Fotó: Merényi Zita
Örvendező, hálatelt szívvel ünnepelt a Szent Erzsébet Otthon lakóközössége, köztük az itt élő paptestvérek, például a vasmiséjét tavaly ünneplő Futó Károly atya is.
A szentmisére az otthon énekkara meglepetéssel készült: azokkal a dalokkal örvendeztették meg az ünnepeltet, amelyek egykor a papszentelésén hangzottak el.
Dobozy István hét éve él a pilisvörösvári otthonban. Lelki beszélgetéssel, beteglátogatással, imával, szentmise bemutatásával, gyóntatással segíti az intézményben lakók hitéletét. Kilencvennyolc éves kora ellenére frissen, lendületesen vonult be a szentmisére. Szemüveg nélkül, hangosan, jól intonálva olvasta fel a szentmise szövegeit. Szentbeszédében röviden áttekintette életútját, és vallott lelkipásztori hivatásáról.
„Boldog, akit meghív asztalához az Úr” – idézte a liturgia szövegét, és homíliáját ez a boldogság hatotta át. „Az Úr még igényt tart rám, hogy szeretetét sugározzam tovább a szegényeknek, a betegeknek és mindazoknak, akikkel találkozom. Szentjánosbogárnak küldött közétek – fogalmazta meg életfeladatát. – Isten szeretetét jelenvalóvá tenni – ez a pap küldetése” – fogalmazott. István atya vallja, hogy az élet utolsó szakaszában is Jézus Szívének szeretetével kell szeretnünk egymást. „Tudjunk a rózsákról, és viseljük el a töviseket” – mondta felidézve a hetvenöt évi papi szolgálat eseményeit, melyek között tövisek és rózsák egyaránt akadtak.
Dobozy István életére visszatekintve így fogalmazott: „Mindent Istentől kaptam. Az örök élet felé hajló éveimben Krisztus kísér. Azért imádkozom, hogy egymás terhét hordozva Krisztus szeretetét magunkévá tegyük, hogy majdan megnyissa előttünk a mennyek kapuját.”
Püspöke szeretettel köszöntötte a jubiláns papot: „Léted ajándék a többi ember számára.” Személyes vallomást fogalmazott meg: „Benneteket úgy neveltek, hogy Krisztus megjelenítői, az ő képmásai legyetek. Ezt tanultam tőletek” – mondta Beer Miklós.
Ezt követően átadták Dobozy István atyának azt az oklevelet, amelyben Ferenc pápa küldte áldását a jubilánsnak.