Expresszív a kifejezésben
Fotó: Mészáros Ákos

 

Ádám, az első emberpár férfi tagja ásójára támaszkodva pihen, és talán éppen a jövőről gondolkodik. Robusztus testét első pillantásra mintha páncél borítaná, pedig csupán erőteljes izomkötegek hurkásodnak rajta. Nem csoda, hogy a festő, Hajnal János  így ábrázolta a férfit, hiszen a Paradicsomból való kiűzetés után bizony sok erőre és energiára van szüksége az embernek az életben maradáshoz. E hatalmas, életnagyságnál is nagyobb méretű, kartonra festett kép a milánói dóm üvegablakához készült tervezet. A katedrális pályázatát, azaz három, az Egyházat, a Szentháromságot és az Ószövetséget ábrázoló ablak tervezésének jogát Giovanni Hajnal, a fent említett Hajnal János nyerte el 1953-ban. Majd később, 1988-ban a Boldog Schuster és Ferrari bíborosokat megjelenítő Kardinálisok ablakával bővült a megrendelések sora.
A budapesti Kiscelli Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett az egykor Rómában élt magyar származású festőművész festményeiből, üvegablakterveiből, rajzaiból és egyéb grafikai munkáiból. A nálunk kevéssé ismert mester életének csupán egyharmadát töltötte Magyarországon. Aztán nem is tért haza többé, hosszú életének nagy részében, 1948-tól 2010-ig,  egészen kilencvenhét évesen bekövetkezett haláláig az olasz fővárosban  lakott és alkotott. Hajnalt igazi egyházművészként tartják számon. Nem csak a milánói dómban tevékenykedett, a világ legalább ötven más, jelentős templomában vannak üvegablakai. Munkái megtalálhatók Európán kívül az Amerikai Egyesült Államokban és Dél-Amerikában is.
Hajnal János a külföldön karriert csinált legjelentősebb magyar művészek közé tartozik. A XIX. század nagyjaitól, Markó Károlytól Munkácsyn keresztül egészen a XX. században alkotó Amerigo Totig vagy Victor Vasarelyig, illetve a szintén sokoldalú képzőművészként ismert Szász Endréig jelentős a névsor.
Hajnal kvalitásos művész, bravúrosan bánt nemcsak az ecsettel, a krétával és a festékkel, hanem a ceruzával és a tollal is. Alkotásai nagyvonalúak, kompozíciói határozottak, képeiről látszik, hogy tudta, mit akar. Pályájának fontos állomását jelentette az a vatikáni építkezés, amelyet
VI. Pál pápa kezdeményezett 1963-ban. 1971-ben a Pier Luigi Nervi által tervezett audienciaterem két ablakának elkészítésével bízták meg. Eleinte Marc Chagallra gondoltak, de Nervi javaslatára végül Hajnal kapta meg a feladatot. A monumentális épület minden szempontból lenyűgöző, hatalmas termébe a festő elnyúló ovális ablakokat tervezett. Az audiencia terem adottságaihoz jól illeszkedő, a fény és a színek kapcsolatát, valamint az épület szerkezetét hangsúlyozó ablakai eredeti – és zenei harmóniákra utaló – elképzelést tükröznek.
A kiscelli kastély kiállításának különleges darabjai a São Pauló-i katedrális üvegablaktervei, fekete-fehér fotókon, kartonra kasírozva. A hosszú, rendkívül keskeny, álló tégla formájú mezőkbe tervezett képek különleges hatást keltenek. A Bibliából és a szentek életéből vett jelenetek szuggesztív, kissé „kiszögletesített”, rajzos expresszivitása teszi mindenképpen figyelemre méltóvá készítőjük ábrázolásmódját.
Hajnal János eleinte, 1929 és 1931 között a kecskeméti művésztelepen tanult Révész Imrétől és Imre Gábortól. A csoportos kiállításokon mindig részt vett, sikerrel. Az ott alkotó fiatalok művei rendre elkeltek a közönség körében, és némi pénzt is hoztak a fiataloknak. 1939 és 1944 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Aba-Novák Vilmos tanítványa, majd tanársegédje. Szegeden és Székesfehérváron segédjeként dolgozott. A mester halála után színvázlatok alapján elkészítette a pannonhalmi Szent István-kápolna kartonjait, valamint a székesfehérvári mauzóleum falfestményeit.
Aba-Novákhoz különösen jó kapcsolat fűzte: „Én a Kecskeméti Művésztelepen ismertem meg két Aba-Novák-növendéket. Ők sok jót mondtak a mesterükről, hogy milyen megértő meg minden. Csomó batikmunkát készítettem, nem floreális mintákat festettem, hanem nagyméretű figurákat. Meg volt sok rajzom. Gondoltam egy merészet, és fölmentem Pestre, meglátogattam Aba-Novákot. Telefonáltam előtte, megkérdeztem, hogy fölmehetek-e. Erre azt mondja, hogy jól van, Atya, csak jöjjön. Így, Atya. Azután később is mindig Atyát mondott, nemcsak nekem, minden növendékének. (…) Aba-Novák mester szabadon hagyott bennünket. Adott jó tanácsokat a tónusokra, a valőrökre, a színekre. Bár ő nem volt kolorista, mégis igen jó, értelmes segítséget adott. A szommáris látást dirigálta, hogy az egész formát, amin a részletek vannak, kissé szkematikusan vázolni, és a vízszintesekre és függőlegesekre vigyázni” – mondta a Giovanni Hajnal. Római találkozás Hajnal Jánossal című riportfilmben Dékány István rendező kérdéseire válaszolva.
Hajnal kísérletező kedvű alkotó volt, nem könnyen maradt meg a már megszokott műfajokban. Új utakat keresett, és a szakrális művészet terén is tudott  a szó legjobb értelmében modern lenni, a hagyományok megtartása mellett.
A Kiscelli Múzeum tárlata megmutatja az Itáliába emigrált magyar mester sokoldalúságát. Az 1960-as években készült állatos sorozata érdekes kísérletnek bizonyult. Nagyméretű színes papírra festett, vegyes technikával készített állatportrék – majmok, gyöngybaglyok, tigrisek és egyéb jószágok – néznek ránk egykedvűen a folyosón kiállított képekről.
A politika is megérintette, és a maga módján reagált is rá egy-egy képével. Például a Fekete ezredesek puccsa, 1967 című kollázsával a korabeli görögországi eseményekre utalt. A képen egy hatalmas majom formájú lény tapos agyon maga körül mindent. Újságkivágások, betűk és egyéb ragasztott elemek teszik meglehetősen brutálissá az ábrázolást. A mi világunk, 1962 című alkotásával egyenesen az állatkertbe helyezi mondanivalójának lényegét. A képen nagy, színes kavalkádban egy hatalmas ketrecben a rácsokat feszegetve ordítoznak mindenféle ember- és majomszerű lények. Nem éppen megnyugtató alkotások ezek.
Hajnal kiváló mestere volt a rajznak is. 1945 és 1948 között, a koalíciós időkben járta a fővárost, és rajzolt, gyakorolt, ahol csak lehetett. Ezeket a háború pusztításait bemutató lavírozott tusrajzait, amelyeknek fő témái a lebombázott budai utcák és házak, valamint az állatkert, a Szabadság, a Csillag és a Budapest című folyóiratok közölték.
Remek illusztrációkat készített Dante Isteni színjátékához. Kedvenc könyve volt a Gulliver utazásai, amely több mint háromszáz rajzra ihlette. A kiállításon illusztrációiból is láthatunk egy szép kis kollekciót.
A pesti Fészek Klub számára dekorációkat is készített, melyeket levélben köszönt meg Herman Lipót festőművész. Más érdekes dokumentumok mellett ez is látható a tárlaton. Sokoldalúságát mutatja, hogy bélyegeket, sőt egész sorozatokat tervezett a Vatikánnak. A kiállítás ezekből a munkáiból is megmutat néhányat.
A Kiscelli Múzeumban látható portréi közül különösen figyelemre méltó a Fotelben, Barna című, vegyes technikával papírra festett képe, amely 1949 körül készült, és egy bájos gyermeket ábrázol.
Sok szempontból méltathatnánk még Hajnal János művészetét, ám itt csupán a leglényegesebb pontok kiemelésére nyílt lehetőségünk.
A Kiscelli Múzeum tárlata, amelynek törzsanyagát Hajnal Milánóban őrzött hagyatéka adja, bemutatja a mester életművének, alkalmazott és autonóm munkáinak kivételes műfaji gazdagságát. Mindenképpen érdemes ellátogatni az óbudai kiscelli dombra, és felkeresni Hajnal János hazánkban eddig még soha nem látott gazdagságú gyűjteményes kiállítását, amely szeptember 10-ig látható a múzeum oratóriumában.