Fotó: Lambert Attila
A Magyar Kurír – Új Ember-kiadványok sorozatában megjelent kötet alapja egy interjú, amelyet Kiss Péter újságíró készített Elekes Szende pszichológussal. A beszélgetés menetét egyperces írások szakítják meg, amelyekben számos beszélgetőpartner vall arról, hogy miként élte meg a felnőtté válást, mikor érezte úgy, hogy valami alapvetően megváltozott az életében. A fejezeteket Agonás Szonja haikui vezetik be.
A kiadó részéről Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, a mesékből ismert „ideális” gyerek elment otthonról, legyőzte a sárkányt, vagyont szerzett, és aztán hazatért. A mai világban az lenne az ideális, hogy iskoláit befejezve a fiatal munkát keressen, egzisztenciát teremtsen magának, és családot alapítson. Manapság azonban ez a „normális” magatartás válik egyre meseszerűbbé.
Somogyiné Petik Krisztina, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, a kötet lektora szakmai szempontból beszélt a könyvről. Rámutatott: sok szülő napról napra szorgalmasan leírja, hogy mi történik a gyermekével. Amikor azonban a kicsi két-három éves lesz, a feljegyzések abbamaradnak. Ennek legtöbbször az az oka, hogy a változás ekkortól már nem olyan látványos, mint annak előtte. Sokáig így voltak ezzel a pszichológusok is: elsősorban a gyermekkorral foglalkoztak, a fiatal felnőttekkel nem. Később aztán rájöttek, hogy a fejlődés nem zárul le, sőt, egészen a halálig tart.
Daniel Levinson amerikai pszichológus vetette fel azt a gondolatot, hogy a felnőtté válásnak is vannak szakaszai, melyek során több krízist is megélhet valaki. Egyre több az olyan fiatal, aki látszatra felnőtt, de még gyerekként éli meg magát. Toporog, nem tud dönteni, sok mindenbe belevág, de nem folytatja, amit elkezdett, a házasságkötést pedig csak halogatja, hiszen elköteleződni sem tud. Ugyanezt tapasztaljuk a világnézeti kérdések tekintetében is. Még ki sem kerülnek a fiatalok a gyerekkorból, máris eléri őket a középkorúakat érintő válság.
Ez a kötet nem szakkönyv, ugyanakkor nagyon szakmai. Érdekesen és izgalmasan mutatja be a felnőtté válás kérdéskörét, bennünket is arra inspirálva, hogy elgondolkodjunk rajta.
Fehérváry Jákó OSB, a Szent Szabina-kápolna igazgatója lelkipásztori szempontból közelített a könyv által felvetett problémákhoz. Egy személyes élményét megosztva elmesélte, hogy a közösségében létrehoztak egy olyan csoportot, amelyben az életük közepén járók beszélgetnek egymással. Nagy meglepetésükre közülük többen is úgy érezték, hogy tulajdonképpen még be sem fejezték az ezt megelőző korszakukat.
E könyv fontos erénye a hétköznapisága. Rámutat arra, milyen sok minden múlik a jelentéktelennek tűnő, apró momentumokon. Sokszor azt gondoljuk, az élet nagy kérdéseire csak nagy válaszok léteznek. Ez a könyv nem kínál minden kérdésre azonnali, receptszerű megoldást. Inkább leíró jellegű, sok provokatív kérdést tesz fel, amelyekben a magunk kérdésfelvetéseire ismerhetünk. A válaszok megfogalmazásában ugyanakkor sok esetben maga a kérdés is a helyére kerül.
Korunk emberének nagy szüksége van a biztonságra. Szeretnénk mindent előre látni, szeretnénk a kezünkbe kaparintani a jövőt, ám be kell látnunk, nem ez az Isten szerinti élet.
A könyv foglalkozik a korai zárás jelenségével is. Fehérváry Jákó elmondta, hogy szerzetesközössége ma már csak olyan jelentkezőt vesz fel, akinek egy szakma vagy egy diploma már a kezében van. A bencés szerzetes azt is hangsúlyozta, hogy növekedésre serkentő struktúrákra lenne szükség az Egyházban is. Az evangéliumokban említett gyermeki lelkület inkább a ráhagyatkozásban, a pillanat megélésében lehet minta.
Elekes Szende pszichológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára elmondta, hogy már több ismerőse gratulált neki a könyvhöz. „Nem az én érdemem, kérdeztek, és én igyekeztem válaszolni” – mondta. A felnőtté válás témájával több síkon is foglalkozott. Tanárként ezzel a korosztállyal találkozik a legtöbbet, és pszichológusként is szembesül a fiatalok elköteleződési nehézségeivel. Ezek a tapasztalatok inspirálták arra, hogy kutatóként is ezt a témát tanulmányozza.
Kiss Péter, a könyv társszerzője mindehhez hozzátette: ez a könyv egy folyamatos beszélgetés gyümölcseként született meg. „Nem mindig volt világos, hogy mi lesz az eredménye, csak azt éreztem, hogy a munka egyfajta euforikus állapotba juttat, valamiféle flow-élményt ad.
A beszélgetőtársak rejtélyessége és bölcsessége inspirált, s bár azt hittem, hogy én vagyok a túravezető, sokszor inkább Szende vezetett engem. Úgy éreztem, bárhova megyek ezzel a feladattal, minden ajtó megnyílik előttem.”
A könyv haikuinak szerzője Agonás Szonja. E Japánból származó műfaj tulajdonképpen egy rövid, öt, hét és ismét öt szótagú sorokból álló kis vers. Témájában eredetileg az évszakokhoz és az időjáráshoz kötődött, de mindig van benne valami csavar is. „Hogyan lehet kicsiben megfogni valami nagyobbnak a lényegét? Ezek a versek is próbálkozások, amelyekben tetten érhető a fejlődés, a változás. Lehet, hogy művészileg nem olyan jelentősek, de lehetőséget adnak arra, hogy a felnőtté válás kérdéseit egy egészen más oldalról is átgondoljuk” – mondta Agonás Szonja, aki a könyvbemutató mottójául ezt a haikut fogalmazta meg: Az életedet úgy írjad, hogy az írjon emberré téged.
A megjelentek ajánlották a kötetet minden Isten-keresőnek és önkeresőnek, életkortól függetlenül. Szülőknek, hogy jobban értsék a folyamatot, amelyben nekik kell – jól – bábáskodniuk, és azoknak, akiket a megértés, és nem az azonnali megoldás vágya hajt, hiszen „ezt egy életen át kell játszani”.
Az Elekes Szende – Kiss Péter: Repülni tanulunk – Beszélgetések a felnőtté válásról című kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest V. kerület, Ferenciek tere 7–8.) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.
