ÉLET-Forrás

A Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában jelent meg Versegi Beáta-Mária könyve, amely az eucharisztikus élet lelkiségét és gyakorlatát foglalja össze. A Nyolc Boldogság közösség szerzetesének szépen illusztrált, ÉLET-Forrás című kötete rendhagyó módon ismerteti a szentmise részeit.
A szerző nem ismeretlen az Új Ember Kiadványokat forgató olvasók között. A Lehetőségek – a kiégésen innen és túl című sikerkönyv nagy hozzáértéssel mutatta be, hogyan ismerhetjük fel magunkon a kiégés jeleit, és mit tehetünk azért, hogy ismét helyes mederbe tereljük az életünket.
Az ÉLET-Forrás című kötet három fejezetből áll: Párbeszédre hangolva, Ajándék lehet-e az áldozat?, Úton a közösségvállalás felé. A fejezetek az Emberség-mozaikok című résszel kezdődnek, melyben a szerző alapvető emberi tapasztalatainkat veszi sorra. A Lelki útkeresés című részben egy-egy imádságot találunk. A tapasztalatokból megszületett kérdéseinknek, kereséseinknek azzal adunk irányt, hogy Isten felé fordulunk az ima szavaival.
A következő nagy egység a szentmise egy-egy részének átelmélkedése. Az első fejezetben a bevezető szertartásokat és az ige liturgiáját, a másodikban az Eucharisztia liturgiáját, a harmadikban pedig a szentáldozás szertartását és az elbocsátást gondoljuk át. A fejezeteket mindig az Életre váltható gyakorlatok című rész zárja. Ebben olyan dolgokról olvashatunk, amelyeket hasznosítani tudunk a hétköznapokban.
Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? Álljanak itt a szerző, Versegi Beáta-Mária szavai:
„Azoknak, akik bár érdeklődőek, még soha nem vettek részt katolikus szentmisén, csak azért, mert úgy gondolják, hogy ennek a szertartásnak semmi köze nem lehet az életükhöz. Azoknak, akiket már megszólított a harangszó, a templomi építészet, a szent terek, a liturgikus események, de maguknak sem tudják megfogalmazni, vajon mire is hívják őket mindezek. Azoknak, akik valaha rendszeresen jártak templomba, de már nem mennek el a szentmisére, mert elvesztették a kapcsolatot életük és a templomban zajló liturgia eseményei között. Olykor még­is nosztalgiával gondolnak gyermek- és ifjúkoruk varázslatos lelki átéléseire, spirituális hangulatára. Azoknak, akik rendszeresen járnak szentmisére. Vágyakoznak arra, hogy egyre jobban felfedezzék életük mindennapjaiban a szentmise titkát, s a szentmisében életük valóságát és emberi reményeik visszhangját.”

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .