Zsuzsanna: Az Óbudaváron töltött első hét meghatározó élmény volt számunkra. Világosan megfogalmazódott bennünk, hogy itt otthon érezzük magunkat, és szeretnénk a mozgalomhoz kötődni.
Viktor: Házasságkötésünk előtt, illetve az azt követő első időszakban mindketten aktív ifjúsági közösségi életet éltünk. Amikor összeházasodtunk, otthont teremtettünk, és megszületett az első gyermekünk, hamar rájöttünk, hogy az ifjúsági közösség már nem felel meg az életállapotunknak, így elkezdtük keresni a helyünket. Ebben nagy segítséget jelentett számunkra a Schönstatt, amely fiatal házasokként új utat nyitott számunkra.
Zsuzsanna: Kezdettől fogva megragadott minket, hogy a mozgalomba nagy szeretettel várják a gyermekeinket is. Így nem kellett azon aggódnunk, hogy kire bízzuk a kicsiket, amíg a férjemmel a lelki életünkkel foglalkozunk, töltekezünk. A gyerekek is jöhettek velünk, s őket is megérintette ez a befogadó közeg. Úgy vettünk részt a rendezvényeken, hogy közben együtt lehetett a család.
– Hogyan kapcsolódtok a közösséghez?
Zsuzsanna: A Schönstatt mozgalomban mindenki annyira merül el a lelkiségben, amennyire szeretne, s amennyire a Szűzanya és a Jóisten hívja. Mi erőteljes hívást éreztünk, és olyan jeleket fedeztünk fel az életünkben, amelyek arra ösztönöztek bennünket, hogy kivegyük a részünket a feladatokból is: hogy ne csak elvegyük az asztalról mindazt, amit Schönstatt kínál, hanem tegyünk is hozzá egy keveset.
Viktor: Magyarországon különösen is erős a családmozgalom. A német alapítású, 2014-ben századik jubileumát ünneplő mozgalmunknak van papi, nővéri, férfi, női és fiataloknak szóló ága is.
Már több éve elérhető az interneten egy vetélkedő Kentenich atya (a Schönstatt mozgalom alapítója) életútjáról, tanításáról, gondolatairól. A játékhoz bárki csatlakozhat. Először mi is játékosként vettünk részt benne, most pedig szervezői, kitalálói vagyunk. Ez lelki töltekezést jelent számunkra, és persze egyszersmind a közösségért végzett kitartó munka is.
Zsuzsanna: Október 18-án kezdődött el a jubileumi év. A mozgalom vezetői megkértek minket, hogy vegyünk részt a szervezési munkákban, most ezen dolgozunk három másik házaspárral együtt. A lelki előkészületekkel foglalkozunk, hogy ne csak egy pillanat legyen az ünnep, hanem megfelelően ráhangolódjunk, felkészüljünk, s a töltekezés igazi forrása lehessen ez az alkalom.
– Idén fejeztétek be a Schönstatt mozgalom által szervezett családakadémiát. Mi ez pontosan?
Viktor: A Schönstatt mozgalom a családakadémia keretében képzést kínál a házaspároknak. Az első év hat hétvégéjén a házaspárok saját kapcsolatukat erősítik meg, ez az időszak kettejükről szól. A második évben pedagógiai és retorikai módszerek segítségével igyekszünk fejleszteni előadói képességeinket, és keressük azt a szívünkhöz közel álló gondolatkört – a szívtémánkat –, amelyről előadást készítünk. Fontos, hogy a szívtéma összekovácsoljon minket, és házaspárként tudjuk előadni.
Zsuzsanna: Mi 2011-ben kezdtük a családakadémiát. A képzés jelenleg a tizenegyedik évfolyamánál tart: úgy tűnik, valóban van rá igény. Az alkalmazott módszertan schönstatti alapú, de nemcsak a mozgalomhoz tartozó családok jelentkezhetnek az akadémiára.
Viktor: Hét-nyolc házaspár indul egy-egy évfolyamban, tehát az elmúlt másfél évtizedben már közel nyolcvanan végezték el a családakadémiát. A mozgalomnak és az egyháznak nagy ajándékot jelentenek ezek a házaspárok. Kentenich atya, aki példaként áll előttünk, az egyházban akart szolgálni, itt akarta megtalálni a mozgalomhoz tartozók útját.
– Milyen témákkal foglalkozik a családakadémia?
Zsuzsanna: Az első évben a családakadémiát korábban elvégzett házaspárok adnak elő a házasságot érintő különböző témákban. Az egyes alkalmakon mindig bőven jut idő a beszélgetésre is. Ez azért is fontos, mert a házaspárok mindennapi életének alapja a beszélgetés, az elmélyülés, amire otthon, a kisgyerekek mellett, a mindennapok rohanásában nincs mindig elég idő. A nyári tábor aztán már egyfajta átmenetet jelentett a retorikai képzés, a szívtémák kibontása felé. A táborban váltak a résztvevők és a szervező házaspár igazi közösséggé. A második év a tanulás éve volt, amelynek során abban mélyültünk el, hogyan kell felépíteni egy családakadémiás előadást, miként keressük és fogalmazzuk meg az előadás központi értékét. A következő nyári táborra már egy-egy negyvenöt perces saját előadással készültünk, amely az élet valamely fontos kérdéséről és az azzal kapcsolatos tapasztalatainkról szólt. A célok között szerepelt az is, hogy az előadás másokat is megerősítsen kapcsolatukban. A házaspárok által feldolgozott témák között szerepelt például a férfi és nő különbsége, az öröm, az anyagiak kérdése keresztény szemmel, a keresztszülőség, Isten szépsége és a küldetés. A mi előadásunk arról szólt, hogyan nézhetünk szembe a félelmeinkkel, miként kezelhetjük és győzhetjük le azokat.
– Pusztaszabolcson novemberben küldetésünneppel zárult a családakadémia.
Viktor: Szentmisében adtunk hálát a Jóistennek és a Szűzanyának a családakadémián eltöltött két évért és annak gyümölcseiért. A képzés Móron zajlott, ezért az egyházmegye vezetőjét, Spányi Antal püspök atyát kértük meg a szentmise bemutatására és a diplomák átadására. A küldetésünnep valójában egy, a kapcsolatunkat megerősítő ünnepi alkalom volt, ugyanakkor jóval több is annál, mert erőt, küldetéstudatot adott a folytatáshoz.
– Miben segít benneteket a Schönstatt mozgalom lelkisége?
Zsuzsanna: A keresztény családoknak is meg kell küzdeniük a mindennapok rohanásával, a túlterheltséggel, amely azt a veszélyt rejti magában, hogy a házaspárok könnyen eltávolodnak egymástól. A házasság munka – ez Tilmann atya egyik legfontosabb gondolata. Ahhoz, hogy jó legyen a házasságunk, állandóan dolgoznunk kell rajta. A Schönstatt mindennap megerősíti a házasságunkat, megvilágítja, mi fontos, és mi nem, s emellett nagyszerű közösséget is jelent. Megtaláltuk benne a helyünket.
Viktor: Tilmann atya és Kentenich atya tanítása arra biztatja a házaspárokat, hogy hetente egy este ne háztartási, hanem házastársi beszélgetéssel teljen. Ilyenkor – akár egy pohár bor mellett – beszéljünk át egy-egy témát, amely éppen foglalkoztat bennünket, és csak egymásra figyeljünk. Ezt nyilvánvalóan nem mindig könnyű megvalósítani, de fontos, hogy házastársakként mély lelki kérdésekről is beszélgessünk.
A Schönstatt megtanított bennünket arra is, hogyan tudunk egymás lelki kísérői lenni. Az Óbudavári Schönstatt Központ szintén nagy ajándék. Az ott található szentély, illetve a képzőház lehetőséget nyújt a családok számára az elcsendesedésre, és arra is, hogy különböző rendezvényeken vehessenek részt.
Zsuzsanna: Az ősszentély Németországban található. De már kétszáz más helyen – többek között Óbudaváron is – van úgynevezett leányszentély, amelyet a schönstatti mintájára alakítottak ki. A leányszentélyekhez háziszentélyek kapcsolódnak. Ilyet bárki létesíthet az otthonában. A közös bennük az, hogy valamennyi háziszentélyben ott van a schönstatti Szűzanya képe. Mi is kialakítottunk egy ilyen szentélyt az otthonunkban, és ez lett a lakásunk központi helye. Meghívtuk ide a Szűzanyát, kértük, hogy jöjjön el közénk, és legyen a családunk nevelője. Kéréseinkkel hozzá fordulunk, és neki is vannak ígéretei felénk. Ezek közül az egyik – amely gyermekeink miatt számunkra különösen kedves –, hogy magához vonzza az ifjú szíveket. Ha szülőként olykor el is bizonytalanodunk egy-egy nevelési kérdésben, a Szűzanya mindig biztos kapaszkodót jelent.
Viktor: A Schönstatt átszövi a mindennapjainkat: szeretetszövetségben élünk Máriával, hiszen naponta felajánljuk neki örömeinket, nehézségeinket, problémáinkat. Nem mindegy, milyen szemlélettel veszünk részt a küzdelmeinkben. A Schönstatt szorosan hozzá tartozik az életünkhöz, hiszen családközösségekben, plébániai területen tevékenykedünk, ki-ki hivatása szerint. Fontos, hogy az egyházban éljünk, s ott kovászként működjünk.
Fotó: Fábián Attila
