Értünk lett szent – Szentté avatás: szeptember 4.
Fotó: Tim Graham/Getty Images

 

Nem meglepő ez, hiszen Teréz anya már életében nagy tiszteletet váltott ki az emberekből, amiért munkatársaival a társadalom peremén élők és haldoklók szolgálatát vállalta magára. A szerzetesség történetének kiemelkedő egyéniségei mindig a legfájdalmasabb társadalmi bajok orvoslásának szentelték életüket az imádságos áldozat szellemében.
A technikai vívmányaira és gazdasági sikereire oly büszke „jóléti társadalmunk” Teréz anya tanúságtételét és Ferenc pápa reformszellemiségét kapta iránymutatásul. Teréz anya számára a kitüntetések – XXIII. János pápa-békedíj, Kennedy-díj, Nehru-díj, Albert Schweitzer-díj, Szabadság Érdemérem, Kongresszusi aranyérem, Nobel-békedíj – csupán alkalmul szolgáltak arra, hogy az irgalmas szeretet és az élet üzenetét hirdesse.
Amikor – még a diktatúra idején –1986-ban hazánkba látogatott, hogy úttörője legyen nővérei munkájának, Lékai bíborosnál járva nem ült le, mert csak kárpitozott székkel tudták kínálni, amit a rend szabályzata szerint nem fogadhatott el, ahogyan semmilyen ételt vagy italt sem, csupán egyetlen pohár vizet.
Napjainkban időről időre „boldogságindexek” látnak napvilágot. Csak azt nem tisztázták még ezek megalkotói, hogy vajon mi teheti igazán boldoggá az embert? A magas GDP? A gazdaság, amely öl, vagy a kényelem és a jólét? Elég egy betegség, és kártyavárként omlik össze az ember élete. Mint azé a harmincöt éves brazil mérnöké, akit többszörös agytályog támadott meg, s akit a sír széléről hozott vissza a Teréz anyához intézett imádság. Ferenc pápa – az irgalmasság szentéve kiemelkedő eseményeként – szeptember 4-én a szentek sorába iktatja Boldog Kalkuttai Teréz anyát.
Az albán származású Teréz anya (családi nevén Agnes Gonxha Bojaxhiu) 1910-ben Szkopjéban született, s mindig új és új áldozatok árán jutott el tizennyolc éves korában Indiába, ahol kibontakozott szerzetesi szolgálata. 1950 októberében megkapta a pápai jóváhagyást a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend megalapítására. Halálakor, 1997. szeptember 5-én a rend a világ százhuszonhárom országában hatszáztíz missziót működtetett.
Amikor életpéldáján épülünk, általános ismertségének örülünk, soha ne feledkezzünk meg arról, hogy nem helyettünk, inkább értünk lett szent. Mindnyájunkat hív az irgalmas szeretet, az életszentség útjára.