Erdőntúli kószálások

A gyönyörű kiállítású, vaskos kötet útra cipelhető, kirándulások közben könnyedén forgatható, klasszikus útikalauznak minőségi papírja és komoly terjedelme miatt túl nehéz ugyan, de egy-egy erdélyi barangolásra készülve nagyon hasznos és élvezetes olvasmány. Ugyancsak alkalmas arra, hogy hazatérésünk után, akár a szigorodó őszi-téli napokban, családostól, esetleg velünk kiránduló barátaink társaságában visszanézzük, azaz felidézzük a látottakat. Egyszemélyes alkotás ez, akár a többi Pataki-mű, de éppen ez adja egy-egy ilyen kiadvány teljes harmóniáját. A ritka szépségű, hol egész oldalas, hol miniatűr méretű fényképeken látszik, hogy készítőjük sem időt, sem energiát nem sajnált, amikor megörökítette őket. Szép példa erre a Retyezát-hegységben készült gazdag és változatos képsor, vagy – hogy az épített örökséget se hanyagoljuk el – a Kézdivásárhelytől néhány kilométerre lévő talán leghíresebb műemlék épületről, az UNESCO-világörökséghez tartozó gelencei Szent Imre római katolikus templomról készült felvételek. A kis templomot a XIII. században, a tatárjárás után építették román stílusban, s legnagyobb művészeti és lelki értéke az a képsorozat, amely a Szent László-legenda jeleneteit ábrázolja. De – hogy református példát is említsünk – ugyanilyen emlékezetes a gyönyörű fiatornyos magyarvalkói templom bemutatása. Ebben szép sorokat olvashatunk a Valkón lelkész nagybátyjánál vendégeskedő Jékely Zoltán itt született ifjúkori verseinek egyikéből, a Kalotaszegi elégiából is.
A kötet a természeti szépségek és egyes, kevésbé ismert székelyföldi települések mellett aprólékosan bemutatja a Székelyföld (és általában Erdély), továbbá a Partium nevezetes nagyvárosait is: Székely­udvar­he­lyet, Kolozsvárt, Marosvásárhelyet, Nagyváradot, Szatmárnémetit, s még folytathatnánk a sort. A váradi fejezetben fájó szívvel látjuk viszont még teljes pompájában a nemrég tűzvész áldozatává lett görög­kato­li­kus püspöki palotát és a pusztulásból újraálmodott gyönyörű, szecessziós Fekete Sas palotát, benne Európa egyik legszebb, üvegmennyezetű passzázsával.
A művelt, sokoldalú és tájékozott szerző azonban nem csak az Erdélybe látogatók szellemi felkészítésére vállalkozott – minden fejezet végén találhatunk egy-egy Hasznos tippek rovatot is. Bennük olyan, ínyenc turistákat megörvendeztető ötletekkel, mint a Szovátához közeli Vármező megemlítése, ahol – tanúsíthatom – minden idők legfinomabb sült pisztrángját kóstolhatjuk meg. Az is kiváló ötlet, hogy a múzeumok nyitvatartása és a templomkulcsok elérhetősége ugyancsak fellelhető a könyvben. A függelékben pedig a nagyon vendégszerető, elsősorban hegyi panziók, vendégházak bemutatására is sor kerül, továbbá megismerkedhetünk az Erdélyi Sherpák csapatával, akik a hegyi túrák biztonságáról és eredményességéről gondoskodnak.
Köszönet illeti tehát a bennünket Erdély sok – ismerős és ismeretlen – kincséhez elvezető szerzőt. Pataki János most, 2018 őszén, egy hasonló, hiánypótlónak tekinthető vállaláson dolgozik: rá jellemzően részletes és igényes felvidéki útikönyvön. A szerzői kiadású mű terjesztője a Fekete Sas Kiadó.

(Pataki János: Erdély kincsei. Barangolás csodás tájakon, Budapest, 2017.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..