Vatikán

Mivel tudjuk és látjuk, hogy mennyire drámai a helyzet, különösen fontos ez a remény. A fiatalok és a nők lesznek Afrika jövőjének főszereplői. Ezért fordult hozzájuk a pápa olyan nyomatékkal.

Az, hogy a pápa ellátogatott Afrikába és bemutatta a püspöki megbeszélés munkadokumentumát, nagy ösztönzést jelent az afrikai szinódus előkészületei számára, és azt mutatja, hogy a pápa és a világegyház nagy figyelmet tanúsít az esemény iránt.

Nyugaton sokszor nehezen értik meg azt a sajátságos megközelítést, amellyel az egyház a népek fejlődésére tekint. Ha VI. Pál pápa Populorum Progressio enciklikájából indulunk ki, talán könnyebb lesz a megértés. Az egyház nézőpontja szerint minden egyes személy elvitathatatlan méltósággal rendelkezik, joga van ahhoz, hogy felelősségben és szabadságban fejlődjék, és erre épül fel aztán az együttélés, a demokrácia és a szabadság értékének társadalma. Az az ezer meg ezer ember, akik elhaladtak a pápa előtt, nem számok és nem állatok, akiket erőszakkal, gazdasági vagy rendőri intézkedésekkel kormányozni kell, hanem személyek. Az egyház minden arc mögött egy személyt lát, akinek végtelen a méltósága, és aki meghívást kapott arra, hogy felelősséget felvállalva növekedjék.

Az afrikaiak megértették a pápa üzenetét

A nyugati sajtó a félretájékoztatásról adott példát, megpróbálta elhomályosítani a pápa afrikai látogatásának igazi jelentőségét: erről tettek közzé nyilatkozatot március 25-én a kameruni püspökök, utalva XVI. Benedek pápának az óvszerhasználatot elítélő szavai nyomán keletkezett médiavitára.

A kameruni püspökök „nagyon súlyosnak” nevezik egyes tömegtájékoztatási eszközök hozzáállását. Az óvszerhasználat körül kialakult vita elhomályosította számtalan afrikai drámáját, akik más, nem reklámozott betegségek, szegénység, igazságtalanság, testvérháborúk következtében halnak meg. Elfeledtetik azokat a rendkívüli erőfeszítéseket is, amelyeket az afrikai helyi egyház tesz, hogy leküzdje az AIDS csapását. Ezt az elkötelezettséget számos katolikus intézmény valósítja meg, befogadva, erkölcsi, orvosi és spirituális gondozást nyújtva az AIDS-betegeknek. A kameruni püspökök arra is emlékeztetnek, hogy az egyház nem veti meg az AIDS-betegeket, és egyáltalán nem segíti elő a betegség terjedését, mint ahogy ezt egyes médiumok állítják. Az egyház továbbra is mindig tevékenyen kiveszi részét a betegség elleni küzdelem számos formájából. Mint erkölcsi erő kötelessége, hogy emlékeztesse a keresztényeket: minden szexuális gyakorlat a házasságon kívül hozzájárulhat az AIDS terjedéséhez.

Vallásszabadság és kölcsönösség

A Pápai Szent Kereszt Egyetem kánonjogi kara március 26-27-én nemzetközi konferenciát rendezett. A tanácskozás második napján Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása Szabadság, vallási gondozás és kölcsönösség a keresztény felekezetek között címmel tartott előadást. A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Jean-Louis Tauran bíboros megállapította: kívánatos lenne, ha az egyház elmélyítené a „kölcsönösség" fogalmát vallásközi értelemben. Világos normákat, valamint áthághatatlan korlátokat kell meghatározni, hogy a muzulmán hagyományú országokban is tiszteletben tartsák a keresztények jogait. Az egyház jelölje ki, melyek azok az utak, amelyeken végig kell haladni ott, ahol a katolikusok szenvednek az őket sújtó igazságtalanságoktól.

Jean-Louis Tauran bíboros felidézte az egyház erre a témára vonatkozó tanítását XXIII. Jánostól kezdve XVI. Benedek pápáig, utalva a zsinati dokumentumokra is. Wojtyla pápa több nyilvános beszédében leszögezte, hogy a kölcsönösség minden téren szükséges az iszlám vonatkozásában is, különös tekintettel az alapvető szabadságjogokra, közöttük a vallásszabadságra. XVI. Benedek, folytatva elődei tanítását, szintén aláhúzza a valódi kölcsönösség igényét az egyház és az iszlám között. Tauran bíboros végül emlékeztetett rá, hogy ő maga a végkimerülésig hangoztatta – utalással Szaúd-Arábiára: mint ahogy a muzulmánoknak joguk van a keresztény többségű országokban ahhoz, hogy mecsetjeikben imádkozzanak, így a keresztényeknek is joguk van ahhoz, hogy a muzulmán többségű országokban saját istentiszteleti helyeikkel rendelkezzenek.

A laicista politikáról

A Szentszék aggodalommal követi, hogy a vallásos embereknek egyre többször kell elviselniük hátrányos megkülönböztetést és előítéleteket. Silvano Tomasi érsek, aki a Szentszék állandó megfigyelője az ENSZ-hivataloknál, az Emberjogi Tanács ülésén mondott beszédében kiemelte: a keresztények jogait nemcsak azokban a társadalmakban tagadják meg, ahol hívők kisebbségben élnek, hanem olyan helyeken is, ahol ők alkotják a többséget. Az laicista szemléletű politika korlátozni akarja a vallás közéleti szerepét. A Szentszék ezzel szemben arra hívja fel az országok figyelmét, hogy a vallások a társadalmon belül segíthetnek a morális és szociális értékek megvédésében.