A biblia üzenete

Ajándékot kapni jó dolog, ha tudunk mit kezdeni vele. Néha előfordul, hogy olyasmivel lepnek meg bennünket, amiről az ajándékozó azt gondolja, örülni fogunk neki, máskor meg olyasmit kapunk, ami az illetőnek épp a keze ügyébe esett, és odaadta. Ilyenkor megesik, hogy igyekszünk „elpasszolni” az ajándékot, keresni valakit, aki használni tudja, amit mi nem, és örül neki.
Amikor azonban számunkra fontos ajándékot kapunk, azt birtokba vesszük, használjuk, ha étel-ital, akkor megkínálunk belőle másokat, ha játék, játszani hívjuk vele a barátainkat, ha szellemi öröm, megosztjuk egymással.
Szent Pál apostol a fiatal korintusi közösséget az ajándékokról tanítja, amelyeket ott hagyott nekik, amikor Istennek adták életüket a keresztségben. Miféle ajándékok ezek? A részletezésük már nem szerepel a pünkösdvasárnapi szentleckében (bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás, csodatevés, prófétálás, a szellemek megkülönböztetése, a nyelvek). Ehelyett a felosztásuk, a természetük nyer meghatározást: lelki adományok, szolgálatok, tettek. Látjuk, hogy nem olyan ajándékok ezek, amelyeket a vitrinbe vagy a falra lehetne tenni. Az adományokat a Szentlelken keresztül kapjuk, de a teljes Szentháromságba kapcsolnak be: a lelki adományok, a karizmák a Szentlélek ajándékai. A szolgálatok Jézus Krisztus diakóniáira utalnak, aki példát mutatott, hogyan szerette Isten a világot, és aki erőt is ad (szentségi és egyéb segítő kegyelmeket) ahhoz, hogy jól szolgáljunk, jó „diakónusai” legyünk az Úrnak. A szolgálatok lehetnek az egyházi rend fokozatai, de ilyen lehet minden, az Egyházban végzett szolgálat, a formális megbízatásoktól a szülői hivatásig. Végül pedig a csodatettek, az erőmegnyilvánulások, amelyek a teremtő Atya cselekedetei az Ószövetségben és az Újszövetségben, aki az élet ura és ajándékozója, és akinek ereje megnyilvánul a szentségek életet adó és helyreállító energiájában.
Az ajándékok felosztása, felsorolása többféle a Szentírásban. Szent Pál tanításának fókusza itt az egységé: minden ajándék a Szentháromság Egyisten valamely adománya, az egységből fakad, és harmonikusan együttműködve tesz eggyé. Hasonlóan a test tagjaihoz, amelyek a különféle feladatokban egy célért, együtt szolgálják az életet, közös vérkeringéssel, közös idegrendszerrel, harmóniában.
Pünkösd ünnepén örömmel ismerhetjük fel a saját karizmáinkat, amelyekben „jók vagyunk”, s ugyanolyan örömmel fedezhetjük fel, hogy mások másféle karizmákat kaptak, nem azért, hogy bosszantsanak bennünket, hanem hogy teljesebb lehessen keresztény közösségeink és Egyházunk élete, működése.
Felismert, Istentől kapott, általunk elfogadott ajándékaink mind olyanok, amiket nem kell „elpasszolnunk”, sem szégyenlős-szerényen eltitkolnunk, hanem tudunk velük szolgálni, használni, továbbadni őket, és „megkínálni” egymást jó gyümölcseikkel.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..