Értékes idő a nyári szünetben is

Sajnos az elmúlt esztendőkben egyre negatívabbá váló folyamatokra figyelhettünk fel. Hazánkban tovább gyengültek a családok: növekedett a szeretethiányos és csonka családok száma. Egyre bővült az elfoglaltsága miatt gyermekére csekély figyelmet szentelő szülők aránya. Ez a tendencia természetesen komoly lelkiismereti gondot okoz a szülői hivatásukat komolyan vevőknek, s ezért érezve, hogy nem tudnak kellő energiát fordítani gyermekük nevelésére, azzal igyekeznek kompenzálni lelkiismeretfurdalásukat, hogy gyermeküket megóvják a rendszeres feladatoktól, a terhektől. Nemcsak a családok élnek át válságos időszakot, hanem sok korábbi közösségi forma is válságba került, megszűnt, s ezzel együtt háttérbe szorult a közösségért érzett felelősségvállalás is.A gond, hogy túlkíméléssel inkább még rontanak a helyzeten: infantilizálják gyermeküket, késleltetik vagy megakadályozzák a felelősségvállalás kialakulását bennük. Nem a teljesítménytől, rendszeres feladatoktól megkímélt, hanem a változatos helyzetekben sikerhez jutó, terhelhető gyermek lesz örömteli felnőtt ember. A fiatalok jelentős része magára hagyatva sodródik, vagy egy csoporthoz kapcsolódva, az ottani normák kiszolgáltatottja lesz: könnyen kerül függő viszonyba a kábítószertől, alkoholtól, dohányzástól, ha ezt a csoport elvárja tőle. Aggasztóan nőtt az utóbbi időben az erőszak, sok esetben azért, mert a gyerekek nem ismerik a konfliktuskezelés más módjait, s bizony akadnak olyanok is, akik önagressziót követnek el, mert úgy érzik, hogy a szeretethiánynak ők maguk az okozói: ide sorolhatók az evészavarral, depresszióval küzdők. Az sem biztos, hogy az otthon ülő, látszólag a család elvárásait betartó fiatal nincs veszélyben. Ezek közül sokan függő viszonyba kerülnek a számítógéptől, s valóságos kapcsolatok, barátságok helyett virtuális világban élnek, vagy egyszerűen csak zaklatottá válnak az interneten elérhető információtömegtől. Talán a legveszélyeztetebbek a kamaszok, akik vágyakoznak az önállóságra, de a társadalmunkból hiányoznak azok a felnőtté válást segítő „beavatási rítusok”, melyek segítségével a felnőtt világ teljes jogú tagjaivá válhatnának. Így a mai fiataloknak maguknak kell kitalálniuk saját beavatási szertartásaikat, ahogy népmeséink mondják, a „próbákat”. Ennek pedig könnyen az lehet a következménye, hogy kontrollálatlanul sok veszélybe mennek bele, sok esetben súrolva a bűncselekmény vagy a deviancia határait. Nem könnyű az odafigyelő szülők feladata sem. Működésképtelen az a család, ahol nem jelölnek ki egyértelmű, betartható határokat, s a határok megsértése esetén bizony fel kell vállalni a szeretetteljes konfrontációt is, a gyerek érdekében. A családi közösség megélése szempontjából lényegesek az együtt megélt élmények, melyekre a nyári pihenések is jó alkalmat adhatnak. Elsősorban az együtt eltöltött idő minősége a fontos, és csak másodsorban a nyaralás helyszíne. A szülők életpéldájukkal adnak mintát gyermekeiknek, igen fontos értékmegőrző, értékközvetítő szerepük, s az a ritmus, mellyel mindennapjaikat élik. Újra itt a nyár, figyeljünk gyermekeinkre nagy szeretettel, hogy idővel testileg-lelkileg egészséges felnőtt válhasson belőlük!