Eszközök vagyunk a Jóisten, a főszervezőnk kezében

Fotó: Merényi Zita

Idén már hetedik alkalommal zarándokolhatnak a hívek a jól ismert Boldogasszony-zarándok­vonattal pünkösd ünnepén Csíksomlyóra, majd a Fekete Madonnához, a lengyelországi Często­chowába. Egy új járatot is indítanak, amelynek úti célja a bosznia-hercegovinai Međugorje. Mi indokolta ezt?

– Valóban, hetedszer megyünk a zarándokvonattal Częstochowába és Csíksomlyóra. 2011-ben az első zarándokvonat Lengyelországba indult, és az ott átélt lelki élmények hatására kérték a hívek, hogy a következő évben menjünk el Csíksomlyóra is. Azóta sok ezer ember zarándokolt velünk. Néhány évvel ezelőtt azt mondta az akkori lengyel nagykövet, hogy a lengyel–magyar barátságnak része lett ez a zarándoklat. Ez nagy öröm nekünk, de még többet jelent számunkra az, hogy emberek ezrei részesülhettek különleges kegyelemben a magyar alapítású częstochowai pálos kegyhelyen vagy akár Krakkóban is. Ezek a zarándoklatok valóban a lengyel–magyar barátság részeivé váltak ma már, mégpedig keresztényi alapokon, ami rendkívül fontos.
Kezdetben azt mondtuk, a lelki megújulásunkért zarándokolunk, ezt a tavalyi évtől kiegészítettük azzal: misszió a hitünkért. Hisszük, hogy a mi legfőbb szervezőnk a Jóisten. Évente sok ezer ember indul a bosznia-hercegovinai Međugorjéba. Az ő kérésük volt, hogy az imádkozóvonattal zarándokoljunk el ide. Rengetegen mondják, hogy mély lelki élményt kapnak ott a szentgyónások, a lelki programok révén. Szerte a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból – s a magyarok közül is sokan – elzarándokolnak ide. Éppen ezért úgy éreztük, hogy eleget kell tennünk ennek a kérésnek, és el kell indulnunk az első zarándokvonattal Međugorjéba is, mégpedig 2018 szeptemberében. Az érdeklődés óriási. Bízunk abban, hogy ez a zarándoklat újabb lelki csatornákat nyit meg, hiszen a misszióra a hitünkért ma nagyobb szükség van, mint korábban bármikor.
Az általunk indított zarándokvonatok jelekké váltak: mindig sok pap kísér el bennünket, a vonaton is lehetőség van gyónásra, lelki beszélgetésre. A lelkivezető atyáktól tudom, hogy sokan azzal kezdik: egy évvel ezelőtt itt gyóntam utoljára. Eszközök vagyunk a Jóisten, a főszervezőnk kezében, és mindent megteszünk azért, hogy még jobb eszközökké váljunk.

Mondhatjuk, hogy a zarándokvonatokon utazók száma évről évre nő?

– Az első alkalommal mint­egy hétszázan indultak Częstochowába a zarándokvonaton. Azóta ez a szám már kilencszáz, ezer körüli, de tavaly például ezeregyszázan mentünk Csíksomlyóra. Ez nagyon sok ember, ezért ma már igyekszünk korlátok közé szorítani a létszámot. Sokan kérdezik tőlünk, miért nem megyünk még többen, miért nem bővítjük a kört, de úgy érzem, nagyon kell vigyáznunk a minőségre, arra a lelki figyelemre, amit igyekszünk a legmesszebbmenőkig megadni a zarándokoknak. A kevesebb néha több. Jelenleg teljesen kitöltjük azokat a kereteket, amelyek között a szervezés még lehetséges. Nem élünk a mennyiség bűvöletében, nem szeretnénk ebbe a hibába esni. Ha megerősítést kapunk arról, hogy valóban a gondviselés keze irányított bennünket a međugorjei zarándoklat felé, akkor valószínűleg jövőre is megszervezzük ezt az utat is.
Néhány évvel ezelőtt Veres András püspök atya vezetésével vonatos zarándoklatot indítottunk Mariazellbe, és az­óta is minden évben elzarándokolunk ide. Idén is megyünk, október 6-án, Székely János püspök atya vezetésével, ez egy egynapos autóbuszos zarándoklat lesz. Mostanában sokan kérdezik, hogy nem mennénk-e el újra Mariazellbe vonatos zarándoklatra. Imádkozunk és kérjük a főszervezőnk „véleményét”.

A Misszió Tours új terület felé nyit. Idén két balti utat is szervez, az egyik lelkivezetője Veres András, az MKPK elnöke lesz.

– Ez az idei év nagy újdonsága, és igazi öröm számunkra. Egyébként is kevés zarándokcsoport jutott el a Baltikumba, Litvániában, Lett­országba és Észtországba. Nekünk ez lesz az első szervezett utunk ide. A július 3. és 9. közötti zarándoklatunk lelkivezetője Füzes Ádám atya, a július 28. és augusztus 3. közötti zarándoklaté pedig ­Veres András püspök atya lesz. Mindkét zarándoklatot ­Kuzmányi ­István, a Magyar ­Kurír és az Új Ember főszerkesztője vezeti majd, aki több baltikumi útikönyv szerzője, e terület szakértője. A második időpontra már nincs szabad hely, az elsőre még várunk jelentkezőket. Az idei Fekete Madonna-zarándokút egy teljes napját az Isteni irgalmasság-bazilikában töltjük majd, annak Fausztina-kápolnájában – Szent Fausztina sírhelyénél –, és imádkozni fogunk a Szent II. János Pál-bazilikában is. A forrás azonban Litvániában van. Most megyünk el először Vilniusba, ahol az óváros Domonkos utcájában, az egykori Szent­háromság-templom főoltárán látható az eredeti irgalmas Jézus-kegykép. (A Krakkóban tisztelt kegykép Fausztina halálát követően készült.) A Vilniusban őrzött kegykép története meglehetősen szövevényes (a litván fővárosban őrzött kép kalandos történetéről részletesen a 15. oldalon megjelent írásunkban olvashatnak – a szerk.). A kegykápolnában imádkozva szeretnénk megismertetni ezt a történetet a zarándokainkkal. Mindezek mellett elzarándokolunk a Keresztek hegyéhez is, amely a XX. század kereszténységének emblematikus helye, sőt, elmegyünk az első egyházilag elismert európai Mária-jelenés helyszínére, Šiluvába is. Ez a két balti zarándoklat egészen különleges élménynek ígérkezik.

Miben látja az Önök által szervezett zarándoklatok jelentőségét?

– Nagy öröm számunkra, hogy főpásztorok, papok
és szerzetesek vállalják a zarándoklataink lelkivezetését. Egy-egy ilyen út sokkal több, mint egyszerű kirándulás – mély kegyelmeket hordozó lelki zarándoklatok ezek. Az említett főbb útjaink mellett rengeteg egynapos zarándoklatot is meghirdettünk, a győri könnyező Szűzanya-búcsútól kezdve egészen az adventi zarándoklatig. Ott leszünk Szombathelyen Brenner János boldoggá avatásán is. Nagyon örülök az Esterházy János-zarándoklatnak – szeptember 15-én megyünk Alsóbodokra és Nyitrára, Bíró László püspök atya lelkivezetésével. Ismeretes, hogy Esterházy Jánost tavaly temették el a Nyitra melletti Alsóbodokon, boldoggáavatási eljárása megkezdődött. A lengyel atyák, szerzetesek azt mondják, a zarándokvonatainknak kedvező hatásuk van az egyházközségeink, híveink közötti kapcsolatok lelki elmélyítése szempontjából is. Talán sikerült kissé erősítenünk a lengyel–magyar barátság keresztény vonulatát, ami mindig is megvolt a történelem során, közös szentjeink – például Kinga, Hedvig – révén, de a XX. században talán némileg elhalványult. Ezzel – és az ehhez hasonló missziókkal – erősítjük hitünket, ápoljuk közös keresztény gyökereinket, és megpróbáljuk építeni a jövőt. Úgy érzem, erre ma nagyobb szükség van, mint valaha. Magunk mögött érezzük a Jóisten megerősítését, és meggyőződésünk, hogy amit teszünk, azt tennünk kell. Munkánkban kiváló szervezők, nagyszerű társak segítenek bennünket. Örülök annak is, hogy egyre nagyobb sajtó­figyelem kíséri a tevékenységünket, és az általunk képviselt jó hír is megjelenhet a sajtóban. Amerre csak járunk, Erdélyben, Lengyelországban, imádkozó tömegek várnak bennünket, együtt imádkoznak velünk, és ma már tudják, hogy ez az imádkozóvonat hittel, lélekkel robog végig a Kárpát-medencén.