Fotó: Bókay László
Bíró László tábori püspök, az MKPK családreferense kórházban van, ezért telefonon keresztül köszöntötte a megjelenteket. A püspök először egy olvasmányélményét idézte fel. Egy kármelita nővér a Szentföldön részt vett egy lábmosási szertartáson. Feltűnt neki, hogy mindegyik egyházi méltóság mitrában vonult fel, és díszes ruhájuk mögött szinte nem is látszott az ember. A nővér azt hitte, a lábmosásnál biztosan le fogják venni ékességeiket, ám erre nem került sor. Mit is jelent ez? Szépen megünnepeltük a nagyhetet, de vajon figyeltünk-e valódi tartalmára? Az Eucharisztia, a papság és a házasság szentségét is sokszor csak külsődleges formáiban látjuk, ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokban Jézus Krisztus van jelen. Mind a három szentség az önátadásról és a másoknak szentelt életről szól.
Puskás Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora az Eucharisztia és a házasság szentségének összefüggéseit teológiai szempontból vizsgálta meg. Az Eucharisztiát már az V. századtól központi szentségnek tekintették, mely nemcsak a szentségek lényegét, de a hit tartalmát is összefoglalja, hiszen valamiképpen Isten nagy tetteit sűríti magába, a teremtéstől egészen a beteljesedésig. A II. vatikáni zsinat tanítása szerint az Eucharisztia a keresztény élet, az apostoli tevékenység és az igehirdetés forrása és csúcspontja. Ebből fakad az Egyház minden ereje. Minden szentségi ünneplés Istent dicsőíti, megszenteli az embert és építi az Egyházat. Ez a hármas cél az Eucharisztiában valósul meg a legjobban. Minden Eucharisztia-ünneplésen „Krisztus órájába lépünk be” – mondta Szent II. János Pál pápa. Krisztus „egyidejűvé válik” velünk, s erre a csodára csak a szeretet mindenható ereje képes: „Íme, a szeretet nagy titka!”
A házasság szentségéről szólva Puskás Attila először annak bibliai alapjairól beszélt. Az Ószövetségben Isten és népének kapcsolatára alkalmazzák a házasság metaforáját. A házasság egy férfi és egy nő egysége, ezt a köteléket Isten hozta létre. Az Efezusi levél 5. fejezete a jegyesi misztika összefüggésében fejti ki Krisztus és az Egyház szövetségét. A házasság az isteni szeretet forrásából ered. Szent II. János Pál pápa az ember testi mivoltát értelmezve azt írta, hogy az emberi testnek szakramentális jellege van, hiszen valamiképpen Isten titkát is megjeleníti. Minden házasság Krisztus és az Egyház szeretetszövetségére irányul. A házasság a Szentháromság szeretetkapcsolatát és túláradását is magában rejti. Szent II. János Pál pápa szerint az Eucharisztia menyegzői jellegű, a házasság pedig eucharisztikus természetű szentség.
„A papi, a szerzetesi és a házassági életállapotban is Krisztus kezébe helyezzük az életünket, aki létezésünk szentmiséjén megáld, megtör és kioszt bennünket” – zárta előadását Puskás Attila.
Tomka Ferenc egyetemi tanár, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola professor emeritusa pasztorális szempontok felől közelítette meg a házasság szentségét. A lelkipásztorok gyakran találkoznak azzal a jelenséggel, hogy a jegyesoktatás során a hit alapjait is el kell mondaniuk a házasság szentségére készülőknek. Ugyanakkor már ezeken az alkalmakon is érdemes különös figyelemmel foglakozni azokkal a párokkal, akik mélyebben érdeklődnek a hit kérdései iránt. Rájuk támaszkodva létre lehet hozni vagy meg lehet erősíteni a plébániai házas- és családcsoportokat. Minden szentmise alkalom lehet arra, hogy a házaspárok megújítsák szeretetegységüket. A család pedig mint ecclesiola (kis Egyház) Krisztus és az Egyház szeretetét jeleníti meg a világban.
