Fotó: Lambert Attila
A Bibliotheca vetust, az augsburgi Fugger család gyűjteményét, illetve a XVII–XVIII. századi érseki gyűjteményt magában foglaló különgyűjteményt, a tárlókban elhelyezett XVI. századi Ulászló-graduálét vagy a XV. századi Neustifti evangeliáriumot is bemutató állandó kiállítás megnyitóján Szalai Katalin könyvtárigazgató köszöntötte a megjelenteket, rámutatva: „Istené a dicsőség!” Hangsúlyozta, az épület fejlesztésének köszönhetően a gyűjteményt is méltóképpen tudják bemutatni a nagyközönségnek. A megvalósult felújítási munkákat elsőként Erdő Péter bíborosnak köszönte meg, hiszen, amint mondta, az Esztergom–budapesti főegyházmegye támogatása nélkül nem valósulhattak volna meg azok a fejlesztések, amelyek a továbbiakban nemcsak a látogatók számára teremtik meg a könyvtár múltjába és jelenébe való bepillantás lehetőségét, hanem a kutatókat is segítik az anyagokhoz való hozzáférésben.
Szalai Katalin hangsúlyozta, hogy a tervezés és a kivitelezés során mindvégig tekintettel voltak a könyvtárban folyó kutatómunkára. Emlékeztetett a könyvtárban dolgozó elődökre is, akik a mainál sokkal rosszabb körülmények között látták el feladataikat, különösen a két világháború között. Az igazgatónő felidézte Boldog Meszlényi Zoltán alakját is, aki 1946-tól a könyvtár prefektusa volt.
Szalai Katalin külön megemlítette a könyvtárban dolgozó restaurátorokat, megköszönte az utóbbi három évben elvégzett munkájukat, amelynek során az állományhoz tartozó pergamenkötetek és a Fugger-gyűjtemény egyes darabjainak megőrzésén fáradoztak. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy a főszékesegyházi könyvtár hálával tartozik a Helischer József Városi Könyvtárnak, amely két, a Fugger-gyűjteménybe tartozó kötetet helyezett állandó letétbe az intézményben. Végezetül Németi Lajos 1883-ból származó, főpásztorának írt leveléből idézett, rámutatva a könyvtárban dolgozók áldozatos munkájára: „Kötelességem teljesítése mellett nemcsak szabadidőmet, de éji nyugalmam egy részét is örömmel hoztam áldozatul.”
Szalai Katalin köszöntőszavai után Erdő Péter bíboros nyitotta meg a kiállítást. Elsőként örömének adott hangot, hogy a könyvtárban őrzött szépségek hozzáférhetővé és a nagyközönség számára is elérhetővé váltak. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteménye a káptalan tevékenységének és az ide került hagyatékoknak köszönhetően ma körülbelül félmillió kötetet számlál. A prímási palotában található Érseki Simor Könyvtár, illetve a szemináriumi könyvtár mellett, amely a nagyszombati jezsuita kollégiumi könyvtár egy részét is magában foglalja, az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár különlegességét az adja – mutatott rá a bíboros –, hogy nem egy konkrét oktatási tevékenység révén jött létre az állomány, hanem hosszú fejlődésnek köszönhetően alakult ki, gyűjtőmunka eredménye, és részét képezik a Mohács előtti könyvtári állományhoz tartozó kéziratok is. A bíboros kitért arra, hogy e kéziratok digitalizálása is folyamatban van, ami nagyban megkönnyíti a kutathatóságukat. A főpásztor megemlítette azt is, hogy a gyűjtemény az adott helyszín és kor egyházi kultúráját dokumentálja.
Erdő Péter a továbbiakban azt a kérdést vetette fel, hogy milyen könyvtárakat létesítenek napjainkban, s egyáltalán szükség van-e még a könyvtárakra a mai világban, amikor digitálisan annyi minden elérhető. A bíboros kifejtette, hogy egy-egy könyvállomány egyes darabjainak térbeli együttléte önmagában még nem elegendő, a gyűjteménynek szerves egységet kell képeznie a kultúra más területeivel is. A könyv tárgyi kordokumentum, de nemcsak a benne szereplő információk adják az értékét. A bíboros rámutatott, hogy az esztergomi graduálék a Kárpát-medencei középkori liturgia dallamvilágát is dokumentálják, így a könyvtár kapcsolatot teremthet az ének- és zenetudománnyal, de valójában az emberi kultúra valamennyi területével.
A főpásztor végezetül jókívánságait fejezte ki, és annak a reményének adott hangot, hogy az épületben, amelynek felújítása folytatódik, a könyvtár továbbra is szolgálni tudja a kultúra minden ágazatát.
A kiállításmegnyitón közreműködött a Schola Academica Merczel György, Mizsei Zoltán és Héja Benedek vezényletével. A kórus a könyvtár gyűjteményéhez tartozó kódexek gregorián dallamvilágát elevenítette fel, többek között az Ulászló- és a Bakócz-graduálé húsvéti szekvenciáit adta elő.
