Fotó: Cser István
Mindszenty József kultusza egyre terjed a zarándokhellyé alakuló kicsiny településen. Erre utalt Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, aki a templomszentelés ünnepén a következőket mondta: „Mindszenty bíboros európai hírűvé tette Csehimindszentet, hiszen tiszteletből fölvette a nevét. (Ismert, hogy Pehm Józsefnek keresztelték, 1941-ben kérte nevének megváltoztatását.) Ma Magyarországon azért van szükség Mindszenty bíboros és a hozzá hasonló hősök, szentek tiszteletére – és ennek kormányzati eszközökkel való segítésére –, mert a talaját és irányát vesztett Európában olyan dolgok történnek, mint például legutóbb az egyik országban: Egy katolikusnak mondott nemzet népszavazáson az azonos neműek házasságát kívánja elismertetni. Egy világhírű, minden vallás által tisztelt, a katolikus egyház által szentté avatott pápa, II. János Pál szobrát egy másik országban bírósági döntéssel le akarják bontatni, mondván, kereszt látszik rajta, s nem felel meg az állam és az egyház elválasztása elvének, hogy köztéren keresztény szimbólum legyen. Vagy nemrégiben Csehimindszenttől százötven kilométerre egy nagy rendezvényen, amelyet egész Európa nyomon követhetett a televízióban, egy olyan előadóművészt ünnepelt fél Európa, aki valójában női ruhába öltözött szakállas férfi. Amikor ilyen példák állnak előttünk – és csak az elmúlt egy-két hét történéseiről beszélek –, látszik, milyen nagy szükség van olyan valóban hiteles, maradandó, örök értékek talaján álló emberek, hősök és szentek piedesztálra emelésére, akik irányt mutatnak, és segítenek Európának, Magyarországnak, hogy visszataláljon az igazi, az örök értékekhez a tévutakról. Bízom abban, hogy Európa és benne Magyarország megtalálja a valódi értékeket. Magyarország kormánya azért adott jelentős – százhatmilliós – támogatást ennek a templomnak és környezetének felújításához, mert ez az istenháza nem egy a sok közül, hanem Mindszenty József szülőfalujának temploma, ahol Mindszenty Józsefet megkeresztelték, ahol újmiséjét bemutatta és áldását adta övéinek – nekünk, utódoknak pedig az istenszeretet irányát mutatja.”
Nincs lelke annak a falunak, amelynek nincs temploma. De nincs mély hit abban a faluban, amelynek temploma elhanyagolt – hangsúlyozta Veres András püspök, majd így folytatta: – Mi lenne a világból, ha hiányozna a templom? Elárasztaná a bűn, a gátlástalanság, az elállatiasodás. S mivé lenne az ember, ha nincs temploma, nincs hite? Mindszenty József visszatérő gondolatára hivatkozott: a család, a templom és az iskola – ezek a legfontosabbak az emberhez méltó élethez.
Csehimindszent temploma gyönyörűségesen ragyogott a május végi napfényben. A szentelési misén – amint körülnéztem – a falu szinte valamennyi lakosa részt vett. Nem is fértünk be, a templom előtti, nagy gonddal felkövezett téren követtük a kihangosított szentmisét. A templom körül félkörívben magas fal – mintha csak erődtemplom lenne, és átvitt értelemben valóban az –, stációk sora, tizennégy állomás, az ismert keresztúti jelenetek alatt egy-egy idézet, a legtöbb Mindszenty Józseftől. A bíboros élete valóban keresztútnak tekinthető – ezt a gondolatot erősíti az emlékház kiállítása is.
Néhány eredeti tárgy, amelyek Mindszenty Józsefhez kötődnek, köztük – megható – a kis asztalka, amelyet édesanyjától kapott pappá szentelésekor, s azon dolgozott, amikor körülményei megengedték ezt. A magyarok lelkiismerete – viseli a kiállítás a címet. Belépéskor a budaörsi templomkertben látható Mindszenty-szobor (Babusa János alkotása) gipszváltozata fogad. Mellette a két gyertyatartó az újratemetéskor ott állt Esztergomban, a koporsó mellett.
Aztán a bíboros kabátja, a mosdótál, rézsodronyos ágya a Pázmáneumból. Rajta külföldi magyarok által adományozott hímzett párnák. Könyvespolc, régi rádió, a rádió tetején az édesanya fényképe.
Másik szoba: tizennégy stációban az élettörténet. Középütt gyönyörű kehely kiállítva. „Az amerikai követségen töltött önkéntes fogsága idején mutatta be aranymiséjét, erre az alkalomra kapta VI. Pál pápától – kalauzolt Fukszberger Imre polgármester, a bíboros rokona. „Apai nagyanyám Pehm Anna volt, Mindszenty bíboros testvére. A faluban egyre jobban él Mindszenty kultusza. Negyven év alatt leszoktatták erről az embereket, sokáig a családban is csak úgy említhettük a bíborost, hogy »báttya«, s akkor mi tudtuk, kiről van szó, mások, illetéktelenek ellenben nem értették. Néha még ma is, amikor vendégeket vezetek a múzeumban, megszokásból báttyát mondok.”
A nyolcosztályos iskola fölvette Mindszenty József nevét, az emlékmúzeumot egyre többen látogatják. Déri Péter atya három éve szolgál itt, főpásztora azt kérte tőle, igyekezzen minél inkább elevenné tenni a bíboros emlékének kultuszát. „Minden hónap huszonkilencedikén (március 29-én született ugyanis) engesztelő imaórát tartunk, majd kivonulunk a főtéren álló szobrához, amely születése századik évfordulóján, 1992-ben már állt” – mondja Péter atya.
A gyönyörű kehely alja elefántcsontból készült, finom faragással, szára briliánsokkal kirakva. „A kelyhet 1965 óta Csehimindszenten őrizzük. A bíboros ugyanis aranymiséje bemutatása után odaadta a családnak, már akiket erre az alkalomra beengedtek hozzá, s ők hozták haza. Eddig a templomban szolgált, ünnepi alkalmakkor, s most Péter atya azt mondta: a múzeumban van a legjobb helyen” – adta a magyarázatot Fukszberger Imre.
Az egyik kis szoba a börtöncellát idézi. Az egyik oldalon a perről készült fényképek, a másik oldalon azok arcképe sorakozik, akik részt vettek a bíboros ellen indított gyalázkodó sajtóhadjáratban. Sok név nem meglepő, azoké sem, akik 1956 után külföldön az emigrációs hős szerepében tetszelegtek, valójában magas rangú ávósok voltak, s lélekben azok is maradtak, éljenek Párizsban vagy Bécsben. Ám néhány név meglepő… s csak arra tudok gondolni: ó, rendszerváltozás, mit gondoljunk rólad?! 1948–49-ben nyolcszáznegyvenkét cikk jelent meg a magyar sajtóban Mindszenty ellen.
Fukszberger Imre örömmel mondta, minden napra jelentkeznek be csoportok, látogatók. Az iskolások néhány történelemórát az emlékmúzeumban tartanak, a környéken rendszeresen erdei iskolai programon vesznek részt diákok, őket mindig elhozzák ide.
A polgármester egyik – talán kevésbé közismert – tulajdonságára utalt: humorára. „Mindszenty-versenyt rendeztünk az iskolában, s egy kilencvenkilenc éves szerzetesnő arra emlékezett, milyen humoros ember volt a bíboros. Mindenki szigorú, kemény embernek gondolja – önmagával szemben valóban ilyen volt, de a finom, olykor szarkasztikus hangvétel sem állt távol tőle.”
Rábapatyi káplánsága idejéből származik a történet: az uraság mindig vasárnap söpörtette az udvart. Erre a fiatal pap elment, és szombat délután kézbe vette a söprűt. Elképedve kérdezte az uraság: miért teszi ezt? Hogy másnap a cselédek elmehessenek misére, válaszolta. Azután többé nem kellett vasárnap söpörni.
Rövid matematika: Mindszenty József nyolcvanhárom életévéből majdnem minden harmadik napot börtönben, fogságban töltött…
„A családból édesapámat és még egy rokont engedtek ki Ausztriába a bíboros temetésére – mondta Fukszberger Imre. – Én akkoriban bencés diák voltam Győrben. Kifelé bécsi rendszámú kocsi jött értük, állítólag egy amerikai magyar vitte ki őket, édesapáméknak fogalmuk nem volt, valójában ki lehetett az az ember… Hazafelé már vonattal utaztak. Leszállt Győrben, a csatlakozásig volt egy-két óra. Várszegi Asztrik főapát úr vezette akkoriban a kollégiumot, soron kívül kiengedett a városba édesapámmal. Észrevettem, folyamatosan követ minket valaki. A végén odamentem hozzá: ne legyen a nyomunkban, ha akar, üljön mellénk, úgyis gondolhatja, hogy a temetésről beszélgetünk. Erre eloldalgott…”
Megható a templomban látható Jézus Szíve-szobor története. A bíboros édesanyja több alkalommal meg akarta látogatni fiát a fogságban, de nem engedték neki. Erre félretette az útiköltséget, amely egyre gyűlt… Majd megvette belőle a Jézus Szíve-szobrot. De adjuk át a szót Fukszberger Imrének: „Amikor a szobrot a templomban megáldották, akkor engedték először a bíborosnak a börtönben, hogy misézzen. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában…”
A falu mindig tisztelettel tekintett nagy szülöttjére. Ezt tanúsítja a dokumentum: Mindszenty Józsefet 1944. március 24-én díszpolgárává választotta Csehimindszent.
„Tibor, engem csak akkor vigyetek haza, amikor az utolsó orosz katona is kitette a lábát az országból” – olvashatók a titkárához, Mészáros Tiborhoz intézett szavai. A polgármester elmondta, szeretnék fölvenni a kapcsolatot Csíkszentdomokossal, Márton Áron szülőfalujával. „Hiszen annyira rokon lélek volt a két főpap.”
Az esti súrló fényben Jézus vállára veszi a keresztet. A templom körül a második stációnál álltunk. Mindszenty József: „Mi még ellenségeinket is szeretjük, mert Jézus iskolájában ezt tanultuk. Ha valahol az életben, itt, ezen a téren lehet igazán nagy az ember, aki legyőzi önmagát.”
Jézus harmadszor esik el a kereszttel: „Minden egyénnek újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért. Nem szabad eleresztenie az alkalmat, a lehetőségeket, még halálos fáradtság miatt sem. Isten fiatal, övé a jövő, ezért nincs helye a csüggedésnek.”
Déri Péter plébános örül, hogy püspöke éppen ide helyezte. „Minden hónap 29-én az engesztelő imaestek imaszándéka: Mindszenty bíboros mielőbbi boldoggá és szentté avatása, s a településen egyre erősödjön és innen sugározzon ki a bíboros úr tisztelete.”
A kormány anyagi segítsége mellett – korábban, 2012-ben a szülői ház átalakításához is hozzájárult – közel ötvenmillió forinttal adományozók segítették az építkezést.
Déri Péter a bíboros életpéldájáról ezt mondja: „Számomra csodálatos példakép, bár nagyon nehéz követni őt. Rendkívül energikus ember volt, aki nagyon keveset aludt, minden idejét lelkipásztorkodásra fordította. Ha kellett, saját pénzét szétosztotta a szegények között, ha kellett, ebédjét odaadta a rászorulóknak, s ő kenyéren és vízen élt. Minden tettében megmutatkozik mélységes hite, Istenbe vetett nagy-nagy reménye. A jelenkor messze áll ettől a magatartástól.”
Messze áll? Ám éppen ezért szükséges, hogy azzal a szép fénnyel világítson a csehimindszenti templom, amelyet a szentelés napján megcsodálhattunk, szép fénnyel átvitt értelemben, s váljék zarándokhellyé a falu. Nem Mindszenty bíborosnak, nekünk van szükségünk a lélek gazdagítására.
