Értékes berkenyék

Államalapításunkat jóval megelőzően már ott látjuk a berkenyét pompeji freskókon, és azt is tudni lehet, hogy a rómaiak, miután féléretten leszüretelték a fürtös bogyókat, felaggatva tárolták és utóérlelték, mint a szőlőt volt szokás. Természetesen a kolostorkertekbe is bevonult.

Miért tartották oly nagy becsben az ókoriak? Fontos C-vitamin-forrás volt, szorbinsavtartalmára pedig botanikai neve, a Sorbus is utal. Almasav, karotin, pektin és cseranyag is van benne. Ha megkóstoljuk a félérett, fanyar ízű bogyókat, alig hinnénk, hogy ebből nyerik a cukorbetegek számára az édesítőszert. Az utóérlelés során elbomlik a csersav és nő a cukortartalom.

Sokfelé, különösen az északi országokban pálinkát és lekvárt főznek a berkenyéből, de bor is készíthető belőle.

 Ahány ország, annyi berkenye

Berkenyéből sokféle van. Idehaza a házi berkenyét ültették étkezési céllal, de hűvösebb helyeken megtalálható a madárberkenye, míg déli lankákon a barkócaberkenye virít. Több faj egy-egy földrajzi nevünket viseli: létezik bakonyi, balatoni, bükki, dunai, dunántúli, gerecsei berkenye és magyar berkenye (Sorbus hungarica) is.

Itáliában az olasz berkenye hódít, Angliában az angol, Japánban a japán, és lehetne folytatni a sort. Sok fajt ültetnek sorfaként, mert ellenálló, és ősszel vagy télen pirosodó bogyóinak köszönhetően mutatós is.  

Háziberkenye

Nézzük meg közelebbről ezt a jobb sorsra érdemes fafajt! Viszonylag alacsony, legfeljebb tizenöt méteres magasságot ér el, és csinos gömbkoronát fejleszt. A levelek mint a legtöbb berkenyeféléé páratlanul szárnyaltak. A fürtökbe tömörült zöldes-fehér virágok körömnyi méretűek, és általában májusjúniusban jelennek meg nagy tömegben. Megtermékenyülés után fejlődnek ki az apró, körte alakú bogyók, amelyek kezdetben zöldek, majd sárgásvörösre érnek. A gyümölcsök akkor ízletesek, amikor megcsípte őket a fagy, és „szottyosak”. Belül kemény mag található. Lehet frissen fogyasztani, de szörpnek vagy lekvárnak elkészítve is igen ízletes. Tekintve, hogy gyógyhatású, érdemes a terméseket megszárítva eltenni. A bogyókból forrázott tea megakadályozza a vesekőképződést, és enyhe hashajtóként is használható. Nemcsak a bogyók, hanem a megszárított levelek is alkalmasak teafőzésre.

A madárberkenye gyümölcsei is értékesek, ezekből a nagyobb bogyójú fajtákat érdemes begyűjteni. Általában díszfának ültetik, mert illatos, fehér virágai gyermekarasznyi sátort alkotnak, és mert a madárberkenye bogyói pirosodnak leghamarabb.