Egy ragadozó madaras nap

Barátaink, Berdó Józsi és Oroszi Zoli már vártak, és sorra belenézhettünk abba a teleszkópba, amely a fa csúcsán üldögélő kígyászölyvre volt állítva. Amikor én néztem a lencsébe, éppen tollászkodott, majd helyezkedett egy kicsit, és tovább üldögélt. A kígyászölyv augusztus és október között vonul Afrika felé, kedveli a nagy legelőket, a tavak és csatornák környékét, ahol vízisiklóra vadászik. Egyébként a déli kitett­ségű, meleg tölgyesek és elegyes erdők fészkelője, a becslések szerint körülbelül ötven pár él Magyar­országon. Seregélyek repültek át, a száraz, aszályos idő miatt erősen visszahúzódott sekély vízben gulipánok, pólingok, pajzsoscankók és havasi partfutók keresgéltek. A nádas felett barna rétihéja keringett, felkörözött egy egerészölyv, de Laciék kék vércsét, héját és kabasólymot is láttak.
Lementem a tóhoz. Nagyszerű látvány a visszahúzódott víz helyén a szikes talajon rőtvörösen izzó rengeteg bárányparéj. Ez a növény jellemző a szikes talajokon, földhöz lapult foltjai között más növényt nem is láttam. Tovább, a víz felé már széles sávban húzódott az igazi vakszik, a hófehér felület a ragyogó napsütésben még fehérebbnek tűnt.
Később átmentünk a tó másik végébe. A legelőn sáskák ugráltak a lábaink előtt, fehérlepkék repültek, de láttam egy sáfránylepkét is. Homoki gyík szaladt előttem és tűnt el egy lyukban. Ez a karcsú, a hátán hosszanti zöld csíkot viselő kis hüllő déli elterjedésű, nálunk foltszerűen él a legelőkön. Elszáradóban van a sóvirág, a néhány ökörfarkkóró viszont még teljes pompájában sárgállott. A part közelében az öreg füzek egyikén fiatal tövisszúró gébics ült, a part mentén itt is fehérlett a szik, tőkés récék repültek, a sekély vízben parti lilék szaladgáltak. A túlsó parton egy kis csapat csörgő réce szűrte a vizet, nem messze tőlük sárgalábú sirály állt, a magasban füsti fecskék vadászgattak. Józsi éles szemeivel a távolban egy rétisast fedezett fel, a köröző nagy madárhoz később egy újabb kígyászölyv csatlakozott. Megszólalt egy póling, nagyon szeretem ennek a madárnak elnyújtott hívogatóját.
Tibor mindkét helyen egy-egy szép akvarellt készített, és amikor a másodikat befejezte, elindultunk hazafelé. Az autó előtt és körülötte mindenütt szitakötők repkedtek, elhaladtunk a vetésivarjú-telep mellett, de az akácfákon lévő fészkek most természetesen üresek voltak. Oldalt négy-öt szalakóta ült, Zoliék nagyon sok odút raknak ki, amelyekben a szalakótákon kívül csókák, seregélyek, vörös vércsék és füleskuvikok költenek. A kirándulás folyamán nyolc ragadozó került távcső elé. Ami még lehetett volna, a karvaly, pedig nem ritka Magyarországon, sajnos hiányzott. Aznap valahol máshol vadászott.