A gyertyák fénye megcsillan azoknak az arcán is, akik – mint egykor a Szent Család – menedéket keresnek. Emberhez méltó oltalmat a szülőföldtől távol – hiába. Az ünnepi fény ma vendég azoknál is, akiknél tartós öleléssel költözik be holnap a szegénység – mondja Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója, akit az ünnep és a tevékeny szeretet kapcsolatáról kérdeztünk.
Az elviselhetetlen szegénység, a gazdasági válság hallatán sokszor még mindig hajlamosak vagyunk csak a távoli Afrika országaira gondolni. Esetleg a határainktól nagyon messze eső vidékekre. Ma viszont már idehaza is együtt élünk ezekkel a gondokkal. Aggodalommal és félelemmel a szívünkben azok után kiáltva, akik képesek felülmúlni önmagukat, ha az egyes embernek vagy a közösségnek segítségre van szüksége. Akiket a személyes gazdasági célok helyett a szeretet elkötelezettsége vezet. Akik munkájuk közben maguk is jellé tudnak válni. A nemzeti és egyházmegyei karitászintézmények nemcsak az országok legjelentősebb segélyszervezetei, hanem a közösségek legfontosabb szócsövei is a társadalom bajai közepette. A karitász nem utópia, hanem a szeretet arca, amely nap mint nap tevékenyen ragyog fel. Ott, ahol élünk. Akár mindannyiunkban. Jó tudni, hogy mindig voltak olyanok, akik képviselni tudták a szociális gondoskodás értékeit. A szélesebb rétegek tőlük várták, hogy újra büszkék lehessenek a közösségre, amelyben élnek. Mert az egyén számára a szeretet mosolya mindig erősebb volt, mint az emberi közöny kiáltása.
A karitász Krisztussal kezdődött. Isteni küldetésből, lélekből táplálkozott. Tőle jön és hozzá tér vissza, mert amikor embertársainkat szeretjük, magát az Istent szeretjük viszont. A karitász a beteljesülni akaró szeretetből fakad, amely emberi élménnyé válva hozzánk szól és tenni akar. Ez év december 7-én Egymillió csillag a szegényekért címmel országos akciót indítottunk, hogy a legrászorultabbak asztalára étel kerülhessen, a gyermekeknek játék és ruhanemű jusson, a betegeknek pedig gyógyhatású eszközöket adhassunk. 2009-ben még aktívabban szeretnénk folytatni az adománygyűjtés e formáját, hogy olyan programok is megvalósíthatók legyenek, mint a leghátrányosabbak iskolán kívüli nevelése, az idősek és a betegek gondozása, az igazán rászorulók közüzemi számláinak kifizetése, a gyermekek és az ifjúság felkarolása.
Isten üdvözítő tervében a kereszténység, az egyház rendkívüli szerepet kapott: Isten népeként látható jellé, az egység eszközének kifejezőjévé kell válnunk. Ennek az elhivatottságnak utasai vagyunk azon az úton, amelyet történelemnek nevezünk. Azon az úton, ahol az embertárs szeretetének mintája és forrása Isten irántunk való szeretete. Karácsony van. Gyertek, ünnepeljünk.
