Magam is részt vettem ilyen akcióban, és utcai evangelizációban is: szórólapokat osztottam, beszélgettem az emberekkel, s minden héten meglátogattam egy-egy családot. A brazilok a vasárnapi misék után összejönnek, péntekenként pedig együtt olvassák a Szentírást. Szellemes nép ez: nagypénteken Júdás-bábut készítenek, s szidják, leköpdösik. A lányuk férjhez adásáért Szent Antalhoz imádkoznak, akinek szobrát fejjel lefelé egy pohár vízbe állítják, mondván: ha nem segít, belefullad. Mivel a foci a braziloknál egyfajta vallás, igyekeztem megfogni vele a fiatalokat: mentem velük a meccsre, ők meg cserébe eljöttek a hittanórára. Nyomornegyedek pályáin kezdenek játszani a srácok, s a legjobbak akarnak lenni, mert megélhetési lehetőséget látnak a futballban. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy nem csak a pénz számít: a játék által értelmet adhatnak az életüknek. Brazíliai missziósként magam is sokat gyarapodtam lélekben.”
Hurgoi Sándor brazíliai missziójáról