Az ősidők óta lakott, vizesárokkal védett mészkődombon álló erődítményt XIII. századi írások említik először. Diósgyőr nagy korszaka a királyoké és királynéké: „Nagy Lajos király építtette ki a várat a mai alaprajzzal megegyező XIV. századi képére, s 1364-ben királyi várrá lesz; ekkor kapja némi átalakítás után gótikus képét, amelyet – mai állapotában is – számos oszlopfő, bordaindítás, gyámkő stb. érzékeltet. A Nagy Lajos király kedvenc tartózkodási helyévé előlépett várkastély a XIV. század végén éli fénykorát, s az 1378-as évvel jelölhetjük végleges kialakulását, amikor a király a vár építőjét, Ambrus mestert Diósgyőrből Eperjesre küldi. A külső várfalöv Zsigmond – illetve Mátyás – uralkodása alatt épül ki a várárokkal együtt.
Zsigmond király uralkodásától kezdődően Diósgyőr mint királynéi vár, csak másodrendű szerepet játszik. Úrnői: Zsigmond második felesége (a zajos életmódja miatt) »ekebontó Borbálának« nevezett Cillei Borbála, majd Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin után Estei Beatrix. 1482-ben itáliai udvaronc, Bernardino Monelli Diósgyőr várnagya. Ez időből származnak a zsigmondi időkre emlékeztető kevés, késő gótikus részletet felváltó reneszánsz díszítmények, mindenekelőtt az egykor a kápolnát díszítő Giovanni Dalmata-dombormű, a csodálatos »Diósgyőri Madonna… «” (Miskolc, Csorba Zoltán szerk.). A korábbi vár- és városismertetők természetesen múlt időben szóltak arról, amit akkor elárultak magukról a tekintélyes romok: a földszinttől elválasztott lakószintre az udvarból két lépcső vezetett fel. Az északi szárny teljes emeletét egy kéthajós, középen három pillérrel alátámasztott nagy csarnok foglalta el…
Ferenczy Károly és Gergelyffy András a Műemlékeink című sorozat kiadványában ekképp láttatta a reprezentatív célokat szolgáló helyiséget: „A tornyok falán fennmaradt kettős boltívnyomok és a törmelékből előkerült faragott kövek tanúsága szerint a vár legnagyobb terme, a 26 méter hosszú és 13 méter széles, azaz 338 négyzetméter alapterületű úgynevezett lovagterem helyezkedett el itt. Ezek a méretek külföldön is ritkák, és lényegesen felülmúlják a magyar műemlékanyagban ismert hasonló jellegű helyiségekét, így a lékai vár XIII. századi, a Hunyadiak vajdahunyadi várának XIV–XV. századi, 270 négyzetméter alapterületű lovagtermét, valamint a kőszegi vár Mátyáskori, ugyancsak viszonylag nagyméretű lovagtermét. Egy külső falcsonk szemléltető adatai alapján a terem ablakai korábbi időben csúcsívben záródó, nagyméretű nyílások voltak; később azonban elfalazással derékszögű kisebb nyílásokká szűkítették azokat.”
A múlt visszaidézésében nagy szerepet játszott Pap Lajos kőfaragó és kőszobrász műhelye. Minden bizonnyal e szentendrei székhelyű „kortárs céh” végezte a legjelentősebb és leglátványosabb munkát az egykori romterületen. Elég csak az említett impozáns trón- és lovagteremre utalni, amelyet pontosan tudtak rekonstruálni a boltozatindítások, oszlophelyek és a fellelt épületelemek, töredékek alapján.
Az Új Széchenyi Terv keretében megvalósuló beruházás eredményeként újult meg a palota keleti szárnyának közepén a szikladomb peremére könyöklő, nyolcszögű szentélyzáródású, kétemeletes kápolna is. A XVI. századi kis templomot – a vár ünnepélyes átadása előtt tíz nappal, augusztus 20-án – Palánki Ferenc egri segédpüspök szentelte fel Nagy Lajos lánya, Szent Hedvig lengyel királynő tiszteletére.
