Csizma az asztalon

Nemzeti ünnepünk alkalmából most tüntetést tartottak az Erzsébet híd pesti lábánál, az egymillió helyett néhány tízezer ember részvételével. Kedélyesen hőbörgő összejövetelük csúcspontjaként beiktatták hivatalába alternatív köztársasági elnöküket: a Dopeman bandanévre hallgató rappert, születési nevén Pityinger Lászlót. Más foglalkozást bajosan aggathatunk rá: nem énekes, mert énekhangja nincs, nem zenész, mert hangszereket nem szólaltat meg – legfőbb tudománya sötéten trágár szövegek sorozatgyártása. Emellett persze más dolgokkal is foglalkozik, melyeket szűkebb hazájában, fővárosunk legrosszabb hírű negyedében szívott magába. Például 2005 decemberében a rendőrség nyomozást folytatott ellene kábítószerrel való visszaélés alapos gyanúja miatt – Dopeman ezt nem is tagadta, sőt azzal büszkélkedett, hogy egy éjszakai klubban Stohl Andrással közösen kokaint szívott, majd egy prostituált oldalán a vécébe mentek… Egyik dalszövegében önmagát kokainos stricinek nevezi: „A strici visszatér, nesztek, Dopeman itt van már megint, felszívtam jó sok kokaint.” 2009-ben „alkoholtól átitatott” interjút adott egy tévécsatornának; két éve pornófilm forgatásra készült, mert „az a vérében van”. Egyik legnépszerűbb slágerének refrénje úgy szól: „Megyünk lopni, megyünk lopni, a Pityinger meg a Váradi, és senki nem szól ránk.”

A balliberális oldal most ezt az embert emelte pajzsra Magyarország alternatív köztársasági elnökeként: ő a sajtószabadság őrzője, a polgárpukkasztó példakép… Egyáltalán: ennek az egész szánalmas cirkusznak mi köze van a nemzeti ünnephez, az 1848-as forradalomhoz? r  

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .