Fotó: Merényi Zita
Mit jelent Önnek ez a szép évforduló?
– Egy ilyen évforduló nem érdem, hanem az Úristen ajándéka, de kiváló alkalom arra, hogy az ember az életére visszatekintve ráébredjen a Jóisten iránti hála kötelezettségére, főleg ha úgy érezheti, elmondhatja, hogy megjárta a kijelölt utat.
Ebből a hatvan esztendőből tizenötöt a püspöki konferencia elnökeként szolgált. Hogyan tekint ma vissza erre az időszakra?
– Mivel a diktatúra idején nem voltam kedvelt személy, csak tizenkilenc évi káplánság után, negyvenhárom évesen lehettem plébános. 1987-ben a második plébánosi
helyemről, Kőszegről szólított Szent II. János Pál pápa az apostolutódok közé, az akkor negyed magyarországnyi Egri Főegyházmegye élére. Azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, hogyan fogok megismerkedni egy ekkora területtel. Ezzel együtt szembetaláltam magam az akkor már nagyon gyenge diktatúra elmúlásával és a rendszerváltással.
Három éve voltam püspök, amikor a püspöktársaim megválasztottak a püspöki konferencia elnökévé, s ezt még kétszer megismételték, elfogadva ezzel a szolgálatomat. Sok minden történt ez idő alatt, például a Szentszék és a magyar állam közötti diplomáciai kapcsolat újrafelvétele. Már Németh Miklós kormányának idejében én kísértem Agostino Casaroli bíborost, majd amikor 1990 tavaszán felállt az új magyar kormány, engem pedig megválasztottak a püspöki konferencia elnökének, nekem kellett felkeresnem a két felet a kapcsolatfelvétel ügyében. Ezt követően a pápalátogatás és az azzal kapcsolatos tennivalók hagytak bennem mély emléket, ezeknek köszönhetően széles nemzetközi áttekintésre sikerült szert tennem. A magyar püspöki konferencia ezután a pápa szándékára hozzáfogott az új egyházmegyei határok kialakításához, amire 1993 pünkösdjén került sor a Hungarorum gens kezdetű pápai dekrétummal. Két új egyházmegye jött létre, az Egri Főegyházmegye pedig elfogadható méretű és áttekinthető közigazgatású területté vált.
Nem sokkal ezután sor került a második pápalátogatásra is, és ugyancsak ebben az időben – ez Horn Gyula érdeme – megkezdődhettek az Egyház és a magyar kormány közötti egyezmény előkészítésének munkálatai, amelyek még Angelo Acerbi nuncius szolgálata idején be is fejeződtek. Az újabb kormányváltást követő időszakot a millenniumi események és az új évezredbe való belépés jellemezte leginkább.
1993-ban megbízatást kaptam az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) alelnöki tisztségének ellátására. Nyolc éven át töltöttem be ezt a hivatalt, melynek köszönhetően sok külföldi kapcsolat és utazás emlékét őrizhetem. Örömmel emlékezem vissza arra, hogy 2000-ben elindult Egerben az első magyar katolikus rádió, amely ma Szent István Rádió néven sugároz, majd az országos katolikus rádió is. 2005-ben lejárt a püspökkari elnöki megbízatásom, amelyet 1990-től töltöttem be. Életkoromra való tekintettel – 74 éves voltam – ekkor már nem választhattak újra. 75 éves koromban pedig a szabályoknak megfelelően be kellett adnom a nyugdíjazási kérelmemet a Vatikánnak. Egy évvel meghosszabbították a szolgálatomat, így 2007. március 15-ével kerültem nyugdíjba, bár még egy ideig apostoli kormányzóként vezettem az egyházmegyét.
Nyolc éve a nyíregyházi papi otthon lakója vagyok, de megmaradtam papnak és püspöknek, két egyházmegyében (az Egriben és a Debrecen-Nyíregyháziban) lelkipásztori szolgálatot igyekszem ellátni. Úgy érzem, az erőm lassan elfogy: az életkor, nyolcvanas éveim rabolják az erőmet és az egészségemet. Egyelőre még itt vagyok, és hálát adok Istennek azért, hogy megünnepelhetem papszentelésem jubileumát, s köszönetet mondhatok neki és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy végig tudtam járni az Úristen által kijelölt utat.
Hogyan emlékszik vissza a hatvan évvel ezelőtt történt papszentelésre és az ahhoz vezető útra?
– Abban az időben ezzel a jóindulatú figyelmeztetéssel fogadtak minket a szemináriumban: „Maga marha, három év múlva már senki sem jár templomba, mit akar?” Azóta egy kicsit változott a világ, és járnak templomba az emberek, bár a dekadens Európa hatását ugyancsak meg kell tapasztalnunk. Ám hogy megindult egy magyar szellemi, lelki és – mondhatnám – keresztény megújulás is, annak csak örülni lehet. A kommunizmus egyetlen előnye az volt, hogy nagyjából egymáshoz szorította a különböző keresztény felekezeteket, így lehetőség nyílt az eredményes ökumenikus együttműködésre. Lelkipásztorkodásban eltöltött éveimre összességében jó szívvel emlékezem, bár igen sok kellemetlenségem volt a zaklatások miatt, amelyeket a tőlem telhető ügyességgel igyekeztem átélni. Bízom abban, hogy ahol jártam és szolgáltam, ott nem hagytam rossz emléket másokban.
Ahogyan mondta, az előző rendszerben a korszellem egyáltalán nem kedvezett annak, hogy valaki papnak álljon. Ön hogy jutott el eddig a döntésig?
– Akkoriban az emberek szívesen kapaszkodtak az Úristen kezébe. Sokkal nagyobb volt az érdeklődés az örök élet szolgálatát segítő papi küldetés iránt. Szeminarista koromban komolyan helyt kellett állni a tanulásban és az intézet fegyelmének elsajátításában is, mert könnyen megköszönték az embernek az addigi ottlétét.
Mit mondana azoknak, akik ma azon gondolkodnak, hogy az Úristen szolgálatába állnak?
– Egész életemben mindenkit bátorítottam erre, de egy fontos figyelmeztetést föltétlenül szükségesnek tartok: csak egész életet lehet papságra szánni, minden alkudozás gyakorlatilag alkalmatlanná tesz arra, hogy Jézus Krisztus küldetését, a rábízott feladatot a pap el tudja látni.
***
Seregély István (1931–2018) Seregély István nyugalmazott egri érsek életének 88., papságának 64. évében, december 31-én a nyíregyházi Főegyházmegyei Papi Szociális Otthonban szentségekkel megerősítve elhunyt.
Seregély István 1931. március 13-án, Szombathelyen született. A középiskolát a miskolci Fráter György Gimnáziumban végezte. Teológiai tanulmányait Szombathelyen kezdte, majd Budapesten fejezte be.
1955. június 19-én Szombathelyen szentelték pappá. 1974-ig káplánként szolgált Gyöngyösfalun, majd Nyőgéren, Bagodvitenyéden, Zalaegerszegen, Szombathelyen. 1987-ig plébános volt Kőszegszerdahelyen és Kőszegen.
II. János Pál pápa 1987. június 5-én nevezte ki egri érsekké, július 25-én szentelték püspökké az egri Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyházban. 1990-től 2005-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, 1993-tól 2001-ig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa alelnöke volt. 2007. június 9-től nyugalmazott érsek.
Jelmondata: „Christus est via, veritas et vita” – „Krisztus az út, az igazság és az élet”.
Temetése 2019. január 8-án volt az egri főszékesegyházban. Lelki üdvéért koporsója előtt elimádkozták a dicsőséges rózsafüzért, majd szentmisét mutattak be. Ezt követően helyezték el földi maradványait a főpásztorok temetkezési helyén, a bazilika altemplomában.
Forrás: Egri Főegyházmegye
