Elhunyt a líra nagyasszonya

A Poznaň melletti Kórnikban született 1923 júliusában; polonisztikát és szociológiát végzett a krakkói Jagelló Egyetemen. 1945-ben kezdett verseket publikálni, ám csak az ötvenes évek végére jutott el igazi hangjához: az erkölcsi kérdéseket tárgyaló, fajsúlyos gondolati költészethez. Évtizedeken keresztül szerkesztette a Žycie Literackie (Irodalmi élet) című krakkói irodalmi hetilapot. Munkásságáért számos magas elismerésben részesült, közülük is kiemelendő a Goethe Irodalmi Díj és a Herder-díj. Amikor 1996-ban (immár a negyedik lengyel szerzőként) végül Nobel-díjat kapott, az olasz lapok az irodalom Greta Garbójaként ünnepelték, a mértéktartó angol sajtó pedig a költészet nagyasszonyáról cikkezett. Bizonyos, hogy az eddigi díjazottak közül Szymborska mondhatja magáénak a legtömörebb életművet: teljes költői munkássága alig háromszáz vers, kilenc kötetbe rendezve.

A néhány éve elhunyt amerikai írónő, Susan Sontag egy interjúban úgy vélekedett róla: „A lengyel költészet rendkívüli. Annyi kitűnő költő! Nekem leginkább a közvetlenségük tetszik. A legjobb lengyel szerzők – Czesław Miłosz, Wisława Szymborska, Adam Zagajewski – költészete mindig közösségi kérdéseket tárgyal. Munkásságuk központi fogalma a bölcsesség. Így aztán, ha valaki elolvas példának okáért egy Szymborska-verset, tudja, hogy valamit tanult, hogy eztán már jobban érti a tulajdon érzéseit.” Ezek nem csupán hangzatos szavak. A Nobel-díj köztudottan busás pénzjutalommal jár – Szymborska mégis régi lakásában, egy szocreál kinézetű sorház sokadik emeletén maradt, az esztendő egy részét pedig a Tátrában, egy eldugott faházban töltötte. Mindvégig sikeresen ellenállt a felfuvalkodás veszélyének: az interjúktól, a rivaldafénytől tudatosan tartózkodott, közszereplést csak ritkán vállalt – négyszemközt viszont (személyes tapasztalat) elragadóan barátságos, mi több, alázatos volt. Bennfentes krakkói körökben hallatlanul mulatságos csasztuskáit, illetve saját kezűleg készített, képeslapként szétküldött kollázsait is számon tartják.

Egy 2002-ben készült országos felmérés során tízezer lengyel középiskolást kérdeztek meg: ugyan ki számára a legfontosabb erkölcsi tekintély? A legtöbb válaszadó II. János Pál pápát nevezte meg. A második helyen Adam Małysz, a hitét bátran vállaló, csodabajnok síugró végzett, a harmadik helyre pedig Szymborska került – vagyis ő a mai lengyel kamaszok harmadik legfontosabb példaképe. S még egy adalék kulturális tekintélyének érzékeltetéséhez: a krakkói Jagelló Egyetem központi könyvtárának katalógusában hatvankilenc Szymborskát tárgyaló életrajz, esszé- és tanulmánykötet szerepel.

Itt olvasható két verse kilenc évig tartó hallgatását lezáró, 2002 nyarán a könyvesboltokba került és két hónap alatt ötvenezer példányban eladott legfrissebb kötetéből való.