Jelenits István válogatása a magyar költészet karácsonyi verseiből
Fotó: Merényi Zita

 

Régebben mintha sokkal bensőségesebbek lettek volna az ünnepek, és ez az irodalmi művekből is visszatükröződött…

– Érdemes elgondolkozni azon, hogy a régi világban, amikor még nem volt rádió, televízió, nem vett körül bennünket a lassan mindent behálózó információs rendszer, az ünnepek jobban átjárták a közösség életét. Az ünnep nemcsak abban merült ki, hogy a hívő ember elment a templomba, és ott részt vett a szentmisén, hanem az egész falu vagy város ünnepelt, az emberek átélték a közös ünnep örömét. Ez a modern világban megfogyatkozott. Nem csupán arról van szó, hogy pluralista társadalomban élünk, és az ünnep minden embernek mást jelent. Még az ünnepet hittel megélő embert is, amikor hazamegy a szentmiséről, körülveszi az a világ, amit a televízió meg a tömegkommunikáció jelent. Talán egyedül a karácsony az, ami még a civil életünk világába is beleragyog. Egy kicsit profanizálódva karácsonyfa lesz ugyan belőle, amit a nem hívő is felállít a gyerekének, hogy örüljön, de ez is kedves szokás. A karácsony különleges erejét jelzi, hogy az ilyenkor átélt örömök szebbé teszik a nem hívő ember életét is, és az emlékek az idő múlásával még inkább megszépülnek.

Sok példa van erre az irodalomban is.

– A Magyar Könyvklubnál 1994-ben jelent meg a Karácsonyi legenda című kötet, amelyben magyar szerzők karácsonnyal kapcsolatos írásait olvashatjuk. Ebben sokkal több a fanyar és fanyalgó hangvételű írás, mint az igazán ünneplő. Valamennyi a XX. században született. Válogatás olvasható Ady és Babits karácsonyi írásaiból is. Ady több karácsonyi verset írt, és közülük azok a legkedvesebbek, legmegrázóbbak, amelyekben gyerekkora karácsonyi emlékeit idézi. Egy kicsit úgy, mint amit végleg elvesztett, de a messzeségből is kedvesen, vigasztalóan köszön rá, amikor visszaemlékszik ezekre. Babitsnak is vannak jelentős karácsonyi versei, prózái.

Ön szerint a XX. század költészetének legszebb magyar karácsonyi verse József Attila közismert, Betlehemi királyok című költeménye, ami azonban ebből az antológiából hiányzik.

– Igen, és nem tudom, miért. József Attila egyszer azt mondta: a görögkeleti vallásban Istent nem talált, csak papot. Az édesapja görögkeleti vallású volt, az édesanyja református: nem tudhatjuk, milyen hangulatúak voltak az ő karácsonyestéik. Az viszont bizonyos, hogy valami fájdalmas, szerető nosztalgia élt benne a karácsony után.
Több karácsonyi vagy az ünnepre utaló verse is van. Ezek közül a legnagyobb költeményei szintjére emelkedik a Betlehemi királyok, amit szinte mindenki betéve tud. A vers elején mintha betlehemes játék kezdődnék: „Adjon Isten, Jézusunk, Jézusunk! / Három király mi vagyunk. / Lángos csillag áll felettünk, / gyalog jöttünk, mert siettünk, / kis juhocska mondta – biztos / itt lakik a Jézus Krisztus. / Menyhárt király a nevem. / Segíts, édes Istenem!” A szakasz utolsó két sorából derül ki, hogy Menyhárt beszélt mindhármuk nevében. Aztán megszólal a másik kettő is: ugyan­azt mondják, mégsem ugyanúgy. Magán­beszédek ezek, és nagyon kedvesek. A királyoknak egy kicsit elvész az uralkodói méltóságuk, paraszti, gyermeki mesés karakterrel szólalnak meg, amelynek a mélyén azonban ott van nemcsak a játékosság, hanem a rendkívül mély áhítat is. Ezt egyértelműen megérezzük. Kiderül ez a következő szakaszból is: „Istenfia, jónapot, jónapot! / Nem vagyunk mi vén papok. / Úgy hallottuk, megszülettél, / szegények királya lettél. / Benéztünk hát kicsit hozzád, / Üdvösségünk, égi ország! / Gáspár volnék, afféle / földi király személye.” Gáspár mintha nem becsülné olyan nagyra a földi királyságát, hogy azzal mások előtt dicsekednie kellene. A vers hallatlanul modern könnyedséggel íródott meg. „Adjonisten, Megváltó, Megváltó! / Jöttünk meleg országból. / Főtt kolbászunk mind elfogyott, / fényes csizmánk is megrogyott, / hoztunk aranyat hat marékkal, / tömjént egész vasfazékkal. / Én vagyok a Boldizsár, / aki szerecseny király.”
Ha a versnek itt vége szakadna, akkor a kedvesen, játékosan mosolygós karakter határozná meg a költemény hangulatát. De a legcsodálatosabb a záróversszak, amelyben Mária szólal meg: „Irul-pirul Mária, Mária, / boldogságos kis mama. / Hulló könnye záporán át / alig látja Jézuskáját. / A sok pásztor mind muzsikál. / Meg is kéne szoptatni már. / Kedves három királyok, / jóéjszakát kívánok!”
Ez felülmúlhatatlan. A Betlehemi királyok vitathatatlanul lenyűgöző, felemelően szép vers, hívő és hitetlen számára egyaránt. Rengeteg mindent elmond a karácsony fenségéről, gyönyörűségéről. Az, hogy az anya, aki a boldogságtól, könnyei záporától nem látja a királyi hódolókat, és elbocsátja őket, mert elérkezett a szoptatás ideje, nagyon emberi, ugyanakkor mélységes misztérium is. Az Isten és az ember világának erre a különösen mély, bensőséges találkozására mutat rá, ami a gyermek megszületésekor történik. Jézus ekkor még ugyanolyan kiszolgáltatott, mint bármelyik más újszülött. A királyok mégis miatta jöttek ide, és az édesanyja is körülveszi őt ezzel a nagy szeretettel. A három király pedig elismeri, hogy a jászolban fekvő gyermek nagyobb náluk.

Elhangzik az is, hogy „szegények királya lettél…” Eszünkbe juthat Jézus első igehirdetése Názáretben: „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” (Lk 4,18)

– Az, hogy „szegények királya lettél”, nem forradalmi hangsúllyal hangzik el, hanem annak bizonyosságával, hogy a legszegényebbek és a legelesettebbek vigaszt, reményt találhatnak a Megváltó Krisztusban.

Vannak-e olyan, a karácsonnyal foglalkozó versek, amelyek csak kevesek által ismertek, mégis méltók a kiemelt figyelemre?

– Természetesen vannak. Vasadi Péter egy nagyobb versciklust írt Jézusról, ennek része a Csillag című költemény. „A pásztor parazsa elijeszti / A kétség farkasait, / hogy föl­áldoztassék, Vár a világ. / Várakozása mohó csillagokat vet ki magából / Egy az égre szökik / Láttán fölcihelődik a pásztor / Caplat boldogan a bivaly / Mely őznek álmodta magát ezen az éjjel. / Egy tigris lehever holdfényes fövenyen / S kimorogja a szót, / megszületett. / Rászól, hogy üget a világ, / Hajnalban tök, dinnye, uborka / Zúgnak, mint a harangok. / És két titok között / Megzendül, mint a húr, a szalmaillat.”

A boldogan caplató bivalyról, mely őznek álmodta magát, Izajás próféta jövendölése jut eszembe, hogy a Messiás megszületését követően „együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kisgyerek is elterelgetheti őket” (Iz 11,6).

– Igen, így is lehet értelmezni ezt a verssort. Vasadi költeménye már nem annyira a karácsony megszokott elemeiből áll össze, hanem a modern költő személyes megközelítésével fordul az ünnephez, a közös kincshez, amelyből kiemel néhány részletet, és azokkal idézi fel a karácsony tartalmait. Szakít a megszokott sémákkal, ami természetes, hiszen egy költő sohasem mondhatja ugyanúgy ugyanazt, a korábbiaktól eltérő kifejezési formákat kell keresnie, és azokat szavakba öntenie. Ha a költők nem törekednének erre, egy idő után fölösleges és értelmetlen lenne új verseket írni. A valódi költő a régi, ősi események leírásakor is új módot talál arra, hogy ezek érzelmi gazdagságát, tartalmi sokrétűségét szavakba foglalja. Ez történik itt is: „Megzendül, mint a húr, a szalmaillat…”
Van ebben a versciklusban egy másik, rövid költeménye is Vasadinak: Magnificat a címe, csakúgy, mint Mária Jézust váró hálaéne­kének: „Uramnak udvara vagyok. / Nagy csöndje bennem lépdel. / Elcsábít visszalengetett énekeimnek énekével. / Sejtelmem az udvart behavazza. / Elmémben angyalok suhognak. / Méhemben végre moccan / új igéje e hallgatag napoknak.”

A karácsony lényegét számomra a legjobban talán Nagy Gáspár Jegyezvén szalmaszállal című verse fejezi ki:

„– …kívül és belül: / poklosan örvényült, háborult világ, / de a remény sohasem meghaló, / ha minden utolsó szalmaszál / ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!” Nincs mitől félnünk: a megváltó Jézus Krisztus megszületésével eljött közénk az egyetemes reménység.

– Nagy Gáspártól megemlítenék egy másik verset is. Az egyiket 2002-ben írta, amikor egy kicsit talán már a halálra készült. Se út… se félelem… a címe. Az alcíme pedig: Adventi ének Rónay Lászlónak. „Makacs szívünk / csak a reménynek / adja meg magát / bár tudván tudja / mily kockázatos ma / megint elindulni / Betlehem iránt. // Az úton végig katonák / tankoszlop aknazár… / és mennyi rágalom / szitok meg orv-halál / leselkedik most miránk / de ott az a csillag / riadt szívünkbe lát. // Mert ő is elindult egyszer / majd egy intésre megállt / a Hely fölött ragyogni / aztán már nincs tovább / se út… se félelem… / csak a szentséges éj ölén / dicsérni a végtelen csodát.”

Egyrészt János evangéliumára gondolhatunk: a Világosság eljött közénk, de a sötétség nem fogadta be. Másrészt pedig itt nem látunk semmit a csodából, magából Jézusból…

– A csillagot látjuk, amelyik felragyogott, és utána megáll. Jele és tanúja lett annak, amiről a vers úgy szól, hogy elmondatlanul hagyja. Nagyon érdekes ez. Van egy másik, karácsonyi témájú verse is Nagy Gáspárnak, ez kicsit bonyolultabb, már karakterében is. A címe: Amíg a bölcsek ideérnek. „Király se, koldus se, / magam se, más se lehetek! / Csillag áll fölöttem, féltestem hóban, / jövendölések szerint / egy-két dologra megszületek. // Pásztorok kutyája csak eb, / az angyalok szárnya csupa seb, / ajtó-nélküli a HELY. / A csillag megállt. / Ez lenne Betlehem? // Anyám vére a hóban / olvad, de lucsoktalan / szikrázó a hó. / Vére a szalmán; / ebből tán még / koronám is fonható. // S amíg rágom az emlőt, / sejtem miként jutok / tejtől a vérig. / Könnyen bor lesz a vízből, / semmiség ahhoz, mikor / igazam szegekre cserélik. // Billeg velem a csillag, / alattam ringatózik a jászol. / Erzsébet asszony kínkeservvel / átsimítana a legszörnyűbb halálon. // Amíg a bölcsek ideérnek, / aludnom kell, az előbb születtem.”

Itt az újszülött Jézus gondolatai révén felvillan előttünk a jövendő is…

– A versben nem mi szemléljük a Kisjézust, hanem ő néz szét a világban, és valóban, már most tudja, hogy mi vár rá. Egyszerre újszülött és Isten Fia, Megváltó. Ez megint csak rendkívül érdekes megközelítés a költő részéről. Nagy Gáspár leleménye ez a kettősség, hogy az újszülött Kisjézus szeme előtt elvonul mindaz, ami bekövetkezik majd.

Tanár úr, a ma élő költők közül kinek a nevét említené meg, aki meggyőző erővel képes szólni karácsony csodájáról?

– Az evangélikus Kertész Esztert, akinek a Luther Kiadónál jelent meg a Szalma és glória című verseskötete. Ebben van egy karácsonyi ciklus, köztük Az angyalok című vers. Ennek külön érdekessége, hogy szapphói strófában van írva: „A világ végén kicsi pajta, jászol. / Ó, Fiúisten, ide érkezel meg. / Szolgahad nem vár, ökör és szamár néz, / álmodat őrzi. // Még szavad sincsen, anyaölbe vágyol, / gyenge a vállad, ki cipelje terhed? / Oly nagy éhséged, hogy ökölbe zárja / tíz kicsi ujjad. // Betlehemben most csecsemők riadnak, / tágra nyílt szemmel a sötétbe néznek. / Még csak ők látják az eget kinyílni / mennyei fénnyel.”
Vagy ahogy Máriáról ír, a Mária című versében: „Belőlem nőtt drága gyermek, / az angyalok énekelnek. / Az éj csupa fény, / Rozzant ajtó megcsikordul /, nyers férfiak könnye csordul, / Tudom, nem vagy az enyém. / Tied vagyok, mindenestül. / Ajtó, amelyen keresztül / Megérkeztél, Jézusom. / Elcsigázva, meggyötörve, / anyaölből anyaföldbe. / Nem vagy enyém, jól tudom. / Nincs több ilyen földi anya, / Kit gyermeke megváltana. / Én Istenem, milyen ár. / Lelkemben a kard már forog, / Míg beszélnek a pásztorok, / Egész világ téged vár.”

Ez teológiailag is nagyon mély vers…

– Igen, és benne van az, hogy Máriának Jézus a gyermeke, de egyúttal Megváltó Istene is, akárcsak mindenkinek. A költő világosan érzékelteti, hogy Mária tisztában van ezzel. Nem egy spekulatív teológus nehézkes nyelvezetével fogalmazza meg ezt, hanem egy asszony és egy anya áhítatával, egyszerű szavakkal, még­is az üdvösség legmélyebb titkaira mutat rá. Bár nem tanult teológiát, nagyon közel van az Igéhez. Kertész Eszter verseiben nincs semmiféle profanizálás, hangvételük ünnepélyes és fenséges, azonban kerülik a didaktikusságot és a giccset. A költészetnek kimeríthetetlenül gazdagok a lehetőségei, a legősibb témákhoz is képes új módon közeledni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..