Milyen legyen hát a ruházatom a liturgián? Nincs erre nézve kötelező előírás (dresszkód), mégis a magától értetődő klimatikus, illetve az évszakkal összefüggő körülmények mellett fontos figyelembe venni néhány egyéb szempontot is. Az egyik ilyen az adott ország kultúrájában gyökerező szokás. Olaszországban például, főleg délen, a hölgyek – a fiatalok és az idősek egyaránt – kendőt terítenek a fejükre. Milyen cselekményben veszek részt? A liturgia ünnep, a feltámadás ünnepe, s azé az örök életé, amely felé nemcsak zarándokolunk, hanem amely bár titokzatosan, de közöttünk van (Lk 17,21). A liturgia a ruhám, a megjelenésem miatt is szép, mert a szép életről és országról szól.
Ki nekem az Úr? Mit jelent számomra a közösség, amelynek tagja vagyok, és kik azok, akikkel ünnepelek? Ki vagyok én? A szentháromságos egy Isten szép, lenyűgöző, s ez a szép Isten szeret engem, vagyis értékesnek tart, sőt nagyon értékesnek, hiszen rajtam Jézus drága vére, rajtam az ő királyi méltósága, s ezt tudom magamról, így ennek megfelelően öltözöm fel. Nem vagyok „akárki”, sem Istennek, sem az ő királyi papságának, amely az egyházam. Megtisztelem ezért őket is, az „értékesek közösségét”, amely a Szentháromság ikonja.
Legyek tehát ünnepélyes, mégis egyszerű – tiszta önmagam, s önmagamból az a szép, aki lehetek az Úrnak, s kegyelméből magamnak és a közösségemnek is.
