Fotó: Merényi Zita
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való előkészületként Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszust tartanak november 10. és 16. között: a szentmiséről lesz minden este tanítás egy-egy templomban a főváros XIII. kerületében. Kálmán Antallal, a Béke téri Szent László-templom plébánosával, a kongresszus kezdeményezőjével beszélgettünk.
Hogyan született meg Önben az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus megrendezésének gondolata?
– Gergely Jenő bácsinak (Gergely Jenő történész – a szerk.) van egy nagyon érdekes könyve az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról. Részletesen leír mindent, és megfogalmazza, hogy háromfajta kongresszus van: a nemzetközi, nemzeti és helyi eucharisztikus kongresszus. Eszembe jutott, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nagyon szépnek és izgalmasnak ígérkezik, sok embert érint. Jó lenne, ha helyi szinten is többet foglalkoznánk az Eucharisztiával, közelebb kerülnénk Krisztushoz. Néri Szent Fülöp mondogatta: „Mikor kezdjük már el Istent szeretni?”. Annyi mindennel foglalkozunk, annyi minden történik az életben, és bevillant a gondolat, milyen jó lenne, ha együtt miséznénk mi, papok egy hétig, és meghívnánk erre a híveket. Sikerült meggyőznöm erről a szomszéd plébánosokat: Erdődi Ferencet, Hodász Andrást, Monostori Lászlót, és nevet is adtunk a kezdeményezésnek: Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus. A lényeg, hogy ebben az egy hétben egy nap csak egy helyen lesz esti mise a kerületben – ha például a Béke téren lesz, a többi templomban nem. A vendéglátón múlik, hogy miként készülnek erre.
A jelzett egy héten minden este 18 órai kezdettel más-más személy tart előadást a szentmiséről a kijelölt templomban. Kik lesznek ők?
– A templomunkat 1929. november 10-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíbornok, hercegprímás. A városrész akkor még Terézváros része volt, kilenc évvel később lett Angyalföld. Ez lesz az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszus kezdő állomása november 10-én, vasárnap este, és erre a szentmisére meghívtuk Erdő Péter bíboros atyát. Hétfőn a Rokolya utcában Monostori László atya, kedden a Béke téren Fábry Kornél atya, szerdán a Babér utcában Erdődi Ferenc atya tart előadást. Csütörtökön, 14-én fogok beszélni a Lehel téri templomban a hitvallásról. Pénteken a Babér utcában Pál Ferenc atya, szombaton a Lehel téren Hodász András atya tart előadást a szentmiséről. Megbeszéltük, hogy a szentmise különböző részeiről beszélünk: készület a szentmisére, a bűnbánati rész, a felajánlás, és így tovább.
A beharangozó szerint lesznek további programok is. Mondana konkrétumokat?
– Minden plébánián van egyházmegyei összekötő, aki már három éve foglalkozik az eucharisztikus kongresszussal. Őket bíztuk meg, hogy találjanak ki valami nagyon szépet. A Rokolyában Erdődi Ferenc atya azt mondta, hogy gyógyító alkalmat tartanak verbita atyák vezetésével. A karitászcsoportunk jelezte, hogy az egyik napra szívesen meghívna három másik karitászcsoportot, hogy mise után elbeszélgessenek egymással. Szeretnénk meghívni a hittanosokat is. A területünkön körülbelül ezer hittanos van. Kapnak majd egy-egy matricagyűjtő albumot, amelybe beleragaszthatják a templomról, az oltárról készített matricákat, illetve a misét bemutató atya képét. Ezeket a matricákat a helyszínen kapják meg. Ha az ezer hittanosból csak százan eljönnek, és elkísérik őket a szüleik, akkor nagyjából tele lesznek a padok, plusz a többi hívő, akik hétköznap misére szoktak járni. Bízom benne, hogy bensőséges hangulatúak lesznek az előadások, de van bennem félelem is, hogy nem fogunk beférni a templomba, olyan sokan leszünk.
Mit remél az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszustól?
– Gondolkoztunk, hogy mi legyen az esemény jelmondata. Három variáció született meg. Az egyik: Térj meg, Angyalföld! Nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy amikor keresztelés, bérmálás, esketés, temetés történik egy családban, s a hívek felkeresnek minket, befizetnek ezekre, mint valami szolgáltatást ezeket megkapják, hanem mindenekelőtt az, hogy segítsük őket közelebb kerülni Krisztushoz. Ez a misszió elsősorban azoknak szól, akik valamilyen szinten részesei az Egyházunknak. Lehet, hogy katolikus iskolába jártak, éveken keresztül tagjai voltak valamelyik közösségnek, de közben megházasodtak, megszülettek a gyerekek, és már nem tudtak úgy eljárni a misékre, mint korábban, vagy egyéb okok miatt estek ki a plébániai közösségből, például mert azt az atyát, aki segítette őket, máshová helyezték. Őket szeretnénk megszólítani, hogy jöjjenek vissza, térjenek meg. Ha ez sikerül, akkor jó irányba haladunk. A másik jelmondatunk: Támadj föl, Angyalföld! A harmadik pedig: Mintha mise történt volna!!! Számunkra a mise a legszentebb dolog, ami valaha is megtörtént a világban. Ha azt írtuk volna le, hogy misére hívunk mindenkit, az egy megszokott mondat, amit az emberek nem vesznek észre. A jelmondatunkon viszont biztos, hogy elgondolkoznak az emberek: mit is jelent ez pontosan? Kicsit provokatívnak szántuk.
Milyen gyümölcsei lehetnek a későbbiekben az Angyalföldi Eucharisztikus Kongresszusnak?
– Az én vízióm szerint ennek lesz folytatása: közös imádságok, de nemcsak itt, hanem az ország más részein is. Hallottam már olyan plébániáról, ahol a papok, a kezdeményezésünkön felbuzdulva, elgondolkoztak azon, mit tehetnek, és alkalmazzák a „helycserés támadást”, hogy egy-egy misét elmondanak egymás plébániáján. Biztos vagyok benne, hogy máshol is lesznek hasonló kezdeményezések. Azt nem hiszem azonban, hogy itt, Angyalföldön folytatódni fog a kezdeményezésünk ebben a formában. Hogy milyen gyümölcsei lehetnek ennek, mi az, ami tovább tud élni? Akkor töltené be valódi küldetését a mi kongresszusunk, ha azok az emberek, akik csak vasárnap járnak misére, hétköznap is eljönnének. Vagy akik eddig nem jártak templomba, időnként betérnének. Egy lépést megtenni Isten felé… Amikor vége lesz a hétnek, összeülünk majd a papokkal, hogy kigondoljuk, hogyan lehetne kvázi miseközösségeket létrehozni azok számára, akik fontosnak érzik, hogy ott legyenek a templomban, hogy együtt ünnepeljenek.
