Életszabályok ajándékba – Placid atyát ünnepelték 100. születésnapján a budapesti Szent Imre-templomban
Fotó:Lambert Attila

 

A liturgián Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát mellett számos pap- és szerzetestestvér koncelebrált, köztük Dékány ­Sixtus, a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának apátja, Kállay Emil SP, a hetvenes-nyolcvanas évek lelkésztársa és ­Szederkényi Károly esperes.
Zsúfolásig megtelt templom fogadta a testi egészségében megrendült, de lélekben most is erőt és bátorítást sugárzó bencés szerzetest. A Szent Imre-templom közössége Placid atya minden születésnapi szentmiséjén nagy szeretettel veszi körbe papját. „Egy életen át szolgált bennünket, és most egy szobában, korlátai fogságában él” – fogalmaztak meghívójukban. A kora reggeli szentmisére sok százan gyűltek össze.
Placid atya homíliája a búcsúzó üzenete volt. „Tavaly nem mertem ígérni, hogy találkozunk még – kezdte beszédét. – Most pedig nem győzök hálát adni a Jóistennek, hogy mindennap megajándékoz egy félórányi csodálatos idővel, amikor nem tudom, itt vagyok-e egyáltalán. Amikor a szobámban, az íróasztalomnál misézek, megélhetem az utolsó vacsora csodáját.” A szentmise, melyben benne foglaltatik Krisztus keresztáldozata, a mi „legnagyobb kincsünk” – mondta Placid atya. Megünnepelhetjük benne az utolsó vacsorát, amikor a kenyér színe alatt szentségi valóságában jelen van a megváltó Krisztus, és mi mindannyian a legbensőségesebben érintkezhetünk vele. „Ez a hármas csoda valósul meg mindennap a szentmisében, és ez a csoda messze felülmúlja a beteggyógyításokat, a halottfeltámasztásokat, a kenyérszaporításokat. A szentmisében maga a megváltó Jézus érintkezik velem a legközvetlenebbül.”
Százesztendősen is ez ad erőt Placid atya számára minden egyes naphoz. „Isten olyan csodálatosan szeret, hogy mindennap a szívembe jön a szentmisén a szentáldozásban.”
A ciszterci atya arra kérte az egybegyűlteket, ők is azzal a tudattal vegyenek részt a szentmisén, hogy ott „megvalósul a megváltó Jézus három legistenibb csodája”, amelyből mi is részesedhetünk. Ez tesz minket boldoggá még akkor is, ha körülöttünk zűrzavaros a világ, hiszen itt, ebben a világban élünk, s erre az életre erősít meg mindannyiunkat a szentmise csodája – fogalmazott.
„Testvéreim, ez az utolsó kérésem talán: Éljétek meg a szentmise csodáját! Sziklaszilárd hittel állítom, ha ti így vesztek részt a szentmisén, erőt merítve abból a következő hétre, akkor találkozunk az örökkévalóságban. Viszontlátásra otthon!” – búcsúzott az ünnepelt.
Ajándék számunkra élete és tanítása, azok a szabályok, amelyek a túlélésben segítették a Gulágon, s a mában éppúgy az élet értelmes megélését szolgálják. Ne feledjük ezeket a tanácsokat:
A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni, és tudatosan keresni kell az élet apró örömeit.
Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
Akinek van mibe kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi, hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy ő is akarja a túlélésünket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..