Családpasztorációs papi találkozó Budapesten
Fotó: Bókay László

 

Bíró László tábori püspök, az MKPK családreferense kórházban van, ezért telefonon keresztül köszöntötte a megjelenteket. A püspök először egy olvasmányélményét idézte fel. Egy kármelita nővér a Szentföldön részt vett egy lábmosási szertartáson. Feltűnt neki, hogy mindegyik egyházi méltóság mitrában vonult fel, és díszes ruhájuk mögött szinte nem is látszott az ember. A nővér azt hitte, a lábmosásnál biztosan le fogják venni ékességeiket, ám erre nem került sor. Mit is jelent ez? Szépen megünnepeltük a nagyhetet, de vajon figyeltünk-e valódi tartalmára? Az Eucharisztia, a papság és a házasság szentségét is sokszor csak külsődleges formáiban látjuk, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokban Jézus Krisztus van jelen. Mind a három szentség az önátadásról és a másoknak szentelt életről szól.
Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora az Eucharisztia és a házasság szentségének összefüggéseit teológiai szempontból vizsgálta meg. Az Eucharisztiát már az V. századtól központi szentségnek tekintették, mely nemcsak a szentségek lényegét, de a hit tartalmát is összefoglalja, hiszen valamiképpen Isten nagy tetteit sűríti magába, a teremtéstől egészen a beteljesedésig. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint az Eucharisztia a keresztény élet, az apostoli tevékenység és az igehirdetés forrása és csúcspontja. Ebből fakad az Egyház minden ereje. Minden szentségi ünneplés Istent dicsőíti, megszenteli az embert és építi az Egyházat. Ez a hármas cél az Eucharisztiában valósul meg a legjobban. Minden Eucharisztia-ünneplésen „Krisztus órájába lépünk be” – mondta Szent II. János Pál pápa. Krisztus „egyidejűvé válik” velünk, s erre a csodára csak a szeretet mindenható ereje képes: „Íme, a szeretet nagy titka!”
A házasság szentségéről szólva Puskás Attila először annak bibliai alapjairól beszélt. Az Ószövetségben Isten és népének kapcsolatára alkalmazzák a házasság metaforáját. A házasság egy férfi és egy nő egysége, ezt a köteléket Isten hozta létre. Az Efezusi levél 5. fejezete a jegyesi misztika összefüggésében fejti ki Krisztus és az Egyház szövetségét. A házasság az isteni szeretet forrásából ered. Szent II. János Pál pápa az ember testi mivoltát értelmezve azt írta, hogy az emberi testnek szakra­mentális jellege van, hiszen valamiképpen Isten titkát is megjeleníti. Minden házasság Krisztus és az Egyház szeretetszövetségére irányul. A házasság a Szentháromság szeretetkapcsolatát és túláradását is magában rejti. Szent II. János Pál pápa szerint az Eucharisztia menyegzői jellegű, a házasság pedig eucharisztikus természetű szentség.
„A papi, a szerzetesi és a házassági életállapotban is Krisztus kezébe helyezzük az életünket, aki létezésünk szentmiséjén megáld, megtör és kioszt bennünket” – zárta előadását Puskás Attila.
Tomka Ferenc egyetemi tanár, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa pasztorális szempontok felől közelítette meg a házasság szentségét. A lelkipásztorok gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a jegyesoktatás során a hit alapjait is el kell mondaniuk a házasság szentségére készülőknek. Ugyanakkor már ezeken az alkalmakon is érdemes különös figyelemmel foglakozni azokkal a párokkal, akik mélyebben érdeklődnek a hit kérdései iránt. Rájuk támaszkodva létre lehet hozni vagy meg lehet erősíteni a plébániai házas- és családcsoportokat. Minden szentmise alkalom lehet arra, hogy a házaspárok megújítsák szeretetegységüket. A család pedig mint ecclesiola (kis Egyház) Krisztus és az Egyház szeretetét jeleníti meg a világban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..