Évente háromszor a lelki napokon (régebbi nevén nyílt napokon) pedig minden lelki elmélyülésre vágyó ifjat fogadnak. Legközelebb február 28-án a Szent Pál-évhez kapcsolódóan az apostolkodást, míg április 18-án a vértanúság témát elemzik majd. Sándor Filoména nővért, a hivatásgondozás felelősét kérdeztük a tapasztalatokról: a lelki napokról, a domonkos lelkületről, a hivatások érlelődéséről. A lelki napokra zömében egyetemista-főiskolás fiúk és lányok jönnek a néhány középiskolás mellett. A kezdő ima, a bemutatkozás és az apostolkodásról szóló előadás után egyéni imára nyílik lehetőség, és külön vagy kiscsoportban beszélgetésre a nővérekkel. A közös ebéd végén a „desszert”, a meglepetéskülönlegesség következik: idén szituációs játékok lesznek olyan evangelizációs helyzetekkel, melyekkel jellemzően találkozhatnak diákéletükben. A szentmise után a zárókörben ki-ki elmondhatja, mit jelentett számára a nap.
Aki pedig marad még kicsit, gondolkodtató, mozgásos közösségi játékokban vehet részt. A „sitty-sutty”-ban a kő-papír-olló játék mintájára a sárkány-királyfi-királylány győzi le a másikat erejével vagy épp szépségével. Az „ez itt az én helyem”-ben gyorsasággal és fürge észjárással lehet széket foglalni… Saját hivatásom alakulásában döntő szerepe volt egy ilyen lelki napnak – vallja Filoména nővér. Már tizenkilenc évesen, friss megtérőként felmerült benne a szerzetesség gondolata, de lelkiatyja türelemre intette. Ápolónőként dolgozott egy kórházban, s keresgélte a hivatását. Egy betegápoló szerzetesi közösségbe el is látogatott, de az ott töltött egy nap után mégis szomorúan ment haza – vajon tényleg ez az utam? A szerzetesség? Mire hív Isten? – kérdezte magától. Aztán a szombathelyi domonkos nővéreknél tett látogatás sorsdöntő volt. „Mintha otthon lennék” – jól érezte ott magát, s elkezdett járni a rendezvényeikre. A második nyáron már erős késztetést érzett az elköteleződésre; az egyre intenzívebb ima és a nővérekkel való sok beszélgetés segített a döntésben. A jelöltidő, noviciátus, majd ideiglenes fogadalmas idő után következett az örökfogadalom. Hitoktatással, kollégium fenntartásával, cigánypasztorációval foglalkozott. Negyedik éve a rend megbízásából hivatásgondozási felelős. A hivatásgondozás fontos terület, mindenki szívügye. Örülünk annak, ha ki-ki megtalálja azt az utat, melyre szíve mélyén vágyakozik, amelyre az Úristen hívja őt, legyen az szerzetesség vagy házasság – mondja Filoména nővér. Segítséget adunk az érdeklődő fiataloknak, hogy eldönthessék az évek alatt: mi a hivatásuk. A szerzetes hivatáshoz nem elég, hogy az ember keres magának egy biztonságos helyet. A szerzetesség az Isten hívására adott válasz, az ő szeretetének megtapasztalására adott felelet egyedi útja. Úgy tűnik, van igény hivatástisztázó kurzusra, melyet egy-két éven át tartunk kétheti rendszerességgel. Van, amit helyben (a budakeszi vagy a három másik magyar rendházunkban), van, amit több szerzetesrend képviselőjével a Sapientia főiskolán. A domonkos lelkület jellemzői: szemlélni az igazságot, aki maga Isten, s a szemlélt igazságot átadni, hirdetni. Ez olyan alappilléreken nyugszik, mint az ima, a közösség, a stúdiumok (a teológia tudományát mindenki a legmagasabb szinten igyekszik gyakorolni), az engesztelés (Árpád-házi Szent Margit nyomdokain a tevékeny, önmegtagadó, együttérző szeretet) és az apostolkodás. A nővérek valamely világi foglalkozásban – pszichiáter, ápolónő, pedagógus az óvodától az egyetemig, hitoktató – is szolgálnak.
Hedvig nővér a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola rektorhelyettese. Laura nővér közgazdászként a Mária Rádióban a Pénz és élet (alternatívák a gazdaságban) című rovatot szerkeszti, minden csütörtök este pedig a budakeszi ifjúsági közösséget vezeti.
(További tudnivalók a lelki napokról: A domonkos nővérek kérik, hogy a február 28-i lelki nap iránt érdeklődő fiúk és lányok előre jelezzék részvételi szándékukat Sándor Filoména nővérnél. A távolról érkezőknek – előzetes megbeszélés alapján – szállást is tudnak biztosítani. Email: filomenaop@freemail.hu, telefonszám: 20/389-6564)
