római dokumentumok is szorgalmazzák, hiszen az egyház tudja, a kulturális értékek, a történelmi örökség védelme, illetve bemutatása fontos pasztorációs lehetőség. Ezért sem mindegy, hogyan bánunk ezekkel a javakkal. Az érsekség területe a török időkben elnéptelenedett, kincstára, épületei a háború áldozatául estek. Így a XVIII. század előtti időkből kevés emléket őriz a múzeum – nagy részük a későbbi érsekek hagyatékaiból, vásárlások, ajándékozások folytán került a kincstárba. Az a néhány tárgy, amely Kalocsán fennmaradt, a föld alatt vészelte át a történelem viharait. Közülük a legrégebbi az a XII. századi körmeneti kereszt, amelyet éppen a kiállítás épületének sarkánál találtak meg. A tatárjárás idején valószínűleg elrejtették, azután évszázadokra elfelejtődött, míg elő nem került az 1930-as években.
A XVIII. század a „második honalapítás" időszaka volt. A török idők után először Kalocsára érkező érsek, Patachich Gábor öt-hat pappal kezdte meg a kormányzást. Az építkezések, az intézmények újbóli létrehozása csaknem egy évszázadig tartott. E korból származik a székesegyház és az érseki palota, amelyek ma is meghatározzák a városképet. A kiállításon a barokk kor liturgikus tárgyai mellett láthatók az újjáépítés írásos emlékei is. A kalocsai érsekség, mint meghatározó egyházi és közigazgatási központ kincstára számos főpásztori ékszert, jelvényt és kitüntetést őriz. A múzeum harmadik terme ezeket mutatja be, bepillantást engedve az egyházkormányzás világába. Ebből a helyiségből nyílik az a kis szoba, amely Katona Istvánnak, a ház építtetőjének állít emléket, felidézve a korabeli kanonokház hangulatát. A kronológiai sorrenddel szakítva, a múzeumban külön helyiségben állították ki a liturgikus ruhákat, hiszen a kényes textilek speciális bánásmódot igényelnek – az előtte lévő teremben azonban előbb befejeződik az érsekség történetének bemutatása. A XIX. századból számos különleges ötvöstárgyat őriz a kincstár, közöttük francia, olasz, német műhelyekben készült darabokat is. Ugyanakkor a liturgikus eszközök mellett az érsekek mindennapi használati tárgyait is bemutatja a múzeum – így kaptak helyet röviditalos-hordók, népi hímzések, porcelánok és díszvacsorák menüsorai a kiállításon, illetve a történelem olyan „tanúi” is, mint például Grősz József börtönt megjárt imádságoskönyve.
