Az evangélium elhangzása után Kovács Zoltán rektor szólította a szeminaristákat, akik örömmel és bizalommal mondták ki: „Jelen.” Egyikük így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „E »jelen« kifejezte konkrét fizikai jelenlétünket, s emellett azt a jelenlétet is, amelyet az Oltáriszentség előtt, az imában tapasztalhattunk meg a Nagy Bálint jezsuita atya által az avatást megelőzően vezetett egyhetes lelkigyakorlat során. Mindezeken túl pedig e szóban kifejeződött a küldetésre való nyitottságunk is. Hiszen komoly feladatot bíz ránk az Egyház, amelynek szeretnénk méltón engedelmeskedve megfelelni.”
Homíliájában Varga László püspök arról beszélt a papnövendékeknek: fontos, hogy higgyenek a Szentírás szavában, hiszen csak így válhat életté bennük, csak így fakadhatnak tettek az evangélium olvasásából és felolvasásából. A hitünk csak akkor fejlődik, ha szeretünk vagy ha szenvedünk – hangsúlyozta a főpásztor. Arra kérte az avatandókat, hogy legyen mindennapi táplálékuk a Szentírás, és legyenek napi kapcsolatban a Szentlélekkel, hiszen ő vezeti az Egyházat és őket is, ha engedik. „Az Oltáriszentség legyen példaképe életeteknek, hiszen most a szeretetben növekedve adjátok oda magatokat embertársaitoknak, hogy majd vagy a vértanúság, vagy a csendes elmúlás legyen jutalmatok” – fogalmazott a püspök.
Antal Zsolt Benedek szeminarista így számolt be a szertartásról:
„Nagyon szépnek éltem meg ezt az ünnepet. Úgy érzem, Jézus figyel arra, hogy mire van szükségem, és szeretne a kedvemben járni. Közel jön hozzám, megáll az ajtóban, és megkérdezi, szeretném-e, hogy bejöjjön. (…) Hálás azért, ha beengedem, s úgy közelít, ahogy az a legjobb nekem. Nem erőszakos, hanem türelmes. Ezt az ünnepet ő készítette nekem. Ő látott vendégül, pedig az én vendégem volt. Őt ünnepeltük, de ő volt a kincs, amit megtalálhattunk (…) a szép liturgiában, az avatás kegyelmében, a találkozásokban, a hivatásunkban. Igyekszünk megmaradni a szőlőtőn, hogy Jézust szemlélve gyümölcsöt hozzunk, s ha nem is érezzük mindig ajándékait, hisszük, hogy azok, mint a tollpihe, ott vannak a tenyerünkben.”
Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye
