Családja több tagját is számon tartjuk a magyar tudománytörténetben. Nagyapja, Tormay Károly (1804–1871) Pest főorvosaként dolgozott; édesapja, Tormay Béla (1839–1906) állatorvosként az állattenyésztéstan professzora volt. Cécile öccse, Tormay Géza (1878–1940) mérnökként jelentős érdemeket szerzett a fővárosi közlekedés megteremtésében, illetve a Dunántúl elektromos hálózatának kiépítésében. Az írónő e kivételes szellemi képességű családban nevelkedett. Az I. világháborúig sokat tartózkodott Olaszországban, kedvenc városa Firenze volt. Onnan hozott szép műtárgyait később az emlékszobájában állították ki. 1920-tól a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének (MANSZ) elnökévé választották. 1899-ben Apródszerelem című alkotása kezdte ismertté tenni a nevét. Emberek a kövek között című regényének első kiadása 1911-ben jelentős sikert hozott számára. Ebben az igazi írói áttörést jelentő műben az emberi kapcsolatok problémaköre hangsúlyos: „…nincs nagyobb út a világon, mint amely az embertől az emberig vezet.” Hitelesen tárja olvasói elé az érzelmeket, virtuóz módon bánik a szavakkal és rendületlenül tanít a jóra, az igazra, a szépre. Szépíróként a férfi és a nő között szövődő köteléket írja le. Hősei keresik a boldogságot, ugyanakkor foglyok is – sorsuk foglyai.
Széles körben ismert regénye A régi ház. Az Ulwing-család históriája egy polgárdinasztia története, ugyanakkor több is ennél: érzelmek, szerelmek, a hűség hatják át. E regényét is számos nyelvre lefordították, és elnyerte érte az Akadémia irodalmi díját. Bujdosó könyv című művében az 1918-19-ben történt magyarországi eseményeket írja le. (A kötet a közelmúltban szintén hozzáférhető lett új kiadásban.) Megjegyzendő, hogy Tormay Cécile a Tanácsköztársaság időszakában üldözött lett, de álnevet használva sikerült elrejtőznie.
1923-tól alapító szerkesztője lett a Napkelet című folyóiratnak. 1930-ban a Corvin-koszorúval tüntették ki. Ugyanabban az évben megjelent két, latinból készült fordítása: Kis magyar legendárium és Szent István királynak intelmei. A kötet tartalmazza Szent István király nagyobbik legendáját, Szent István király kisebbik legendáját, Szent Imre herceg legendáját és Szent Gellért püspök életét. Tormay fordításában elsőként szólaltak meg magyarul ezek a különös fontosságú nemzeti értékek.
1936-ban a kétszeres Nobel-díjas Marie Curie utódaként tagja lett a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának. A korabeli irodalomtörténeti értékelések alapján az 1930-as években szóba került, hogy megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Az elismerésre 1936-ban és 1937-ben fel is terjesztették, ám korai halála miatt nem nyerhette el. (Mintegy két tucat magyart tartunk számon úgy, hogy csak egy „hajszál” választotta el őket a Nobel-díjtól; közéjük tartozik Eötvös Loránd, Lenhossék Mihály, Herczeg Ferenc.)
1937-ben bekövetkezett haláláról országszerte megemlékeztek. „A kiváló írónőt régi szívbaja ölte meg” – írta a Somogyi Újság április 3-i számának címoldalán. Ravatala az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában állt, majd a Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra. A Kőfaragó utcát, ahol lakott, a háború előtt egy ideig Tormay Cécile utcának nevezték. Az 1945 előtti Magyarország megbecsült szellemi alkotójaként élt és dolgozott. A Károlyi kertben ülőalakos márványszobra volt, amelynek fejét 1945-ben leütötték, a házán elhelyezett emléktábláját összetörték, műveit a könyvtárakból zúzdákba vitték. Később rokona, Ritoók Zsigmond, az ezekhez hasonló szomorú megnyilvánulásoktól tartva, holttestét elhamvasztatta, és a Farkasréti temető 50/362. számú urnafülkéjében helyeztette el. A fülkére a nevét sem írhatták ki. E kiváló írónő munkásságáról a háború utáni hivatalos körökben kevés szó esett; jó szó még kevesebb. Indokolt, hogy életművének újraértékelése már évek óta napirenden van.
(Tormay Cécile könyvei kaphatók az Új Ember könyvesboltjaiban.)
