Eljött a nagy nap

Fotó: Lambert Attila

Az újpesti panelrengeteg toronyházai között megbúvó, 110 éves épület egyik fele a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskoláé. Nem könnyű rábukkanni, mellette, s szemben vele is iskolák. De az idén húszéves katolikus iskola stabil helyet biztosított magának az újpesti iskolakínálatban, idevonzza Újpest-Kertváros mellett Rákospalota, Angyalföld, Káposztásmegyer, sőt az észak-pesti agglomeráció katolikus családjait.
Ezen az októberi, verőfényes reggelen süteményes tálcákkal igyekeznek anyukák gyerekük kezét fogva az épület felé. Családi nap készül, az iskola a jubileumát ünnepli. „Hetek óta reménykedve és aggódva gondolunk arra, bárcsak szép lenne az idő” – mondja Käfer György igazgató. Több mint hétszáz ember hivatalos ugyanis az ünnepre. Jelenlegi diákok és szüleik, öregdiákok, pedagógusok és az iskola vonzáskörzetének papjai.
Számukra állítottak össze egy olyan színes kavalkádot, melyben egyetlen percet sem lehetett unatkozni, s azokat is ott marasztalta, akik csak a nap egy részét akarták a közösséggel tölteni. Rengeteg játék, sport, művészet, iskolatörténeti kiállítások és rövidfilmvetítés, szakrális percek, kézművesműhelyek, arcfestés, babaszoba, mesesarok, öregdiákteázó és sok-sok beszélgetés – mindenki talált olyat, ahol garantáltan jól érezte magát.
„Eljött a nagy nap. Életünk húsz évét ünnepeljük. Isten éltesse az iskolát!” – köszöntötte Käfer György az ünnepi reggelen a belső, csendes udvaron felállított színpadon a jelenlévőket. Kolumbán Csaba, az erdélyi, gyergyótekerőpataki testvériskola igazgatója emléktáblát ajándékozott az intézménynek, majd a színpadra lépett az iskola BlinkyBall tánccsapata, és bemutatott egy akrobatikus elemeket, show-táncot és ­aerobikot ötvöző elemekből álló koreo­gráfiát.
Miközben a műfüves pályán elkezdődött az apa-fia focibajnokság, a műanyag borítású sportpályán zsinórlabirintust alakítottak ki; a rendőrök által készített rutinpályán pedig rolleresek gyakoroltak. Az érdeklődőknek eközben Fábry Kornél, Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) főtitkára adott ízelítőt a NEK programjaiból. A játszótéren sokféle ügyességi játék várta a kisebb gyermekeket, de az épületben is érdemes volt kalandozni.
„Isten hozott benneteket” – fogadta az öregdiákokat a tábla az egyik teremajtón. Körben a padokon kiállították a végzett osztályok tablóit, az asztaloknál pedig tea mellett beszélgethettek a vendégek. Egy 2017-ben végzett csoporthoz lépünk. Mindegyikük más iskolában tanul, de szívesen találkoznak, szép emlék nekik az itt töltött 6-8 év. Mindannyian az iskola családiasságát dicsérik, ahol valóban megismerhették egymást. Nagy Andrea földrajz–rajz szakos tanár, az iskola könyvtárosa is megfogalmazza, milyen előnyös a nevelőmunkájukban, hogy a gyerekeket elsős koruktól kezdve kísérhetik. Andrea annak is örül, hogy a közösségi oldalaknak köszönhetően nyomon is tudják követni sorsuk további alakulását.
A szomszédban Barsi Annamária öregdiák kiállítása látható. A Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves hallgatója képgrafikus. Visszajött iskolájába, hogy megmutassa, honnan hova jutott. A gyerekkori rajzok mellett látjuk a fiatal művész alkotásait, és olvashatjuk biztató sorait: „A tehetséget odafentről kapjuk, de hozzá kell tenni magunknak a munkát szorgalommal, türelemmel, gyakorlással.”
Egy teremmel odébb már elkezdődött a liturgikus tánc. A reggel Pio atya kilencedével indult az iskolához tartozó munkatársakért, családokért felajánlva, volt már rózsafüzér az édesanyákért, de interaktív szentségimádás is. Délután pedig gitáros és taizéi imaóra lesz.
Az egyik nyitott ajtóból Snell Györgynek, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökének a hangját hallani. Rövidfilmeket mutatnak be, az iskola kezdeteihez és jelenéhez kötődő lelkipásztorok szólalnak meg. A 2003-tól 2014-ig az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatósága (EKIF) élén álló Snell György a múlt és a jelen nehézségeiről is beszél: „Nem volt mintánk, nem volt gyakorlatunk, hogyan alakítsuk ki a katolikus iskola profilját. Később pedig a szekularizáció hozta elvallástalanodásban csak nevében maradt sok iskolánk katolikus, és missziós tereppé vált az oktatás-nevelés.” A püspök szerint a példamutatás, a színvonalas oktatás és a szeretettelteliség mutathat olyan vonzó képet, ami megnyerheti a ma emberét. Gyetván Gábort, az EKIF jelenlegi igazgatóját is megszólították az iskola filmesei. Azt a vágyát fogalmazta meg, hogy az iskolában – a szeretett tanítvány szellemében – Krisztus ismeretét ne csak fejben adják át, hanem szívükben is hordozzák. Pályi László atya, az alapítást egyengető és az iskolát hosszú éveken át kísérő plébános a személyes emlékeit osztotta meg, és arra buzdította a mai munkatársakat, küzdjenek az alapítókhoz hasonló lelkesedéssel az iskola fennmaradásáért.
Az udvaron álló sátorban jótékonysági süteményvásár csalogatja a vendégeket. Egy kávé mellett beszélgetünk Solymár Péter újpesti evangélikus lelkésszel, akinek két gyermeke jár ide, holott választhatták volna a szomszéd református iskolát is. „Szimpatikus volt a családiasság, a rögtön megtapasztalható nyugalom, a békesség. Évek óta itt szolgálok, megtapasztaltam, mennyire fontos az iskola számára az ökumené. Ide járnak a baptista lelkész gyermekei is. Itt komolyan veszik a hitéletet, a közösségcentrikus gondolkodás határozza meg az intézményt. Jó nekünk itt, s reméljük, hogy még sokszor húsz évet ünnepelhet az iskola. Holott nem könnyű a terep, a 2011-es népszámláláskor Újpest és Csepel volt az a kerület, ahol a legtöbb, semmilyen keresztény felekezethez nem tartozó ember él.”
A tavaly kezdett másodikos tanítónőt, Petrovicsné Poncsák Bettinát is a családiasság és a közösen megélt hit vonzotta a Szent János iskolába, ahol édesanyja is tanít. „Kevesebben vagyunk, húsz-huszonöt fő egy osztályban. Jobban tudunk egymásra figyelni. Minden reggel van ima, amikor beszélgetünk is. A gyerekek elmondják örömeiket, bánatukat. Tudunk egymásért imádkozni, tudjuk, ki mit él meg. Hétfőnként iskolaszinten indulunk közös imával. Más így megélni az ünnepeket is. Lelkinapjaink vannak, tudunk közös elhatározásokat tenni, tudatos kis lépéseket egymás felé.”
A kenyérlángosebéd után színpadi programok kezdődnek. A Bocsák család – Bocsákné Benyus Anna, Bocsák Gábor és nyolc gyermekük – ad koncertet. A zenészeket az iskola díjnyertes produkciója, a József Attila Színházban az idei évben az Ádámok és Évák ünnepén bemutatott, afrikai népmese alapján írt előadása és az iskola néptáncosainak produkciója követi.
Egy cirkuszi bemutató után kezdődnek meg a szentmise előkészületei. A színpadra feldíszített oltárasztal kerül. Próbálnak a zenészek, fél 4-kor megkezdődik az ünneplő fehérbe öltözött gyereksereg bevonulása. Egész napos játék után érkeznek, láthatóan jólesik nekik a várakozás nyugalma. „Jó lenne énekelni” – mondja az egyik kislány mellettem, miközben a nap élményeiről beszélgetnek. Időnként szeretettel megsimítják a jubileumra készült kék egyensálat, rajta Jézus, Jánossal, és megbeszélik, mi köti a szeretett tanítványt, az iskola névadóját a Mesterhez.
A szentmisén minden gyerek együtt ünnepel, énekükkel igazi Eucharisztiává (hálaadássá) alakítva a liturgiát. A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás, esztegom-budapesti érsek. Koncelebrálnak a környéken szolgáló pap testvérek, az iskola múltjához és jelenlegi életéhez kapcsolódó atyák, köztük Pályi László és Gyetván Gábor.
Erdő Péter a homíliájában elmondja, „nem várhatták az első keresztények sem, nem várhatjuk mi sem, hogy ma vagy holnap eljön a világ vége, a végső ítélet, amikor mindenki érdeme szerint kapja meg jutalmát és büntetését. Nem várhatjuk azt sem, hogy egyik napról a másikra – mintegy varázsütésre – átalakulnak a földön a viszonyok, s ami igazságtalan volt, az igazságos lesz, ami elviselhetetlen, erőszakos volt, abból egyszerre barátságos, kedvező körülmények lesznek.
Akkor hát mit várhatunk, mi ez a »hamarosan igazságot szolgáltat«? Hogyan teszi? Teszi úgy, hogy láthatatlan módon dolgozik a szívünkben. Teszi úgy, hogy a hívő ember maga körül igazságot sugároz. S ha talál hitet az Emberfia a földön, ez a hit már ennek az igazságos rendnek a záloga. Az embereken keresztül kezdi el Krisztus a történelemben a szépnek, az igaznak, a jónak a munkálását. Nem véletlenül tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy Krisztus rábízta az Egyházra, folytassa az ő művét a történelemben.
Ahhoz, hogy a világ barátságosabb legyen körülöttünk döntően, hozzájárulhat a hitben való nevelés. Ezért olyan fontos a katolikus iskolák és óvodák szolgálata. Ezért olyan különleges öröm a számunkra, hogy itt, Újpesten már húsz éve működik a katolikus iskola, amely az évek során óvodával bővült, ma pedig egész­ségügyi szakképző iskola és gimnázium is csatlakozik hozzá. Isten áldását kérjük az intézmény vezetőire, oktatóira, dolgozóira és minden növendékére, hogy rajtunk keresztül is közelebb kerüljön Krisztus szeretete a körülöttünk lévő világhoz” – zárja a beszédét a bíboros.
Az egyetemes könyörgések az iskoláért szólnak: a lelkipásztorokért, a vezetőkért, a pedagógusokért, a technikai dolgozókért, a családokért, a diákságért és az iskola hitéletéért. A felajánláskor hosszú menetben helyezik az oltár elé a jubileumot jelképező 20-as számot és az iskolaközösség által megfogalmazott szándékok, hálaadó szavak gyűjteményét.
A szentmise végén Oláh Gábor, az EKIF tanügyi főfelügyelője átadja a Szent Gellért-díj aranyfokozatát Sergőné Egedi Katalinnak, aki 2004-től vezette a Szent Anna Óvodát.
Végül Erdő Péter bíboros megáldja a belülről felújított épületet. Pályi László alapításkori plébános és iskolalelkész az utolsó szó jogán sok jó bizonyítványt kíván a gyerekeknek. Válaszul hosszú, hangos tapsot kap. A napot táncház zárja. Ezen az estén sokan mennek azzal az érzéssel haza, hogy jó helyen vannak. „Számomra a színjátszók előadása, a néptánc, a Bocsák család műsora és a felemelő gitáros mise volt a nap fénypontja – mondja az egyik édesanya. – A jubileumi nap szuper volt.”