Thérèse Dion, tizenhárom gyermek édesanyja 1967-ben észrevette, hogy ismét várandós. Szegénységben élt a család, sokan voltak, és ő nem akart több gyereket. Elment a paphoz, akiben megbízott, és elmondta neki, hogy az abortuszon gondolkodik.
A katolikus pap azt válaszolta neki, hogy nem vethet véget a magzat életének, nincs joga szembemenni a természettel, és legfőképpen Isten akaratával.
Így történt, hogy 1968. március 30-án megszületett Céline Dion, tizennégy testvér közül utolsóként – és különlegesen szép hangot kapott ajándékul, a zenei világ egyik legnagyobb sztárja lett.
„Tizenhárom testvérem van, én vagyok a legfiatalabb, a véletlen műve… Be kell vallanom, hogy annak a papnak köszönhetem az életemet, aki képes volt bátorságot önteni az édesanyámba. S amint visszanyerte a bátorságát, egy pillanatig sem sajnálta többé magát, ugyanolyan szenvedélyes szeretettel szeretett, mint minden gyerekét” – mondta el az énekesnő egy interjúban.
Fontos szem előtt tartani, hogy amikor egy nő az abortuszt választja, általában válsághelyzetben van, és ezért nem képes mérlegelni az alternatívákat. Ha Céline édesanyja a terhességmegszakítás mellett döntött volna, ezt anyagi, szociális okból tette volna, vagyis a szegénység miatt. Ezért mondhatjuk, hogy az abortusz kollektív kudarc, egy beteg társadalom tünete, amely hátat fordít egy asszonynak, aki nem kívánt vagy nehéz terhességet hordoz. Thérèse Dionnak volt kihez fordulnia, és az élet mellett döntött.
Amikor Kalkuttai Teréz anyától azt kérdezték, nincs-e túl sok gyerek Indiában, azt válaszolta: „Ön azt gondolja, túl sok virág van a mezőn? Vagy túl sok csillag az égen? Nézze csak ezt a kislányt, az életet hordozza magában. Hát nem csodálatos? Hogy lehetne nem szeretni?”
Forrás és fotó: Aleteia
Fordította: Thullner Zsuzsa
