Kárókatonák a magasfeszültségű oszlopon

Sokan járnak ide horgászni, láttuk az autókat és a lakókocsikat, de mindenütt példás rend és tisztaság volt. A nádszegélyben mindenfelé horgászstégek, amelyeket, ha horgász nem ül ott, kacsák használnak pihenőhelyül. Az egyiken két tőkés récét láttam, egy másikon, a túlsó parton, Andris a távcsövével ugyancsak tőkéseket fedezett fel, de egy szép üstökös réce gácsért is talált. Mindenütt karicsoltak a nádirigók és a cserregő nádiposzáták, s gyakran szólt a kakukk is. Ez azt is jelenti, hogy jó néhány fészekben kis kakukkot fognak nevelni a mostohák.
Egyes részeken igazi bozótdzsungel szegélyezi a vizet, a virágzó bodza- és vadrózsabokrokat komló és más futónövények teszik szinte átláthatatlanná. Igazi fülemüleparadicsom ez, sokfelé csattogtak ezek az így láthatatlan, szép hangú madarak, s barátkák is csatlakoztak hozzájuk. Az egyik tóban deszkaalapra kavicsot szórtak, s ezen a mesterséges költőhelyen most küszvágó csérek fészkelnek. Andris a teleszkópján keresztül legalább tíz kotló madarat számolt.
A magasban sárgalábú sirályok keringtek, cigány- és barátrécék repültek, átszállt egy bakcsó és néhány szürke gém is. A parton napozó mocsári teknős előttem csúszott a vízbe, később, valamivel távolabb, jókora vízisiklót fedeztem fel. Az egyik tó túlsó partja felé távcsövezve érdekes dolgot lehetett látni. Egy üzemen kívüli magasfeszültségű oszlopon (a vezetékek a földre lógtak) kárókatonák fészkelnek, Andris majd tucatnyit számlált. Egy másik ilyen oszlop a tó közepén feküdt félig a vízbe dőlve, azon is kárókatonák ültek, és onnét indultak a vízbe halászni.
Májusra jellemző a rengeteg tarka virág. Erdei mályva, a sok kis sárga talán valamelyik pimpó, orvosi somkóró, és sorolhatnánk tovább. Érdekes, hogy kevés volt a pipacs, csak egyetlen piros foltot láttam, de az gyönyörű volt. Jó magasak már az ökörfarkkórók, de sárga virágaikat a nyárra tartogatják.
A tavaktól távolabb, egy bokrokkal tarkállt legelőn marhacsorda legelt, Ica vette észre, hogy seregélyek szaladgálnak körülöttük. Gyakran láttam Apaj-pusztán, ahogy ezek a madarak összeszedik a nagy állatok lépéseitől mozduló rovarokat, nyáron a felugró sáskákat. Az egyik bokor száraz ágán tövisszúró gébics ült, mezei poszáta énekelt, Andris távolról egy énekes nádiposzáta hangját is hallotta. Reméltem, hogy láthatunk majd karvalyposzátát, a terület neki való volt, de sajnos nem sikerült. A villanyvezetéken két gyurgyalag ült, az úton, a két napja lehullott esőtől nedves földön boglárkalepkék szívogattak. Még soha nem jártam itt. Örülök, hogy láthattam ezeket a tavakat és a környéket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..