Diakónust szenteltek Veszprémben
Fotó: Veszprémi főegyházmegye

 

 

A szertartás során Varga István, a szeminárium rektora kérte a főpásztortól az akolitus diakónussá szentelését.
Az érsek homíliájában a napi evangéliumhoz kapcsolódva a szeretetről beszélt. A szeretet köt össze bennünket, ezáltal válhatunk egyre inkább hasonlóvá Istenhez, akiről Szent János azt mondja, hogy maga a Szeretet. Az az ember, akiben élő a szeretet, igényli, hogy legyen, akit szerethet, akit elfogadhat, akinek átadhatja önmagát. Isten sem rideg magányosság, hanem a lét és a szeretet közössége, akit úgy hívunk: Atya, Fiú és Szentlélek – hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette: ahhoz, hogy szeretni tudjunk, szükségünk van a szabad akaratra, nem a túlzó, hanem a mértéktartó szabadságra és a szeretetre. A főpásztor a szentelendőhöz intézett szavaiban idézte a szentelési szertartás szövegét: „Legyen meg benned a tettetés nélküli szeretet, a betegekkel és a szegényekkel való törődés!” Azt kívánta a leendő diakónusnak, hogy szeretettel viseltessen embertársai iránt, ez megkönnyíti a hitvallást és a hit igazságainak továbbadását.
A szertartás során Tóth Tamás ígéretet tett feladata hűséges vállalására, majd a mindenszentek litániája alatt leborult a földre, és a jelen lévő papokkal, valamint a szentelésre nagy számban érkező hívekkel és rokonokkal együtt imádkozott. Az érsek kezét a szentelendő fejére téve mondta el a szentelés legfőbb imádságát: „Küldd el reája a Szentlelket, kérünk, Istenünk, hogy hétszeres kegyelmi ajándékod által a szolgálat hűséges végzésére erőt nyerjen.”
Végezetül az új diakónust beöltöztették liturgikus ruháiba: a stólát a bal válláról átvetve a jobb oldalánál megkötötték, és ráadták a dalmatikát. Megkapta szolgálata eszközét, az evangéliumoskönyvet. Először az érsek, majd a diakónusok is békecsókot váltottak vele. A szertartás további részében felszentelt diakónusként már ő volt a főpásztor segítségére a szentmise bemutatásában.