Ez az a nap!

A sportaréna kibővített színpadára felálló közel ezerfős ökumenikus kórus már puszta megjelenésével is a hit egyesítő erejét jelenítette meg. Az általuk előadott szimfonikus hangzású modern dicsőítő dalok igazán meggyőzően tanúsították az élő Jézusba vetett hit igazságát. A Bolyki Brothers kristálytiszta hangzása és tanúságtevő szavai is megmutatták, hogy az igazán nagymenők jól tudják: csak Isten erejéből táplálkozhatnak. Sokak első számú kedvencei a magyar dicsőítők: Csiszér László, Pintér Béla, a Gável testvérek és a többiek, akik a zenekarral együtt fél tucat különböző keresztény közösségből jöttek össze. Lélekemelő volt az egész csarnokkal együtt, anyanyelvünkön énekelni a dicsőítő dalokat.


Az egység keresésének vágyával álltak színpadra a különböző magyarországi egyházak és közösségek lelkészei és pásztorai, így Steinbach József református és Gáncs Péter evangélikus püspök, Hardi Titusz pannonhalmi szerzetes, együtt a baptista és a pünkösdi egyház elnökével, egy roma pásztorral, és az Agapé gyülekezet vezetőjével. Sokan úgy érezték: többször kellene hasonló módon együtt imádkoznunk nemzetünkért és hazánkért, hiszen a sok ezer résztvevő olyan jó szívvel mondott áment minden egyes ima végén. Ebben a hívő közösségben az imádság zárásaként különös jelentőséggel bírt nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése.

A nap végére két tengerentúli csapat maradt, akik a gospel őshazájából érkezve megcsillogtatták a modern keresztény dicsőítő műfaj minden erényét: a briliáns zenei és énektudást, a remek atmoszféra megteremtésének képességét és az őszinte, alázatos hitből fakadó lelkiséget. A világhírű Gateway énekesei szinte szó szerint „kitették elénk” a szívüket – amelyben az Úr lakik. Israel Houghton csapata pedig a színpadra berobbanva az első negyedórás zenei blokk dinamizmusával és vidámságával igencsak megtáncoltatta az elöl álló fiatalokat… De az igazán megdöbbentő az volt, amikor a színes bőrű énekes az utolsó negyven percben olyan elmélyült imádásba vezette az arénát, ami felért egy komplett lelkigyakorlattal. Igaz, hogy szemeinkkel nem láttuk a Lélek tüzes lángnyelveit, de erejüket éreztük a szívünkben. Ezt már csak megkoronázta a környező nemzetek fiaival együtt mondott közös imádság régiónk békéjéért, a végén Szenczy Sándor könyörgésével a világszerte üldözést szenvedő keresztényekért.

És mi minden volt még! Az összejövetel kezdetéig huszonnégy órás dicsőítés szólt, tucatnyi magyar csapat részvételével. Adományokat gyűjtött és bemutatkozott a „Csak Egyet” szolgálat, volt gyermekprogram és Misszió Expó, számos érdekes és kreatív evangelizációs kezdeményezés bemutatkozásával.

Nagyszerű volt jelen lenni, együtt lenni, feltöltekezni a jó szándék, a Lélekből fakadó szeretet megannyi pillanatából, megnyilatkozásából. Aki ott volt, azt hiszem, várja a folytatást. Akkor hát találkozzunk október 12-én a Körcsarnokban, Matt Redman és Martin Smith dicsőítő estjén!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..