Fotó: Lambert Attila
Háromévente más-más ország rendezésében valósul meg a világ domonkos nővéreinek találkozója, melynek célja egyfelől a közös stúdium – a rend egyik alappillére –, másfelől a nővérek közötti kapcsolattartás és a tapasztalatcsere. A világ különböző országaiban működő kongregációkat a Dominican Sisters International (DSI) világszervezet fogja össze. Ez a rendi konföderációnál lazább kereteket biztosító együttműködés egyesíti a 110 országban működő 147 kongregációban élő 21 300 nővért. A DSI élén a főkoordinátor áll, akit a kongregációk általános főnöknői választanak.
A 2013-ban megválasztott, karibi származású Marie Therese Clement OP is megtisztelte jelenlétével a közép- és kelet-európai régió találkozóját. „Közösségeink nem élhetnek szigetekként. Együttműködést kell kialakítanunk, közös tevékenységet kell folytatnunk, amellett, hogy minden országban őrizzük a hagyományokat és támogatjuk a helyi igényekre választ adó szolgálatot” – mutatta be a világszervezet célkitűzését Marie Therese nővér.
A DSI kontinensek szerinti egységekben működik. Az európai egység – közös nyelv hiányában – régiókra oszlik. A francia, a spanyol és az angol régió mellett önálló csoportot alkotnak Közép- és Kelet-Európa országai. A volt kommunista államokat összefogó régió kiemelt jelentőségű. Ezt Petres Lúcia OP, a régió koordinátora így indokolta: a mi képzésünkre rányomta a bélyegét a negyvenévnyi kommunizmus. A rendszerváltáskor a fiatal nővérek nem kaptak megfelelő mélységű domonkos képzést.
Lassan alakult ki a képzésünk átfogó karaktere – tette hozzá Deák Hedvig OP, a magyar közösség általános főnöknője. – Nagy nyitottságot tapasztaltunk a világszervezet részéről arra, hogy megosszák a rend lelki kincseit az országainkban működő közösségekkel. 2000-ben nálunk járt a DSI akkori főkoordinátora. Kezdeményezésére tartottuk meg 2001-ben Kőszegen az első régiós találkozót, amely mérföldkőnek bizonyult.
Tizenhét évvel ezelőtt három ország kongregációi gyűltek össze kőszegi házunkban: cseh, szlovák és magyar nővérek. Örömmel fedeztük fel közös gyökereinket, hiszen a kőszegi házunkból nőtt ki a másik a két közösség. Az egység szép megtapasztalása volt ez mindenki számára. Nagyon jó, gyógyító élmény volt újra egymásra találni. Mély barátságok születtek, együttműködések alakultak ki, amelyek azóta is tartanak. A nemzeti ellentétek, ha voltak is ilyenek, nagyon gyorsan feloldódtak – mesélte Lúcia nővér a kezdetekről. – Az évek során a kapcsolódó országok köre kibővült, ma már tizenegy ország tagja a régiónak. Megértettük, hogy mindenkinek szüksége van az együttműködésre, a kapcsolatra. A meghívás a találkozásra Európa valamennyi közösségének szól.
*
Az első képzések, amelyek témái a domonkos szentek voltak, lelkiségi alapozást nyújtottak a résztvevőknek. A mostani képzés középpontjában a Szentírás állt, Nők a Bibliában címmel foglalkoztunk a szövegekkel. „Olyan volt, mint egy lelkigyakorlat. Imádsággal kísérve olvastuk a Szentírást” – mondta Hedvig nővér. A téma főelőadói a Svájcból érkezett Philippe Lefebvre OP (Fribourgi Egyetem), illetve az iraki Nazik Matty OP voltak.
Deák Hedvig, Petres Lúcia, Hernády Krisztina és Kortis Zsófia nővér osztotta meg velünk élményeit a téma feldolgozásával kapcsolatban. Hedvig nővér elmondta, hogy a képzésük kezdetén „reduktív történetkritikai exegézist” kaptak, amely a Szentírás keletkezésére és egyes egységeire koncentrált. Ezúttal egészen más szemszögből közelítették meg a Bibliát, az Ó- és az Újszövetség egységéből kiindulva mutattak rá összefüggésekre. Az előadók sokféle történettel készültek, olyanokkal is, amelyeket magunktól nem biztos, hogy olvasnánk, „tizennyolcas karikás történetekkel”.
Lúcia nővér a Magnificat kapcsán azt emelte ki, milyen érdekes volt a hatástörténetet ezúttal visszafelé nézni. „Sokszor beszélünk arról, hogyan hat az Ószövetség az Újszövetségre. Most megfordítottuk a sorrendet.” Közben az élet sokféle helyzete szóba került, az előadók ezzel a Szentírás életszerűségét igyekeztek alátámasztani – tette hozzá Zsófia nővér.
„Úgy beszéltek a családtörténetekről, mintha a rokonságukról, a bibliai személyekről pedig mintha az ismerőseikről mesélnének. Ezáltal nagyon közel tudták hozni a résztvevőkhöz a bibliai szereplőket. Azt is megmutatták, hogyan tud működni Isten a negatív alakokon, az erkölcsi minőségükben megkérdőjelezhető, elfogadhatatlan helyzeteken keresztül.” Az előadók arra fókuszáltak, mit tudhatunk meg a nő – az ember – Istennel való kapcsolatáról, és arra a kérdésre keresték a választ, hogyan tudtak nővé válni a bemutatott alakok az adott élethelyzetben, abban a környezetben, ahol éltek. „Hogyan viszonyultak Istenhez, miként tudtak ezáltal életet adni, és hogyan vívták meg a saját harcaikat – izgalmas kérdéseket fejtegettünk.”
Feltették azt a kérdést is, hogy mi a Szentírás alapján a nő feladata. Krisztina nővér szerint a nőnek a férfit kell segítenie abban, hogy férfi legyen. Együtt kell működnie Istennel. De sem a nő, sem a férfi nem definiálható Isten nélkül. Ha kihagyjuk Istent a definícióból, nem jutunk el az örök kérdésekre adott igazi válaszok megértésére. Krisztina nővér úgy fogalmazott: a nő szerepében nagyon fontos a zsigeri kapcsolat Istennel, a ráhangolódás. A nő az élet forrása, ott van az élő vízforrás közelében. A férfi pedig arra vágyik, hogy befogadhassa. Kiegészítik egymást.
Az iraki Nazik Matty OP nővér háború sújtotta országa helyzetéről beszélt a nővéreknek. (A vele készült interjút lapunk 9. oldalán olvashatják.)
A magyar elöljáró, Deák Hedvig OP és Marie Therese Clement OP főkoordinátor is nagy jelentőségűnek nevezte a találkozót: „A személyes kapcsolatok jól kamatoztathatók az együttműködésekben, a közösen szervezett képzésekben és projektekben” – mondták.
