A vasárnap tíz órakor kezdődő ünnepi misét Erdő Péter bíboros mutatta be, aki homíliájában visszatekintett a búcsú történetére. A szerviták, akik 1689-ben telepedtek le Egerben, bécsi rendtársaiktól kapták meg a Fájdalmas Anya szobrát. A Szűzanya közbenjárására gyógyulások történtek. Hívek sokasága érkezett, hogy a Fájdalmas Anya templomában kérjék a gyógyulást, erőt és bátorítást. A kegyszobrot már az 1600-as évek végén külön kápolnába helyezték, s nemsokára kialakult a nagybúcsú rendje, valamint az ünnepi körmenet szokása is. – Ha ma ennek a búcsúnak az újraéledését látjuk, az annak a jele, hogy erősödik szívünkben a remény – mondta Erdő Péter. – A fájdalmas Szűzanya közbenjárónk és példaképünk. A ma emberét a hit elvesztése, az elszürkülés fenyegeti. A Szűzanya soha nem rendült meg, hanem a legfájdalmasabb órában is kitartott hitben és szeretetben. Isten a ma emberéhez is szól, de ahhoz, hogy meghalljuk őt, figyelnünk kell rá. Meg kell teremtenünk magunkban a csendet, és erőnket Isten akaratának keresésére, Isten szeretetére kell fordítanunk – szögezte le a bíboros.
A szentmise körmenettel zárult, amelynek keretében Erdő Péter megáldotta a Markhot Ferenc Kórház betegeit és az egészségügyi dolgozókat.
Lengyel Gyula, a Fájdalmas Anya-templom plébánosa elmondta: az ideérkező hívek száma egyre nő, idén nemcsak az ország egész területéről, hanem Felvidékről, Losonc környékéről és Kárpátaljáról is érkeztek zarándokok.
