Egy ember alkotta csoda

A restaurálás négy hónapja alatt megtisztították a szennyeződésektől, a rárakódott gombáktól és mikroorganizmusoktól, pótolták a hiányzó mozaikokat, és kijavították a repedéseket. „A legnehezebb feladat a kő megfelelő, eredeti színének megtalálása volt” – mondta Marcia Braga, a munkálatok vezetője. A talapzatával együtt harmincnyolc méter magas, art deco stílusú szobor Brazília jelképe. Megalkotásának gondolata először 1850 körül egy katolikus papban, Pedro Maria Bossban fogalmazódott meg. Izabella portugál hercegnőtől anyagi támogatást kért hozzá, de sikertelenül. Brazília függetlenségének századik évfordulója alkalmából, 1921-ben újra felvetődött az ötlet. Egy ismert hetilap pályázatot írt ki nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes Heitor da Silva Costa műve lett: egy Krisztus-szobor, amely oltalmazón magához öleli a várost. Az elképzelés megvalósítására a Rio de Janeiró-i egyházmegye adománygyűjtést szervezett. A szobor Párizsban készült el; fő szerkezeti elemei vasbetonból vannak, az alakot pedig zsírkőből faragták ki. Elemekre bontva szállították Rio de Janerióba, majd – egy külön erre a célra épített – kisvasúttal vitték fel a Corcovado-hegyre, és ott állították össze. A munkálatok öt évig tartottak, a szobrot 1931-ben avatták fel. A restaurálást köz- és magánadományokból finanszírozták. Összesen száz munkás dolgozott a szobron a munkálatok során. A felújítás nem zajlott zavartalanul: április közepén néhányan felmásztak az állványzatra, és festékszóróval összefirkálták a fejet. Az eset nagy port kavart, már csak azért is, mert a szobor történetében ez volt az első rongálás. Az újbóli felavatás valóságos nemzeti ünnep volt – hét éjszakán át a brazil nemzeti színekkel, zölddel és sárgával világították meg az ismét ragyogó fehér szobrot. Rio de Janerio főpásztora, Orani Joao Tempesta, aki az újraszentelést végezte, kiemelte: „Gyönyörű és fontos pillanat ez, nemcsak a város, de egész Brazília számára.”