Fotó: Huszár Márk
Csizmadia István plébános bemutatta a találkozó helyszínéül választott egri bazilikát, amely Magyarország egyik legnagyobb temploma, 1831 és 1836 között épült. Ünnepélyes felszentelését 1837. május 6–7-én tartották.
Ternyák Csaba egri érsek köszönetet mondott a papoknak, amiért elhozták legközvetlenebb munkatársaikat, azokat a híveket, akik a főegyházmegye mintegy hatszáz templomában segítik a lelkipásztorok munkáját. „Január elsején a körlevelemben úgy fogalmaztam, ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok közvetlen munkatársait megerősítsük Istenbe vetett hitükben, egyházi elkötelezettségükben és a közösség szolgálatában” – emlékeztetett a főpásztor.
A rendezvényen az Egri Hittudományi Főiskola tanárai tartottak előadást. Racs Csaba főiskolai tanár, egerbaktai plébános Szolgálattevők a jeruzsálemi templomban címmel arról beszélt, hogy az ószövetségi időkben az istentisztelet két körben zajlott: az áldozatbemutatás és a hivatalos kultusz a papság vezetésével a jeruzsálemi templomban, a laikus istentiszteleti tevékenység pedig
a zsinagógákban és családi körben. A templomi szolgálatban a papságot a leviták segítették, akik a háttérmunka elvégzésével, például az énekkari szolgálattal, a rend fenntartásával, az épület karbantartásával lehetővé tették a papok számára, hogy ők kifejezetten a papi teendők ellátásával, az áldozatbemutatással, a kultusszal foglalkozhassanak. A zsinagógákban és a családokban többnyire laikusok teremtették meg az istentisztelet feltételeit, és ők is végezték azt. Az élő hit, az egyetlen Isten ismeretének és szeretetének az életben tartása volt a céljuk.
Török László teológiai tanár, egerszalóki plébános Az apostolok munkatársai az Újszövetségben címmel tartott előadásában elhangzott: a híveknek szükségük van az apostolok szolgálatára, az apostoloknak pedig a hívek elfogadó és gondoskodó szeretetére. A végső cél, hogy mindenki az Úr asztala körül foglalhasson helyet. A szolgálat jellege sokfajta. Adja Isten, hogy e szolgálatok összeforrjanak a szentmise örömével, az igehirdetés boldogságával – fogalmazott az előadó.
Linczenbold Levente teológiai tanár, tardi plébános A plébánia mint élő közösség – A szeretet több mint az én igazságom című előadásában hangsúlyozta: a plébánia nem pusztán egy épület, hanem a hívek közössége. A gondot az jelenti, ha nem élő egy közösség. Az élet Krisztus. Ha élő krisztusi közösséget akarunk, akkor ajánlott az imádság, az ünneplés, a hála és a Mária-tisztelet – szögezte le az előadó.
Ezt követően Urbán Péter, az egri bazilika karnagya Jan Zwart Toccata című művét adta elő orgonán, majd tanúságtevőket hallgathattak meg a jelenlévők. A felnémeti Köböl Zsolt a szentmiséken teljesített felolvasói szolgálatról beszélt. Javasolta társainak, hogy felolvasás előtt nézzék át a szöveget, és megfelelően értelmezzék. Ferenczi Tamás, az egri bazilika sekrestyése több mint két évtizedes szolgálatáról beszélt, és azt is elmondta, hogy két fia már ministrál, lánya pedig a bazilika énekkarának tagja. Szekeres József törökszentmiklósi kántor több mint húsz éve főállásban látja el ezt a szolgálatot. Időközben társaival kórust alakítottak, amely több városi és országos rendezvényen is szerepelt már. Bata János, az ostorosi egyházközség világi elnöke a településen kibontakozott összefogást mutatta be, amelynek eredményeként a plébános mindig számíthat a híveire.
Török Julianna, a gyöngyösi Szent Bernát-templom adminisztrátora a plébániai irodai munka szépségeit és sokszínűségét mutatta be, Bossányi László, az érsekség könyvelési egységének vezetője pedig a plébániai pénztárosi szolgálat fontosságáról beszélt.
A találkozó fénypontja az érseki szentmise volt. Ternyák Csaba érsek homíliájában hangsúlyozta: ha Isten munkatársai vagyunk, akkor nekünk is úgy kell viselkednünk, ahogyan ő tette. „Nem számonkérni, nem hatalmaskodni, hanem mindenekelőtt szolgálni, és hozzásegíteni másokat ahhoz, hogy felismerjék Isten jóságát, emberszeretetét, s ők is tanítványául szegődjenek.
Legyünk tudatában annak, hogy bármilyen fontos szolgálatot is végzünk az Egyházban, keresztény identitásunkat nem az adja. Legyen fontosabb az, hogy megkeresztelt ember vagyok, mint az, hogy én gyűjtöm össze a hívek adományait, hogy szépen kitakarítom és feldíszítem a templomot, hogy rendben tartom a sekrestyét, hogy házvezetőnő, irodista, kántor, áldoztató vagy lelkipásztori kisegítő vagyok. A papi identitásban is az az első és legfontosabb, hogy Krisztushoz tartozom, az ő tanítványa vagyok. Szent Ágoston püspök példája lebegjen mindannyiunk szeme előtt, aki csodálatos tömörséggel fogalmazta meg, hogy az egyházi szolgálatok mind a közösség építéséért vannak: »Értetek vagyok püspök, veletek vagyok keresztény.«”
A rendezvény loretói litániával, majd főpásztori áldással zárult.
Forrás: Homa János/ Egri Főegyházmegye
