Elköteleződni a szolgáló szeretetben
Fotó: Merényi Zita

 

Az ünneplő házaspárok közül a legfiatalabbak az ötödik együtt töltött évért adtak hálát, a legidősebbek között pedig voltak olyanok, akik közel hetven esztendőt éltek együtt házasságban.
Köszöntőjében a Győri Egyházmegye főpásztora örömét fejezte ki, hogy a házaspárokat a pap testvérek is elkísérték: „Ma különösen igaz: a megosztott öröm dupla öröm. Az Egyház a családok családja, így természetes, hogy a lelkipásztorok is imádkoznak a hívekért.”
Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a szentbeszédében Pál apostolnak a keresztény családról szóló tanítását értelmezte: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az Egyháznak; ő a test üdvözítője. (…) Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az Egyházat!” (Ef 5,22–25). Ahhoz, hogy Pál apostol gondolatának valódi értelmét megértsük, a teremtéstörténetre kell visszagondolnunk: Isten férfinak és nőnek alkotta meg az embert, szívükbe oltva az egymás iránti vágyat, szeretetet. A bűn azonban megmételyezte ezt a legtermészetesebb, Istentől rendelt közösséget is. A másik fölötti uralkodás vágya, a „nem szolgálok” önzése a bűn következménye. Jézus ezért tanítja minden kor keresztényeit arra, hogy Isten milyennek akarja a házasságot. Márk evangéliumában olvassuk: „Az ember (…) elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét” (Mk 10,6–9). Ha két ember igazán szereti egymást, akkor magától értetődő számukra az elköteleződés szándéka. A feltétel nélküli, teljes odaadás a szeretet, a szerelem természetéből fakad. Így egyiküket sem az uralkodás, hanem a kölcsönös odaadás vágya ösztönzi: hogy egyre inkább odaadja magát a másiknak a szolgáló szeretetben.
Szükségünk van arra, hogy Isten a jóval megerősítse gyarló, gyenge emberi természetünket. Számunkra, hívő emberek számára nem lehet kétséges: Isten ajándékai által a férfi és a nő jobbá válik a házasságban. Jézus szentségi rangra emelte a házasságot: a kánai menyegzőn az általa borrá változtatott víz jobb volt, mint az a bor, amit a házigazda kínált korábban a vendégeinek. Az Istenbe vetett közös hit sok olyan erővel, ajándékkal tölti meg a házastársak szívét, amelyet az Úr nélkül élő társak biztosan nem tudnak megtapasztalni. Vasadi Péter költő írja: „A házasság nem az, aminek megkötésekor mutatja magát, de bizonyos, hogy az akar lenni, aminek ilyenkor látjuk: egyetlen, megszakíthatatlan szövetség, amelynek tanúja és jóváhagyója nem kisebb személyiség, mint maga Isten.” Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében, az 5. fejezetben Jézus és az Egyház kapcsolatát párhuzamba állítja a házastársi szeretettel. Az apostol azt kéri, hogy a házastársak legyenek egymás alárendeltjei a szeretetben. A szerető személy nem fél alávetni magát a másiknak, aki viszontszereti őt. Szent Pál arra buzdítja az asszonyokat, hogy engedelmeskedjenek férjüknek, a férfiakat pedig arra kéri, hogy úgy szeressék feleségüket, miként Krisztus szereti az Egyházat, amelyért életét áldozta. Ha ilyen a kapcsolat a férj és a feleség között, akkor egyikük sem fogja megalázva érezni, sőt Krisztushoz érzi hasonlónak magát. Az Egyház feje Krisztus, aki „nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Ha mindezt figyelembe vesszük, sohasem fogjuk félreértelmezni, hogy mit jelent szeretetben alávetni magunkat a másiknak, szeretetből szolgálni teljes odaadással. „Gyermekkoromban gyakran hallottam: A család feje a férfi, de a nyaka az asszony, és a fej arra fordul, amerre a nyak akarja. Igen, ebben áll a házasság szentsége.”
Az idősödő házaspárok már tapasztalatból tudják, amit a fiatalabbak még csak sejtenek, vagy még nem is gondoltak rá igazán, hiszen még jobban bíznak a saját erejükben: hálát kell adni Istennek, hogy annyi veszélyben, nehézségben, küzdelemben megőrizte őket egymásnak a házasság szentségében. Ugyanakkor köszönetet kell mondaniuk házastársuknak is, hogy kitartott szeretetben, hűségben és szolgálatkész­ségben. Az idősebbek saját életük tanúságtételével erősítik a fiatalabbakat. Azt kívánom, hogy mindig hálatelt szívvel tudjanak Istenre és szeretteikre gondolni. Isten tegye teljessé az örömüket, azt a jót, amit megkezdett szívükben öt, tíz, húsz, harminc, hatvanöt vagy akár hatvankilenc évvel ezelőtt – zárta prédikációját a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Az ünnep a házassági eskü megerősítésével folytatódott, majd az emléklapok átadásával és a Püspökvár kertjében tartott fogadással zárult. „Öt év múlva találkozunk ugyanitt, a következő kerek évforduló alkalmából!” – búcsúzott Veres András püspök az ünnepeltektől.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..