Erkölcstanórák az iskolákban

A jelenlegi oktatásirányítás komoly felelősséget érez a jelzett problémák orvoslására. Feladatának tekinti, hogy a köznevelés intézményrendszerében a tanulók – életkoruknak megfelelően – folyamatos iránymutatást, segítséget kapjanak erkölcsi értékeik alakításában, erősítésében, gyakorlásában. Az általános iskolákban a 2013. év őszén 1. és 5. évfolyamokon induló heti egyórás erkölcstanórákon azoknak a tanulóknak kell részt venniük, akik nem az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstanórán (hittanórán) vesznek részt. Természetesen a hittanórák tartalmát, oktatóinak felkészítését és megbízását, a hittanoktatás felügyeletét az adott egyház, esetünkben a katolikus egyház biztosítja és határozza meg. Cseri Kingát, a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának adjunktusát kérdezzük, aki részt vesz a tanárok felkészítésében.


– Hogy vélekedik az erkölcstan oktatásának lényegiségéről?

– Nélkülözhetetlennek tartom, ugyanis a nevelésnek az ismeretelsajátítás mellett elsősorban a szemléletformálásra kell törekednie. A nevelés, mint tudjuk, az egész személyiségre irányul, azaz a gyermekek, fiatalok testi, lelki és értelmi fejlődését egyaránt szolgálja. Az érzelmi, akarati tulajdonságok tudatos fejlesztéséhez, alakításához feltétlenül szükséges az életkori sajátosságokhoz alkalmazkodó erkölcstanoktatás.

– Az erkölcstanoktatás esetében a tananyag tartalmának a meghatározása mi alapján történik?

– A pedagógus-továbbképzés kiemelten szem előtt tartja a NAT erkölcstan kiemelt fejlesztési területeit, azaz a nemzeti alaptantervben meghatározott általános műveltségre irányul. A NAT alapján készülő kerettantervek rögzítik azokat a témaköröket, tartalmakat, amiket akár alsóban, akár felsőben erkölcstanból „tanítanak” az iskolákban. Néhány példa: együttélési szabályok, lelkiismeret, társas kapcsolatok, hit, világnézet, vallási népszokások. A pedagógusképzés célja, hogy a résztvevőket felkészítse az értékek közvetítésére, s ennek érdekében az alapvető erkölcstanon és alkalmazott etikán kívül szakmódszertani kérdéseket, problémaköröket is megvilágít. A témakörök tehát tartalmaznak elméleti ismereteket, mindazonáltal gyakorlati, a tanítói, tanári praxisban közvetlenül alkalmazható feladatokra is fókuszálnak. A szakmódszertan keretén belül nagy hangsúlyt fektetünk az értékek közvetítésének és a képességek fejlesztésének lehetőségére, valamint az erkölcstan vonatkozásában az értékelési eljárásokra és a pedagógiai tervezőmunkára.

– Az önök intézménye hogyan közreműködik abban, hogy az erkölcstant tanító pedagógusok felkészültek legyenek? Az erkölcstan oktatásában részt vevő oktatók felkészítése hogyan történik?

– A képzés magas színvonalát megfelelő személyi feltételek biztosítják: minősített oktatók (többségük Ph.D. fokozattal), illetve nagy szakmai gyakorlattal rendelkező gyakorlatvezetők, szakemberek. A gyakorlatorientált tantárgyakat, illetve a szakmódszertan modulját szakmai körökben elismert, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, szakmai mesterek oktatják. Ezenkívül a képzés oktatói tízórás felkészítő kurzuson vesznek részt, amelynek az a célja, hogy az erkölcsi nevelés vonatkozásában a NAT fejlesztési területeit körbejárja.

– Az állami iskolákban kik taníthatják az erkölcstant? Milyen képesítéssel?

– Az általános iskola ötödik–nyolcadik évfolyamán az erkölcstan tantárgy tanításának a feltétele a tantárgynak megfelelő szakos tanári végzettség, továbbá tanári végzettség és legalább hatvanórás pedagógus-továbbképzés, amelynek a keretében a résztvevő elsajátítja az erkölcstan oktatásához szükséges elméleti és módszertani ismereteket. A tanító az általános iskola 1–4. évfolyamán minden tantárgyat taníthat, így erkölcstant is, mindazonáltal a harmincórás képzés megfelelő segítséget ad az elméleti és módszertani alapokhoz.

– Lesz-e együttműködés a hitoktatók és erkölcstant tanítók között?

– Bízom abban, hogy igen, s az gyümölcsöző lesz. Aki a tanulók közül a hittant választja, annak nem lesz kötelező az erkölcstan. Kívánatosnak látnám mind a hittant tanítók, mind az erkölcstant tanítók részéről, hogy korrekten, egymást segítve együttműködjenek, egyeztessenek, egymást támogassák. Ha ez létrejön, önmagában is egy fontos minta, jó példa lesz arra, hogy azt keressük, ami összeköt és előbbre visz.

– Nem kell-e félni attól, hogy hátrányba kerül a hitoktatás?

– Semmiképpen. Sőt, azt gondolom, ha már úgyis járni kell ilyen órákra, akkor akár az is bekövetkezhet, hogy több gyermeket íratnak be hittanra. Persze ehhez az is kell, hogy a hitoktatás színvonala legalább olyan, vagy jobb legyen, mint a kialakuló erkölcstanoktatásé. Meggyőződésem, egy vonzó hittanórát olyan szülők is választani fognak, akik egyébként a vallásgyakorlásban nem jeleskednek. Ezért meghatározó lesz az is, hogy egy-egy iskolában milyen lesz a korábban említett együttműködés, illetve hogy mennyire rátermett emberek lesznek a hitoktatók, illetve erkölcstant oktatók. Lehet egy nemes verseny, ami azzal jár, hogy mindkét félnek olyan foglalkozásokat kell tartania, amire a gyerekek szívesen járnak.

s-n